► Bertók László: Összegyűjtött versek. Magvető Kiadó, Budapest, 2025, 1800 oldal, 16 999 Ft

Egy válogatáskötet szintén nagy szerepet játszhatna abban, hogy minél többen meg­is­mer­hes­sék ezt a költészetet. És érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy melyek Bertók legjobb versei, illetve melyek tekinthetők az ikonikus Bertók-verseknek. Minden nagy költő nevével összeforrnak bizonyos versek, amelyek jellegadó erővel és az ismerősség otthonosságával ruházzák fel az életművet. Már csak azért sem egyszerű válaszolni arra a kérdésre, hogy Bertók esetében melyek lennének ezek a versek, mert Bertók nagyon gyakran olyan átfogó kompozíciókban gondolkodott, amelyekben az egyes versek a többi társaságában működnek igazán, sok múlik a helyi értékükön.

Ha mégis címeket kellene mondani, a következők nemigen hiányozhatnak a nagy Bertók-versek listájáról: Savászana; Ceruzarajz; Dédapám, március; Megírjuk a szép, régi verseket; Mintha aknagránát esne; Kerülgeted; Az órájára néz; „Egy lepke száll a csönd fölött”. Van még min gondolkodni tehát, addig is végre olvasni lehet a teljes költői életművet. Az utolsó kötet címével élve, a Bertók-költészethez tartozó sok vers immár nemcsak együtt forog, hanem tovább forog, sokféle arcát mutatva: hol tartózkodó, hol kitárulkozó, hol kétkedő, hol felszabadult, hol komor, hol önfeledt. Bárhol rá lehet pillantani, bárhol föl lehet csapni a könyvet: megérdemli, hogy minél több olvasót találjon.

► Rakovszky Zsuzsa: Vattacukor. Novellák. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2024, 370 oldal, 5499 Ft

A kötet legjobb darabjaiban a felsorolt tényezők hatásosan vannak együtt jelen: a nyitott moralitás, a szembesülés, a kiútkeresésre adott eltérő válaszok, az olvasót kihívás elé állító közvetítettség és a meglepetés. Rögtön ilyen a nyitó elbeszélés, a Vattacukor. A nagyjából egy évet felölelő történet egy megözvegyült fiatal anya szűkös életlehetőségeit mutatja be a hatvanas évek vidéki Magyarországán. A nő egy megveszekedetten józan kispolgár férjjelölt és egy lázadó, szabad fiatalokból álló társaság között őrlődik, a középutas rokonok aggódó figyelmétől kísérve. A rivalizáló életstílusok és életfelfogások mindegyikének megmutatkozik a hamis, önáltató jellege, miközben értéket is képviselnek. És mintha egy közös vonásuk nagyon is lenne: boldogtalansággal járnak.

► Lapis József: Beszédtöredékek a halálról. Szépirodalmi Figyelő Alapítvány, Budapest, 2024, 70 oldal, 2490 Ft

A Barthes-ot megidéző cím kijelöli a versek beszédmódjának alapjellegzetességét. A töredékesség, a darabosság, a prózába hajló, lecsiszoltságról és kerekre formálásról lemondó megszólalás megfelel a kötet uralkodó tárgyának. Mindig gyanús, ha valaki szabatosan és magabiztosan beszél a halálról, és az ilyen attitűd teljesen távol áll Lapis verseitől. Ahogy komorságuk, emelkedettségük is hiteles. A halál széles panorámában jelenik meg: szóba kerül az apa és a nagyszülők halála, meg nem nevezett emberek halálfélelme sejlik fel, állatok pusztulása mellett föltűnik az egész élővilágot átható halálközelség. Kiemelkedik a kötetből a három apavers.

► Oravecz Imre: Alkonynapló (2018–2023). Magvető Könyvkiadó, 2024, Budapest, 198 oldal, 4499 Ft

A szerző hetvenöt évesen kezd bele a naplóba, és sokat ír a magányos szajlai elvonultságban töltött mindennapokról, amelyek már az öregségben telnek. Az általános szellemi és testi gyengülés rögzítése mellett sok meglepő konkrét részlet jelenik meg: bonyolulttá válik a nadrág felhúzása, a fogak kopása miatt nyál üt ki a szájszegletben, kiesnek a tárgyak a kézből, álló helyzetben behajlik a térd. Hasonlóan meglepő a napok és évek számolgatása, a különös elmúlás-algebra nyomasztó kettőssége: hogy mennyire magas az eddig megélt napok száma, de mennyire alacsony a várhatóan hátralévőké. A tervezgetés egyszerre tűnik elkerülhetetlennek és lehetetlennek, ami bénító hatású. Az öregség egyúttal a legkülönfélébb megaláztatásokhoz vezet. Az Alkonynapló egyik legnagyobb érdeme, hogy az öregségnek ezt a sokrétű és feszítő tapasztalatát nagy erővel képes közvetíteni. Ugyanakkor míg a Távozó fa versei mindenestől a halál szorításából beszéltek, addig az új könyv helyenként oldottabb, szó esik például a ház körüli tevékeny, kétkezi munkáról vagy a jelenben megtett kaliforniai utazásokról.

► Kállay Eszter: Vérehulló fecskefű. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2023, 64 oldal, 2999 Ft

Különösen rokonszenves és a magyar lírában újszerű a könyvben megmutatkozó női szolidaritás: ennek jegyében született a Szirmai Pannival közösen írt négykezes napló, és a versírás is reflektáltan a kollektív némaság megtörésére hivatott: „kiszakadt belőlem egymillió évnyi sóhaj. // egymillió év, amely során nem született elég vers rólunk” (ne add tovább). Ahogy a versek az ellen is vitriolosan tiltakoznak, hogy egy nőt az anyaságával azonosítva tartsanak távol bármilyen más szerepvállalástól. Bölcs, érzékeny, kifinomult és elszánt költészet ez.

Ketten egy új könyvről – Havasréti József: Terepmunka. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2022, 424 oldal, 6499 Ft

Kifejezetten érdekes a szereplők bonyolult lélektani viszonyrendszere, tanulságos a fővárosi értelmiségi kultúra és a falusi miliő ütköztetése, ügyes a regény dramaturgiája (végig fenntartja a feszültséget a késleltetés, az információ-visszatartás és a leghajmeresztőbb események főként csak közvetett elbeszélése), egyénítettek a figurák (különösen megízesíti a szöveget a narrátorként fellépő Rendes karcos, cinikus stílusa), egyszóval Havasréti kiforrott írónak bizonyul a harmadik regényben, szerintem érvényüket vesztik a korábban vele szemben megfogalmazott esztétikai-technikai jellegű kifogások. De a fő kérdés nem ez ‒ hanem hogy a regényben megjelenő bizarr történések és képzetek mennyire vehetők komolyan.