Ecsedi Orsolya

„Eddi tudta, hogyan kell hízelegni. Én viszont azt tudtam, hogy ha belekezdek az időkezelési problémájának a taglalásába, és abba, mit lehetne tenni ellene, mindent be fog vetni, hogy eltereljen a témától. Azt pedig megint csak ő tudta, ösztönös hozzáértéssel, hogy mivel lehet a leghatékonyabban elterelni. Tehát belekezdtem. Aztán hagytam, hogy ledöntsön a padlóra, és időkezelésről nem beszéltünk többet aznap este.
Pár nap múlva az eset megismétlődött, azzal az eltéréssel, hogy ezúttal a nem a padlóra, hanem a konyhapultra, de ez a részlet a téma szempontjából totál érdektelen, csak a fürdés volt a fontos, és a Batthyány tér.
– Úton – írtam neki, amikor elindultam.
– Hol jársz? – érdeklődött Eddi.
– Még a buszra várok.”

Tovább

Az angyal egy darabig még nézte, ahogy alszom, ami önmagában is elég para volt, aztán egyszerűen elrepült. Eszében sem volt kivárni, míg az alvási paralízisem szólni enged, sőt, egyre gyanúsabbá vált, hogy ő bocsátotta rám a mozdulatlanságot, nehogy végig kelljen hallgatnia a nyomorult kis emberi aggályaimat, például hogy nem terveztem több gyereket, nem fér bele az életembe, meg ha valaki, akkor Eddi aztán kurvára nem olyan, mint József, és nem valószínű, hogy szó nélkül járna velem ultrahangra, örömhír ide vagy oda.

Tovább

Tovább

A kutya pár órája múlhatott ki.

Göndör szőrével és merev lábaival úgy festett, mint egy plüssfigura. Az oldalán feküdt a konyhában, nyitott szemmel fürkészve a semmit. Ez mondjuk pont nem jelentett nagy változást a rigor mortis előtti állapotához képest, szerencsétlen évek óta nem látott a hályog miatt.

– Tekerjük be egy pokrócba szerintem – mondtam Eddinek. – Van egy felesleges pokrócod?

Eddi összekuporodva reszketett a kanapén. Nem vártam tőle, hogy segítsen, de azt sem, hogy áttetsző, szikkadt madárrá töpörödjön ahhoz képest, amikor utoljára láttam, még ha Drazsé meg is halt. Ez egyszerűen nem fért bele a köztünk kialakult megállapodásba, amely kimondja örök érvénnyel, szavak nélkül, hogy Eddi egy oroszlán, akit csodálok, és cserébe ő bánt engem.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2024