Joe Biden reménytelennek ígérkező elnökjelöltségét a Demokrata Párt vezetői megpuccsolták pár hónappal a novemberi elnökválasztás előtt. Kamala Harris meglepő repülőstartja alapvetően megváltoztatta a választási kampány dinamikáját, a demokrata oldalon felcsillant a győzelem reménye. De kitart-e a lendület november 5-ig? Eltérő politikai programok vagy inkább markánsan különböző személyiségek uralják a kampányt? Mit kell Harrisnek tennie, hogy minél inkább biztossá tegye a Trump elleni győzelmet? 

Donald Trump elnökjelölt-aspiráns és szakmai stábja mintha semmit nem tanult volna a 2018-ban megindított trumpista vámháború kedvezőtlen tapasztalataiból. Trump már belengette a tízszázalékos, minden országra kiterjedő vámtarifa egyoldalú kivetését – Kína esetében elképesztő módon hatvan (!) százalékról beszél –, amennyiben újra ő lesz az elnök. A terv óriási nyugtalanságot idézett elő. Lehet-e az USA strukturális kereskedelmi egyensúlyának hiányát vámpolitikával kezelni? Ha Trump diadalmaskodik novemberben, és második vámháborút hirdet, mire számíthatnak, hogyan alkalmazkodhatnak a világ Amerikával kereskedő országai?

Súlyos büntetőjogi perei ellenére Donald Trump nyerési esélyei napról napra javulnak a 2024-es elnökválasztáson. Az amerikai baloldalon ezzel egyenes arányban pánikszerűvé fokozódik a félelem, hogy az exelnök korábban is tapasztalt autokratikus impulzusai diktatúrába sodorják a demokrácia egykori mintaállamát. Valóban egzisztenciális veszélyben van az amerikai demokrácia, vagy inkább választási kampányszempontok turbózzák fel a kérdést?

A többségi uralomtól félve az alapító atyák annak idején kemény biztosítékokat építettek be az Egyesült Államok alkotmányába. Akkor minek tulajdonítható, hogy ma egyre inkább a szélsőséges politikai kisebbségek aránytalan befolyása, a kisebbség zsarnoksága veszélyezteti a demokráciát és a politikai rendszer normális működését a nyugati világ leghatalmasabb országában? Van-e kiút a fokozódó politikai diszfunkcióból?

Florida sikeres republikánus kormányzója hivatalosan is ringbe szállt a 2024-es republikánus elnökjelöltségért, hogy „Amerika nagy visszatérésének az élére álljon”. DeSantist olykor Mini-Trumpnak hívják, mert a „trumpizmus dráma nélkül” jegyében jórészt az ellentmondásos exelnök illiberális elveit forgatja vissza, de „előre tekintve, nem hátra”. Friss felmérések szerint a magasabb sebességbe kapcsolt előválasztási csatákban korántsem áll jól a kormányzó szénája Trumppal szemben. Van-e esélye a visszapattanásra és a republikánus elnökjelöltség megszerzésére? 

Az utóbbi időben sokan kongatják a vészharangot a dollárhegemónia fölött. Tartania kell-e Washingtonnak a számára előnnyel járó globális kulcsvaluta trónfosztásától? Milyen erők hatnak a dollár pozíciójának gyöngülése és a jelenleginél többpólusú nemzetközi valutarendszer kialakulása irányában?

Az amerikai bankrendszer újra válságon megy át. Némely szakértők félelmükben már a tizenöt évvel ezelőtti pénzügyi káoszt és annak futótűzszerű, globális tovaterjedését vizionálják. Beszélhetünk rendszerszintű kockázatról? Vagy csupán részleges, átmeneti krízisről, amelyet az amerikai hatóságok ellenőrizni és lokalizálni tudnak Amerikára? Kik a felelősek a kialakult helyzetért? Hogyan tovább, Wall Street?