Endrey-Nagy Ágoston

Közelről látta gondolatban, ahogy végigcsúszik fogsorán a borotva, aztán végre kirázta a hideg, fogkrémet nyomott a fogkefére. Átesik ezen minden reggel, a borzongás józanítja ki. Amikor borult égre kel, és félsötét a szoba, különösen szüksége van erre; a nap a nappal indul, a keserves láthatóság óráihoz fény kell, a homályban még félúton van álmai és nappalai között. Most az éjjeli vihar maradékai nehézkedtek az égen, sokáig tartott belerázódni. Reggelinél néha megcsikorgatta fogát, egymásnak szorította alsó és felső fogsorát, aztán lesietett a trolihoz, a gesztenyefák fehér fürtjei csapzottan lógtak, levert virágokon taposott végig a megállóba menet.

Tovább
Élet és Irodalom 2023