A Gerecse hegy felől érkezett. A zöldek, akiknek a telepen van az irodája, a Vadász utcában, azt mondták kizárólag gólya lehetett, de ők nem látták. Viszont, ha gólya, be kell fogni, hogy meggyűrűzzék. Sanyi bácsi, az iroda gondnoka, aki valamikor bányász volt, mondta, hogy a turul lesz az, na, a kerecsen vagy a griff! De az fekete, állították a zöldek. Késő délutánra már kisebb csoport gyűlt össze a Vadász utcában, az iroda előtt. Abban mindannyian egyetértettek, hogy napok óta gyanús rikoltozás hallatszik a kertészetből éjszaka és az üvegházból furcsa fények törnek elő, mintha villámlana. Égszakadás, földindulás, az alatt a terület alatt valamikor bánya volt, kurjantotta Sanyi bácsi. Alkonyodott.

Felnőtt leszek, mire megtudom, hogy nem is jártam olyan messze a valóságtól.

Egyszerűen odaadták onnan, ahol sokan voltak, oda, ahol valakiknek nem lehetett.

Pont őt. Nincs róla fotó, nincs családi történet, nincs anya. Nekem ő amúgy is nagymamának született. Amikor megismerem, már özvegy. Ötven évet húz le egyedül.

Nem barátkozik senkivel, azt mondja, neki a fiai az elsők. Így megy el kikosarazva a Dodó és a Zsiga is, üres kézzel. Velem sem akar szövetkezni, hiába érvelek, hogy én a fia gyereke vagyok. Az elveiből nem enged.