Prikazovics Júlia

► Duda Paiva Company & Illusionary Rockaz Company: Avatāra, Lalkanielalka fesztivál, Białystok, június 22.

Duda Paiva előadása multifunkcionális, de az előbbi hasonlatnál maradva fogalmazhatunk úgy is, hogy olyan, mint egy multifokális szemüveg: közelre és távolra is látni vele. Közelre, mert az Avatāra minden egyes másodperce pontosan kitalált, mégsem akar több lenni, mint ami; ettől válik hitelessé. Ugyanakkor fontos lépcsőfok a közönség nézőpontjának tágításában is: a műfajok, kifejezésmódok sokfélesége az összművészetiség értékét hirdeti, miközben a lehető legtermészetesebben csempészi be egy felnőtteknek szóló produkcióba a bábot mint eszközt. Egy nemzetközi fesztivál pedig remek alkalom arra, hogy azt a másképp látó, elsőre szokatlanul csiszolt szemüveget más is kipróbálhassa, hátha rákap.

Tovább

► August Strindberg: A pelikán, Radnóti Színház, június 8.

Manapság a pszichológiai ismeretek már-már járványszerű terjedésével – bármilyen felszínesek legyenek is azok az értesülések, amelyek innen-onnan eljutnak a nép egyszerű gyermekéhez – mindennapos gyakorlattá vált laikusként különböző személyiségzavarokkal felcímkézni embertársainkat, és szakértőt játszva elemezni vélt vagy valós lelki bajaikat és azok feltételezett következményeit. Aki ilyen irányú vágyait szeretné kiélni, az a lehető legjobb helyen jár a Radnóti Színház A pelikán című előadásán, amely csak úgy hemzseg a traumáktól és az épnek cseppet sem mondható lelkektől.

Tovább

► Pintér Béla – Darvas Benedek: Gyévuska. Weöres Sándor Színház, Szombathely, május 7.

A szombathelyiek számára különös jelentéssel bír a szovjet hadszíntérre vonulás előtti napot, majd magát a harctér eseményeit feldolgozó történet, hiszen a kivezényelt magyar csapatok közül elsőként a szombathelyi hadtest érkezett a Don-kanyarba, s a város a mai napig évente megemlékezik a küzdelemben elesettekről. A Gyévuska hangulata a legkevésbé sem magasztos, egyáltalán nem a hősiességre helyezi a hangsúlyt, sokkal inkább azokra az emberi játszmákra, amelyeket az idő múlásával felülír az emlékezetben a hőskultusz. De hogyan lehet megtartani az egyensúlyt, s anélkül megmutatni ezeket a piszkos játszmákat, hogy megkérdőjeleznénk az áldozatvállalást? Hát abszurditással.

Tovább

A Jóccakát egyik legfontosabb eleme a kint és bent közti ellentét – persze ez is a fiatalabb testvérhez viszonyítva jelenik meg, aki betegsége tüneteként valóságként éli meg a fejében a már elhunyt szüleivel folytatott beszélgetéseket. Ascher nem választja el élesen a kint és a bent jeleneteit, s ez lehetővé teszi, hogy egy lépéssel közelebb kerüljünk annak a megértéséhez, mi is játszódik egy skizofréniával élő személy elméjében.

Tovább

Tartalmilag és formailag egyaránt sűrű előadás a K – mint kontroll, kísérletezés a műfajokkal, helyenként színház és költészet szép ötvözete. Ám a Petri-idézet és pár rímbe szedett sor, bár hoz némi változatosságot a szövegbe, nem támogatja szorosan a mondanivalót. Az azonban végig érezhető, hogy az alkotók számára fontos a produkció, s az ő perspektívájukból, belülről valóban terápiás jelentőséggel bír. Kívülről üdvözlendő a tabudöntögetés, s az ember megkönnyebbül, hogy nekik sem egyszerűbb, sőt. De vajon megéri egy előadást készíteni maguknak magukról?

Tovább
Élet és Irodalom 2024