► Goran Vojnović: A fügefa. For­dí­tot­ta Reiman Judit. Typotex Kiadó, Budapest, 2024, 339 oldal, 4500 Ft

A regény egy soknemzetiségű jugoszláv család három generációjának történetét próbálja elmondani. S ahogy a délszláv egységet és békés együttélést hirdető Tito-féle Jugoszlávia szétesni látszik, a különböző nemzetekből verbuválódott család tagjai között is egyre nőnek a feszültségek, s a délszláv háború nemcsak a szocialista államot számolja fel, hanem nagy mértékben a családot is. A nemzedékek, nemzetiségek és történelmi események által felszabdalt család múltjának rekonstruálást az elbeszélő-szereplő próbálja elvégezni, s a széthullott és megcsonkult famíliához mérten a regény is apró jelenetekből, töredékekből építkezik, váltogatva a különböző idősíkokat és a fókuszt: más-más események és családtagok állnak az egyes fejezetek középpontjában.

► Takács Zsuzsa: Átkelés a Szuezi-csa­tornán. Be­szél­ge­té­sek Wirth Im­rével. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2024, 352 oldal, 5999 Ft

Wirth Imre nem kutakodik, nem firtat, nem kérdez tovább és főként nem vitatkozik, amikor partnere érezhetően lezár egy gondolatmenetet. Nem kideríteni, leleplezni szeretne bármit, hanem rendkívül nyitott, és érzelmileg, intellektuálisan rezonál Takács Zsuzsa válaszaira. Érzékelhető az is, hogy Wirth Imre számtalan kérdése, felvetése ellenére e hosszú beszélgetésfolyam láthatatlan, finom irányítója mégiscsak inkább Takács Zsuzsa. A kötetet is ő jegyzi szerzőként, ami egyáltalán nem magától értetődő döntés az interjúkötetek esetében.

► Szvoren Edina: Kérődző Kro­nosz. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2024, 225 oldal, 4999 Ft

A Szvoren által megírt mimikriknek a teljesítménye tehát az, hogy megpróbál mindaddig elmenni a nyelvben, jó alaposan eltávolodva önmagától, amíg rá nem talál a másikéra. Mekkora távolságok ezek a sajáttól, önmagától, édes jó istenem, az idegenség legkülönfélébb bugyrai. Miközben mi, olvasók, a Szvoren Edina által sokáig csócsált, sokáig emésztett írók „saját” hangját keressük. Félelmetes, mi mégis jól szórakozunk. Mert, fontos kiemelni még egyszer, bár nem paródiákat olvasunk, mégis felnyihogásra adódó alkalom, amikor ráismerünk íróink (mert ha nekik saját hangjuk van, akkor mi meg birtokolhatjuk őket) jellegzetes vonásaira, tipikus helyszíneikre, karaktereikre, problémázgatásaikra, megszólalásmódjaikra, nyelvi mániáikra. Persze óriási kérdés, mit mondhatnak ezek a szövegek azok számára, akik nem túl járatosak Bognár Péter vagy Oravecz prózájában, Nádas esszévilágában.

► Daniel Kehlmann: Mozgókép. Fordította Fodor Zsuzsa. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2024, 450 oldal, 4499 Ft

Kehlmann regénye nem önmagában az ábrázolt korszak és a rendező alakja miatt lebilincselő olvasmány. Sokkal izgalmasabb az, hogy a film és a filmkészítés, filmrendezés nemcsak témája a regénynek, hanem a mű narrációja és poétikai megvalósítása is a film eszközeivel él, a multi- és transzmedialitás a prózafelületen is érvényesül. A keretes szerkezet még nem tekinthető filmes megoldásnak, de a mozi is gyakran használja a fő eseménysort felvezető, több évvel vagy évtizeddel a történet után játszódó, a múltat felelevenítő, reflexív jeleneteket.

► Gubis Éva: Más halak. Kalligram Kiadó, Budapest, 2023, 136 oldal, 2500 Ft

Az egzotikus környezetben játszódó nyitótörténet és az azt követő, teljesen más textúrájú Érzéstelenítés remek felütései a kötetnek, ám ez a lendület és színvonal azért nem tart ki mindvégig, s persze nagyon ritka, ha egy kisprózakötet minden darabja egységesen magas minőséget tud hozni. Ráadásul Gubis Éva láthatóan nem is törekedett egynemű prózavilágú kötet összeállítására, inkább megmutogatta „tolltartójának” különféle, becses darabjait. De ezek között akadnak azért semlegesebbek, gyengébbek is, amelyek főleg témaválasztásukban, de poétikai megoldásaikban sem tudják elhagyni a kortárs magyar kispróza biztonságos, megszokott övezetét.

► Láng Orsolya: Ház, délután. Prae Kiadó – Lector Kiadó, Budapest–Marosvásárhely, 2024, 90 oldal, 3490 Ft

A kötet anyaga nincs ciklusokba rendezve, s erre nincs is szükség, mert egy rendkívül egységes, kimunkált, de egyáltalán nem egysíkú versvilággal találkozunk, a kötetkompozíció többletjelentésének erőltetése nélkül. A művek finom párbeszédben állnak egymással, amolyan halk duruzsolás formájában. Az imént tárgyalt nyitómű és a kötet vége felé elhelyezett Életpályamodell érzékelteti leginkább, hogy a művek elrendezése azért nagyon is átgondolt.

► Rékai Anett: Menetiránynak háttal. Magvető Könyvkiadó, Bu­­da­pest, 2024, 66 oldal, 3499 Ft

Tartalmilag kétségkívül a harmadik ciklus Rékai kötetének legjelentősebb része: a művek lényegében metatextusok, a kortárs irodalmi közegeket leíró és „leleplező” szövegek, amit már a József Attilát idéző Én nem ilyennek képzeltem a költészetet cím is előlegez. E versekben erősödik fel igazán a szerző feminista hangja, nem csodálkoznék, ha a női alkotók helyzetét elég szemléletesen körüljáró a Ha női író vagy című vers egy egész nemzedék kiáltványává válna. A versek merészen vállalják a kínos helyzetek, még kínosabb lerészegedések megjelenítését, megírják a fiatal lányok naivitását kihasználó férfiakat, az irodalmi közegek belterjességét, csordaszellemét, az önkéntelenül trendekhez, kimondatlan szabályokhoz alkalmazkodó fiatalok sodródását és megfelelési vágyát.

► Annie Ernaux: Egyszerű szenvedély, A fiú. Fordította Szávai János.Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2024, 71 oldal, 2999 Ft

És éppen ez: írás és szenvedély viszonya adja Ernaux kisregényének többletét. Esetében, amikor életművének önéletrajzi karakteréről beszélünk, nem egyszerűen egy kitárulkozó vagy megszállottan egoista szerzőről van szó. Nála a saját életesemények megírása, az önéletrajziság – a szerzői alkaton túl – az írói vállalás legnagyobb tétje, alkotásesztétikai és morális értelemben is. A saját élet (kihelyezése, megírása) hitelesíti a szöveget, a műalkotás pedig hitelesíti az életet. Egy olyan nő életét, aki gyengeségeivel, hibáival, tévedéseivel együtt vállalja tetteit, érzéseit, múltját, aki úgy érzi, kötelessége és leküzdhetetlen belső késztetése elszámolni önmagával, tetteivel. Akinek élete, bár egyszeri és egyedi, mint mindenkié, mégis a jellegzetes életesemények, fordulatok, női tapasztalatok által túl tud emelkedni az egyesen, és képes képviselni megannyi XX. századi lány, nő, asszony tapasztalatait, érzelmeit.

Ketten egy új könyvről – Áfra János: Omlás. Kalligram Kiadó, Budapest, 2023, 144 oldal, 2990 Ft

A kötet néhány darabja mintha kifejezetten konkrétabb eseményekhez kapcsolódna, mint például a pápa vatikáni jelenlétének vagy az atomkárosult testeknek és a csernobili atomkatasztrófának a megjelenítése. (Ez utóbbi például a költő születési idejéhez kapcsolódik, így egészen konkrétan is érthetők az „egy atomfelhőben növekedtünk, / amiben hónapokig főtt az anyaméh burka”.) Ám ezek a versek is hamar elszakadnak a konkrét helyzetektől, továbbá Áfra költészetének elvonatkoztató vonását, a versírás és a költészet rituális, metafizikai státuszát mutatják és erősítik azok a költemények is, amelyek egy-egy képzőművészeti alkotás hatására készültek el. Az inspirációk jegyzékét a szerző közre is adja a kötet végén, többnyire kortárs alkotások, projektek; ezek közül az El Kazovszkij Asztali balettje ihlette Preparáció című vers a placcra, a létezés nyilvánosságára kitett ember látszólagos magabiztossága mögött rejlő arctalanná, személytelenné csupaszított kiszolgáltatottságát, törékenységét érzékelteti.

Mariana Enríquez: A tűz martaléka. Fordította Pávai Patak Márta, Open Books Kiadó, Budapest, 2023, 272 oldal, 4499 Ft

A novellákban sokszor nem dönthető el, hogy a jelenlévő vagy egyszer csak életre kelő torzszülöttek, halottak, kísértetek, a titokzatos módon eltűnő alakok vagy az irracionális félelmek mely tudatállapot „termékei.” Enríquez nem egyszer a társadalom mentális betegségeire, függőségeire fókuszál. A szereplők, főként a kamaszok, fiatalok nem egy esetben masszív drogfogyasztók, ahogy a társadalom nagy része vált azzá a gazdasági válság éveiben (Mérgező évek), a nyomornegyedekben már az egész kisgyerekek is fogyasztók és függők lesznek. A történetek jelentős részében azonban a mentális betegségek, a kezdődő vagy kifejlődő őrület esetei, lehetőségei tematizálódnak.

► Nicole Flattery: Semmi különös. Fordította N. Kiss Zsuzsa, Magvető Könyvkiadó, Budapest 2023, 240 oldal, 4699

Tizenhét évesen belépni egy gyárba bizonyára a legtöbb lány számára meghatározó életesemény. Persze az sem mindegy, hogy milyen gyárban áll munkába az ember, életében először. Nicole Flattery regényének szereplője éppenséggel Andy Warhol híres-hírhedt stúdiójába, a The Factorybe keveredik 1967 elején. Ami azért nem semmi, gondolhatjuk, de a véletlenek folytán odaszegődő és hamarosan gépírónőként dolgozó Mae csak utólag, jó harminc évvel később látja tisztán a stúdió jelentőségét és életében betöltött szerepét.

Az olvasó majdnem ilyen lassan avatódik be a történetbe és a képzőművész legendás közegébe. A 2010 felől indított regény több fejezet után fokozatosan, szinte észrevétlenül érkezik el a stúdióig. S bár a fülszövegben rendkívül erős hívószó Andy Warhol neve, a popikon mindvégig háttérben marad, a hangsúly sokkal inkább az első személyű elbeszélőn és az ő retrospektív elbeszélésén és reflexióin van, a The Factory mágnesével (Andy) ha két mondatot vált a regény folyamán. Mindez azonban korántsem baj, sőt inkább a regény erényeként értékelem; esetleg azok csalódhatnak, akik a fülszöveg alapján Warhol-regényt várnak.

Azt gondolnánk, hogy a filológiai munka rendkívül száraz és unalmas, s különösen az, ha az igen elismert, ám a közvélekedésben „nehézbúvárnak” tartott Babits Mihályhoz kapcsolódik. Ám Kelevéz Ágnessel, a Babits Kutatócsoport tagjával folytatott beszélgetésünk könnyen rávilágíthat arra, hogy ez még sincs teljesen így: az irodalomtörténész sokszor találja magát izgalmas nyomkeresés, leleplezés sűrűjében, s közben még az is kiderülhet, hogy Babits lírai életművének kutatása során rengeteg kincs, meglepő lelet hozható felszínre a hagyaték tengerfenekéről. Mindez a Babits Mihály összes versei kritikai kiadás sorozatának második kötetében olvasható (Argumentum–BTK ITI), amely az 1906 és 1910 között írt versek Kelevéz Ágnes által sajtó alá rendezett és jegyzetelt anyagát tartalmazza.

► Frederico Pedreira: Az alvajáró tanúságtétele. Fordította Bense Mónika. Typotex Kiadó, Budapest, 2023, 164 oldal, 3700 Ft

Az alvajáró tanúságtétele önéletrajzi fikció, a felnőtté válás, identitáskeresés jellegzetesen öngyötrő, önanalizáló útját járja be. Elbeszélője alaposan visszamerül gyerekkorába, az emlékek aprólékos megidézésével próbálja tetten érni énjének, eszmélkedésének kezdeteit, megtalálni családi gyökereit, identitásának kapcsolódásait, mindezt egy felnőtt, íróvá vált férfi retrospektív nézőpontjából. Ez így elsőre nem tűnik túl eredetinek, s Pedreira könyve valóban számos vonásával illeszkedik az európai nevelődésregények, identitásregények sorába, amikor az elbeszélő-főhős saját személyiségének, identitásának alakulását gyerekkorától vagy meghatározó gyerek-, kamaszkori élményeitől építi fel. Joyce, Forster, Musil, Hesse és sok más szerző nyomdokain jár tehát. S bár a portugál regény hangulata, a családi kapcsolatok működése is felidézi a XX. század első felének közegeit és értékrendjét, például a nevelődési folyamat „kötelező” állomásával, az idegenben, jelen esetben Angliában töltött egyetemi évekkel, ám az elbeszélő gyerekkora már az 1990-es évekre esik, annak minden kellékével és jellegzetességével, s ez alapján a mű generációs regényként is megközelíthető. A ’80-as évek második felében és a ’90-es években felnövekvő és szocializálódó fiú korai Y-generációs, a számítógépmonstrumok, walkmanek, focimezek, nyugati autók világában nő fel, a piacot elözönlő gyorséttermeknek és cukros üdítőknek köszönhetően túlsúlyos, ám mindezt a gyorsuló, fogyasztói világot az archaikus, patriarchális portugál család ellenpontozza.

►Harag Anita: Valakire mindig gon­dolni kell. Magvető Könyv­ki­adó, Budapest, 2023, 198 oldal, 3999 Ft

A szerző többnyire belső monológokkal, speciálisan megválasztott szubjektív nézőpontokkal zsonglőrködik: egyáltalán nem mindegy, ki, milyen pozícióból, kihez vagy kiről beszél, vagy kinek a gondolatait közvetíti. A kötet egyik kiemelt vállalása, hogy feltárja beszédpozícióinak nyelvi és narratív lehetőségeit, hogy megmutassa, mindezek következetesen felépített nyelvi konstrukciók, illetve hogy az elbeszélő vagy a nézőpont megváltoztatása mennyire különböző hatásokat tud kelteni (Befejezett jelen). Azt már régóta tudjuk, hogy az objektív világ mint olyan nem igazán létezik, hiszen csak szubjektív nézőpontok, tapasztalatok formájában közvetíthető, de azt, hogy ezeket a szubjektív látásmódokat mi minden befolyásolja, miként lehet a történteket, látottakat közvetíteni, és hogy ezekbe a folyamatokba milyen mértékben avatkoznak bele a mentális tartalmak – a képzelet, az álom, az emlékek és a vágyak –, valamint hogy mindezeket az – alkotói, történetmondói – tevékenységeket miként akadályozzák, bonyolítják a nyelv torlaszai, azt e novellák szituációi egészen parádés módon érzékeltetik.

Az ÉS könyve októberben – Rakovszky Zsuzsa: Vita élő időben. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2023, 68 oldal, 3499 Ft

Rakovszky lírája szüntelenül kimozdul a „puszta” lírából, az úgynevezett lírai alany szokásos, vagy jellemző megszólalói pozícióiból, s nem csak a szerepversek felé, ami a kétezres évek elejéig gyakori eszköze. A kimozdulásnak markánsabb módjai is láthatók: a mediális és a műnemi, műfaji határátlépés nemcsak alkalmi verstett, hanem egyre inkább költői koncepció, kötet- vagy ciklusszervező elv. A felfedezés, az új utak, új közegek kipróbálása köszönhető annak a nyugtalan vágynak, annak a metafizikai hangoltságnak, mondhatnánk filozofikusságnak is, (ha ez nem hangozna rögtön túl komolynak vagy doktrinernek), mely szintén a kezdetektől fogva jellemzi Rakovszky költői világát, sőt a lét értelmének, a mélyebb összefüggéseknek a firtatása költészetének motorja. A filozofikum nála nem nehézkedő függelék, hiszen verseiben minden az érzéki tapasztalásból, az emlékképekből, a látványok, jelenségek apró mozzanataiból bomlik ki, s pontos, plasztikus képzetein, leírásain keresztül, a poétika felhajtó erejét ki- és felhasználva faggatja a létet, a létezést, s keresi az ember és önmaga helyét, értelmét az idevetettség, a – mindig szem előtt tartott ideiglenes – ittlét állapotában.

Tabán – fényképek, történetek. Válogatta és a kísérőszövegeket írta Beliczai Bea. Bellibro Kiadó, Budapest, 2023, 336 oldal, 19 990 Ft

A most mintegy 300 fényképet közreadó kötet olvasója tehát bőségesen részesülhet a fotográfia keltette varázsban, már ha fogékony rá. A képek azonban nem csak magukért beszélnek. A fotók mellé minden oldalpáron egy szövegrészlet, idézet társul laza, asszociatív formában, így egyik médium sem telepedik rá a másikra. Ez bizonyára amúgy is képtelenség lett volna, mivel a szerkesztő „archív” anyagokból dolgozik, így a kétféle médium darabjainak ennél is szoros összepárosítása – szerencsére – nem is lehetséges.

Gergely Ágnes: Zsoltár női hangra. Versek és versfordítások. Kalligram Könyvkiadó, Budapest, 2023, 61 oldal, 2990 Ft

Gergely Ágnes címadó verse jóval szorosabban kötődik a magyar líra Istenhez forduló, egyéni kételyeket is megfogalmazó, közvetlen, személyes hangvételű költői vonulatához. Ez esetben a számonkérés és az Isten nagyságát dicsőítő kettősség nyer kristálytiszta szerkezetet, a vers leginkább Babits zsoltárhangjainak poétikájával áll párbeszédben. Azért is lényeges ilyen hosszan elidőzni e költeménynél, mert önmagában is képviseli Gergely Ágnes egész kötetének gondolati, képi világát: ahogy az eszme, a gondolat, az érzések anyaggá formálódnak, műtárgyakban, műalkotásokban rejtik el önmagukat, s csak a szemlélés, befogadás során sejtetik meg elvontabb tartalmukat, titkukat.

Az ÉS könyve júniusban – Tompa Andrea: Sokszor nem halunk meg. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2023, 589 oldal, 5999 Ft

Nagy Matild tehát zsidó származású, csecsemőként fogadják örökbe. Árva, magyar és zsidó egy olyan országban, amely szintén amnéziára kárhoztatja a múltat, a második világháború eseményeit, az erdélyi zsidóság holokausztját az új ideológia és nemzetiségpolitika érdekében, amelyben bizonyos dolgokról szintén csak hallgatni lehet, ahol a rasszizmus erős, az etnikai feszültségek meglehetősen élesek, és ahol Tilda csakis többszörösen kisebbségi lehetne, ha nem övezné teljes hallgatás a zsidó sorsot, ha lehetne bármi tudása a történtekről, ha építhetne egyáltalán valamire, vagy választhatna egyáltalán bármilyen identitást. A ki vagyok? kérdése végigvonul a regény egészén, s a főszereplő névváltozatai (Matyi, Tilda, Matild), a hívogató, elveszejtő mélység („A lyuk szívja be, nem tudja levenni róla a szemét, szédülni kezd. A lyuk beszippantja.” – 219.), az istentelen sötétség, és az, hogy a szereplő sokszor egyes szám harmadik személyben beszél magáról, az önazonosság teljes hiányát érzékelteti: „Matyika torz maszk.” (234.) – mondja a tíz éves kislány, „Tildának a szülei zsidók voltak, mondja Tilda” (341.), a fiatal színésznő. S a kérdésre adott válasz egy egész életen át: a „semmi vagyok”, „senki vagyok” keserű kijelentései.

► Gál Ferenc: Ház körüli munkák. Prae Kiadó, Budapest, 2023, 82 oldal, 2990 Ft

A szemlélődés, az önmegfigyelés, a nyelvvel való bíbelődés, a versírás is ház körüli elfoglaltság. A házban, a ház körül létezés, tevékenykedés Gál verseiben létállapottá, léthelyzetekké terebélyesül, maguk a nem is annyira mindennapos munkák, mint például a próbafűtés, járdaöntés, hamuzás, kávédarálás pedig érthetők élethelyzetekként, létviszonyokként vagy az alkotói folyamat egy-egy fázisaként.