Nagy Margitra naponta kétszer rátör a banyaláz. Rózsás Frici megőrül egy cigarettáért. Antal Zoli naphosszat kortárs verseket olvas. Ez csaknem akkora teljesítmény, mint ha írná ugyanezeket a költeményeket. Mindannyian Főnök úrnak szólítanak engem. De nem száll ám a fejembe a dicsőség! Túlbecsülik képességeimet. Csupán rendet próbálok rakni a fejükben. Ahogyan Rózsás Frici is rendet rak néha éjjeliszekrényében, hátha előkerül közben egy szál Sopianae. Persze csak a smaragdzöld színű borosüvegekkel csörömpöl ez a zugivó. Józanul arról álmodozik, hogy egyszer az ő keresztnevét kapja majd egy hurrikán. Frici letarolta az Antillákat, ezzel indítja az esti híradót egy átkozottul csinos bemondónő, Rózsás Frici pedig jelentőségteljesen megköszörüli a torkát betegtársai előtt. Antal Zoli esténként se nézi a tévét. Egy szálig elvitte haját a gyomorbaj, mégis a korpás fejbőrét melengeti hajszárítóval. Azt mondja, az illúzió kedvéért. Családjával karanténba kényszerült a koronavírus miatt, ő pedig unalmában papírhajót hajtogatott kádban pancsoló kisfiának. A hajszárító biztosította a passzátszelet. Tisztelt Bíróság, csúszott a tenyerem a kézfertőtlenítő krémtől, ezért eshetett a vízbe a készülék! Gyászoló apaként Antal Zoli ezzel védekezett a tárgyalóteremben.

Bizonyos dolgokra ma sem gondol a férfi, amikor feleségével egy légtérben tartózkodik. A jövőre például. Az exitus óta házasságukat kizárólag a magnéziumtabletták tartják össze, úgy-ahogy. E gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény persze ideig-óráig csillapítja csupán a kettejükben felgyülemlett feszültséget. Homályos ösztöntől indíttatva kizavarják a kutyát az udvarra, ha mégis kirobban közöttük a veszekedés. A németjuhász lekushad a konyhakerti szilvafa tövébe, ott várja meg, míg odabent elcsendesedik a hangzavar.

Névtelen szerelmesleveleiből áradt a másfajta élet utáni vágyakozás. Mellkasa a rátetovált sárkányfigurával gyorsabban emelkedett-süllyedt, pulzusa megtöbbszöröződött, ha az adatvédelmi törvényt megszegve el kellett lopnia egy-egy kiszemelt lány postacímét a könyvtári adatbázisból. Elkövetett helyesírási hibáit utólag a költői szabadsággal magyarázta a címzettnek. Tudniillik a nők általában szignó hiányában is megtalálták a feladót. Idővel a legostobább fruska is fel tudta vázolni az elkövető személyiségrajzát, amely egyértelműen a fiatalemberre illett. Kínosak voltak az effajta lebukások. Legyünk inkább barátok, kérték tőle a rajongástól megszédült libák. Ő ilyenkor sebesen bólogatott, zavarában aznap cukor nélkül hajtotta fel a kávét, a könyvespolcon pedig Semprun művei közé helyezte a Száz év magányt.