„nincs ott semmi keresnivalója”
Talán a legjelentősebb szerzőjét veszítette el akkor, 1985-ben, Kalocsán a Magyar Műhely. Egy szerzőt, aki tanácsokat tudott volna adni, hogy hogyan tovább, ha gond van, aki a folyóirat irányát, arculatát befolyásolhatta volna. Meggyőződésem, hogy nem volt szükségszerű az, hogy a modernitás, a progresszió szerzői között ott, a nyolcvanas években repedés keletkezzen, hogy az avantgárd szerzők elismerése, kanonizációja megrekedjen. Annak, hogy a Magyar Műhely szerkesztőségi cikkben megsértette Esterházyt, az igazi vesztese a Magyar Műhely lett – és áttételesen talán az a progresszió, amelyik a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek legelején olyan dinamikusan bontakozott ki a magyar irodalomban, köszönhetően az akkori Magyar Műhelynek is.
„2015 talán a harmadik világháború kezdete”
Sansal szerint Michel Houellebecq-nek csupán egyetlen dologban nincs igaza, mégpedig abban, hogy valaha is győzhet iszlám párt a francia parlamenti választásokon. Ez teljességgel lehetetlen, mondja Sansal, de az, hogy ez lehetetlen, nem jelenti azt, hogy egy szép napon nem jön el majd a terror, a diktatúra, a világháború, teszi hozzá mindehhez.
Új etalon, új sztár tűnt fel a francia irodalom világában, ráadásul olyan valaki, aki még csak sztáralkatnak sem nevezhető. Nincsenek botrányok körülötte, visszavonultan él, a párizsi művészeti elit szinte alig ismeri, pontosabban szólva alig ismerte mind ez idáig.
Mit üzennek a halottak?
Párizsban történt a merényletsorozat, az áldozatok nemzetisége tehát természetes módon nagyon vegyes. A világ szinte minden tájáról vannak halottak. És természetes az is, hogy ilyen módon a merénylet áldozatainak legszemélyesebb ügye, vagyis a vallásuk is igen sokféle.
