► TO 100. A Történelem és osz­tály­tu­dat 100 év távlatából. Szer­kesztette Csabay István és Da­ra­dics Boglárka, Replika Köny­vek, Budapest, 2024, 208 oldal, 4490 Ft

A kötet döntően baloldali gondolkodók TO-értelmezéseit tartalmazza. Jól van ez így, a húszas évek fő művének nagy hatása volt, a ’68-as mozgalmakra főleg, de később a némileg kátyúba jutott baloldali-marxista gondolkodásra is. Mindenesetre sokatmondó, hogy a kötet Lukács után talán legtöbbet idézett szerzője Tamás Gáspár Miklós.

► Galló Olga: Tíz hónap Babilon. Tények és Tanúk, Magvető Kiadó, Budapest, 2025, 453 oldal, 5999 Ft

A könyvben a szerző, aki nem mellesleg Fullajtár Andrea színésznő nagymamája, maga szinte „helyszíni közvetítésről” beszél. És éles ellentétben a szocializmus gyáva és hipokrita rendszerlektoraival, a napló legnagyobb érdemei közé tartozik, hogy a szerző a szépirodalom és a feljegyzés furcsa határösvényén alkot, abban az őrületben, amikor éjszaka a Revierben, betegek, haldoklók, éhezők között kell papírra rögzítenie a lágerviszonylatokat. Éppen a szubjektív, a formált, az írói és hajdani népszavás újságírói tehetségét is használó közlésmód okozza a mű katarzisát, szemben a kizárólag „objektivista” szövegek száraz tényadataival és tényhazugságaival.

► Pólik József: Vetített démon. Prae Kiadó, Budapest, 2024, 159 oldal, 3790 Ft

Najmányi László, a hetvenes évek neoavantgárd magyar világának egyik főszereplője készített egy filmet 1975-ben A császár üzenete címen, mely címről tudjuk, hogy Kafka egyik legnagyobb hatású, mindenesetre talán a legnehezebben érthető novellái egyikének a címe. Najmányi felhasználja Kafka paraboláját, de voltaképpen átiratot készít, egy filmes parabolát, ahol semmi és senki nem hasonlít az eredetire, vagy éppen mégis.
Muszáj lenne Pólik József nagyszerű filmelemző könyve előtt kitérnünk a neoavantgárdra, mely méltatlanul kevesek ügye maradt hazánkban.

► Balogh István: A történeti társadalomelmélet megalapozása és vázlata. Novum Kiadó, Budapest, 2024, 252 oldal, 6600 Ft

Balogh István nagyszabású kísérletet tesz arra, hogy a kritikai elmélettől a filozófiai antropológia újragondolásán át eljusson egy lehetséges társadalomtörténet vázlatához, méghozzá oly módon, hogy számot vet azzal a mélyen filozófiai-szociológiai problémával, hogy maga a megalapozás mint egy elmélet bázisa vált mára problematikussá.

Budai Gyula exleszámoltatási kormánybiztosnak, illő tisztelet nélkül

► Arisztotelész: Metafizika. Fordította Bene László, Lautner Péter, Steiger Kornél. Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2024, 432 oldal, 6495 Ft

Az Atlantisz remek Arisztotelész-sorozatának eme újabb darabja nagyszerű. A fordítók elsőrangú munkát végeztek, Lautner Péter jegyzetei és utószava, szerény megítélésem szerint, nemzetközi színvonalú. (…) A mostani kiadás és fordítás szükséges volt, és magas szinten teljesíti a görögből (sic!) magyarra fordítás és interpretáció, a leszámoltatási biztosok számára valóban nehezen értelmezhető szintjét. Mint az tudható, Arisztotelész voltaképpen soha nem írt ezen a címen könyvet, sőt, maga a szó (metafizika) elő sem fordul a szövegben. A szerző, kinek Platónnal és más elődeivel való vitáját bőven tartalmazza a szöveg, voltaképpen saját korábbi műveit (például a Természetről írott alapmunkáját) használja fel a „metafizikai jegyzetek és tanulmányok” darabjaihoz, mely szövegeket aztán a hálás utókor állítja össze egységes művé.

„A világ urának valóságos tudata arról, hogy micsoda, a valóság
általános hatalmáról, abban a romboló erőben van, amelyet alattvalóinak
vele szemközt álló személyes énjével szemben gyakorol.”
(Hegel: A szellem fenomenológiája, Szemere Samu fordítása)

„A spektákulum fogalma roppant sokféle látszatjelenséget fog egybe és magyaráz. E jelenségek sokfélesége és eltérése csak látszat, pontosan annak a társadalmilag szervezett látszatnak a látszata, amelyet a maga általános valóságában meg kell ragadni. Önfelfogása szerint a spektákulum a látszat igenlése, illetve a teljes emberi, tehát társadalmi élet egyszerű látszatként való igenlése. A spektákulum lényegéig hatoló kritika azonban felfedi, hogy mindez nem más, mint az élet látványos tagadása; mint az élet láthatóvá vált tagadása.” (Guy Debord meghatározása, remélem, lesz akkora hatással Békés Mártonra és kollégáira, mint amilyen a szintén nagy baloldali gondolkodó Antonio Gramsci hegemóniaelméletéről már elmondható.)

► Vajda Mihály: Filozófiai töprengések. Lábjegyzetek Pla­tón­hoz. Pro Philosophia Sze­ge­dien­si Alapítvány, Magyar Filozófiai Tár­saság, Státus Kiadó, Szeged, 2024, 135 oldal, 4000 Ft

A kis kötet igazi revelációja a kritikus Vajda. Mármint az a gondolkodó, aki ténylegesen kritikát ír, ez alkalommal Angyalosi Gergelyről. Vajda számára a könyvkritika a megértés iránti vágyának írásos dokumentuma. Vajda itt szembesül Angyalosi korábbi elméletével a nyitott személyiségről, s ez nagyon fontossá vált az egyre inkább a személyesség filozófiája felé közeledő Vajda   számára.  Idézi Angyalosit: „annak, aki mások szövegeiről érvényes mondatokat akar megfogalmazni, a személyesség maximumára kell törekednie.” Barthes és Derrida is fontos lesz Vajdának is.

Ketten egy új könyvről – Arisztotelész: Nikomakhoszi etika. Fordította és a lábjegyzeteket írta Simon Attila, az utószót írta Steiger Kornél.  Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2023, 438 oldal, 6225 Ft

Mint az közismert, Arisztotelész tíz könyvből álló művében kettőt, a VIII-IX. könyvet szenteli a philia, a barátság elemzésének. Éppen a IX. könyvet bogarásztam, amikor jött a hír: Vajda Mihály filozófus barátom meghalt. Tudom, kritikában nem személyeskedünk. Mindent a maga helyén. De éppen Heller idézett könyve bizonyítja, hogy az az állapot, amibe az értelmező kerül, a beállítódás, hogy a NE nyelvén beszéljek, szóval a hír utáni sokk döntően befolyásolta, sőt, mondanám megváltoztatta a NE jelentését, súlypontját, mindenét.

► Hévizi Ottó: A disszonan­cia filozófusa – A dilemma­ti­kus Lukács. Kalligram Kiadó – Bölcsészettudományi Ku­ta­tó­köz­pont, Budapest, 2023, 200 oldal, 3990 Ft

Magam évtizedek óta olvashatom Hévizi tanulmányait, így sejteni sejtettem, de igazán csak most, egybegyűjtve évtizedek Lukács-tanulmányait, mondhatom bátran: alighanem a legjobb magyar nyelvű Lukácsról szóló tanulmánykötetet tartjuk a kezünkben. Nagy szavak ezek, tudom, de ha egyszer egy hatalmas tehetségű könyvet, pláne filozófiát olvashatunk, akkor teóriában és morálban ínséges korunkban bizony a kritikus beszéljen egyértelműen.