Pavle Grbović  képviselő a szerb parlamentben. Az ellenzéki Szabad Polgárok Mozgalma elnökeként vett részt a múlt héten az Európai Parlament pártjainak meghívására az országáról rendezett stras­bourgi vitában. A panelben elhangzott, hogy az Európai Bizottságnak fontolóra kellene vennie a szerb kormánypolitikusok, köztük Aleksandar Vučić államfő szankcionálását, továbbá az Európai Néppártnak felül kellene vizsgálnia a Szerb Haladó Párt (SNS) társult tagságát. Az EP liberális frakciója, az Újítsuk meg Európát (RE) az EP Szaharov-díjára a Szerbia demokráciájáért küzdő diákokat terjesztette föl. A politikus ebben az interjúban kifejti véleményét Koszovóról: „nem hagyhatjuk, hogy országunkat megalázó megállapodásra kényszerítsék”, továbbá a boszniai Szerb Köztársaságról is, amely szerinte Belgrád támogatása nélkül képtelen volna fennmaradni. Az ellenzéki vezető szerint néhány hónapon, de legfeljebb egy éven belül Vučić államfő hatalma összeomlik.

Nem volt könnyű dolga Désirée Bonis nagykövetnek, amikor négy éve megkezdte szolgálatát Magyarországon. A hollandok számára a demokratikus értékek mindig is fontosak voltak, a pártok-kormányok politikai színtől függetlenül is kiálltak értük. A legfelsőbb kapcsolatokra rányomta bélyegét, hogy a holland politikából tavaly távozott Mark Rutte kormányfő – a Dutch guy – nem takarékoskodott az illiberális Orbán-kormány bírálatával. A személyi konfliktus kis híján a NATO-főtitkári székébe került, de a magyar miniszterelnök végül beadta a derekát, és nem élt vétójogával. A gazdasági, kereskedelmi és kulturális kapcsolatok azonban hosszú múltra tekintenek vissza, ezek a maguk útját követik, függetlenül a kormányfők nézeteltérésétől. Ugyanakkor a nagykövet nem rejti véka alá, mit gondol a kormány jogsértéseiről, az üzleti klímának ártó jogbizonytalanságról. A nyugdíjba készülő diplomata a Munkapárt parlamenti képviselőjeként kipróbálta magát a közvetlen politikában is, ám a frakciófegyelem nem volt a kenyere, lemondott mandátumáról és visszatért a külügybe.

A tömegtájékoztatás szabadságáról szóló európai uniós jogszabály (European Media Freedom Act [EMFA]) tavaly lépett hatályba, de a tagállamoknak csak jövő héttől, augusztus 8-tól kötelező teljeskörűen alkalmazniuk. A rendelet célja a médiapluralizmus és a média függetlenségének szavatolása. Sabine Verheyen, az Európai Parlament néppárti alelnöke vezeti a munkacsoportot, amely eddig is bábáskodott a jogszabály megszületése felett, a jövőben pedig monitorozza annak végrehajtását. A német képviselővel a jogszabályról folytatott júliusi plenáris vita után beszélgettünk Strasbourgban. Elmondta, tisztában van a kihívásokkal, látja, hogy egyes tagállamok – mint Magyarország is – nem fognak sietni a rendelet mielőbbi átültetésével. A magyar kormányt a tárgyalások során a felügyeleti hatóság függetlenségének vagy a közpénzből történő finanszírozásoknak – például az állami hirdetések átláthatósága – a kérdése zavarta. Az Európai Bizottságot és az Európai Parlamentet aggasztja, hogy a média növekvő mértékben vált politikai eszközzé. A jogszabállyal akarják elérni, hogy kellő garancia legyen a politikai beavatkozásokkal szemben, védjék az újságírókat és forrásaikat, további cél a tömegtájékoztatás sokszínűségének fenntartása.

Az Osztrák Nemzeti Bankban kerül sor minden évben a legendás osztrák közgazdász, Joseph Schumpeter emlékének ápolására, a szakma krémje előtt tartott nyitó előadásra, amelyet vita követ. Idén magyar közgazdászt, Juhász Rékát (40), a vancouveri University of British Columbia közgazdászprofesszorát kérték fel, aki ismertette iparpolitikai kutatásait, kitérve arra, miért éli reneszánszát ez a gazdaságpolitikai eszköz. Úgy látja, Magyarországnak is az lenne az érdeke, ha Brüsszellel együttműködve törekedne egy uniós szintű iparpolitikára, ellensúlyozva a nagyobb tagállamok érdekeinek érvényesülését. Az oktató megsemmisítően bírálja Donald Trump gazdaságpolitikáját, mindenekelőtt a büntetővámok állandó lebegtetését. Az amerikai egyetemek elleni támadása pedig a magyar receptet követi: elnémítani a független hangokat. Kritikával illeti a magyar kormány iparpolitikáját is: ahhoz képest, hogy temérdek pénzt költöttünk multik Magyarországhoz vonzására, sokkal kevesebb erőfeszítés meg vízió volt azzal kapcsolatban, Magyarország hogyan fog összeszerelő üzemből egy ennél magasabb hozzáadott értékű termelésbe beilleszkedni.

Johan Wiklund (62) vállalkozáskutató svéd professzor óva inti Európát amerikai vagy távol-keleti ökoszisztémák másolásától. Ahelyett például, hogy a Silicon Valley ökoszisztémáit utánoznák, jobban tennék, ha az európai városok sokszínűségét aknáznák ki, és megteremtenék ezeken alapuló saját üzleti modelljüket. Bírálja az ökoszisztémák egyoldalú tervezőit, mert nem figyelnek a női vállalkozók sajátos szükségleteire. Wiklund, már csak érintettsége okán is, kutatta a figyelemzavaros vállalkozókat, és vannak számukra tanácsai. Foglalkozott a kudarcot vallott vállalkozókkal, megállapítva, hogy akik okultak fiaskójukból, azok kisebb valószínűséggel fogtak újra vállalkozásba, szemben azokkal, akikből hiányzott az önreflexió. Idén az amerikai Syracuse Egyetemen tanító közgazdász tartotta az EU-s kis- és középvállalatok évi találkozójának szokásos, Joseph Schumpeter nevét viselő előadását. Az eseménynek mindig a soros elnökség, ezúttal Magyarország volt a házigazdája.

 

A Moszkvai Állami Egyetem egykori intézetvezető professzora ma az Egyesült Államokban él, miután nyilvánosan bírálta a Krím félsziget megszállását, és ezért eltávolították állásából. Azóta Vlagyiszlav Inozemcev (56) tanácsadóként keresi kenyerét, számos ügyfele van „Kínától Kanadáig”, alkalmanként kormányzati döntéshozók vagy nagyvállalati vezetők, akik igénylik egy orosz bankár-közgazdász tapasztalatait. Oroszország agressziójának kezelésére is vannak ötletei – ezek nem föltétlen találnak meghallgatásra. Meggyőződése, hogy Vlagyimir Putyin hatalmát csak belülről lehet megdönteni, a külső nyugati nyomás csak kontraproduktív lenne. Demokratikus úton nem lehet változtatást elérni, mert az orosz közvélemény szemében a demokraták – akik közé önmagát is sorolja – leszerepeltek. „Oroszországot megváltoztatni belülről csak akkor lehetséges, ha az elitből jelentkezik erre egy csoport.”

Oana Lungescu 2010-től múlt év végéig volt a NATO szóvivője. Nemcsak hogy rekordideig töltötte be a posztot, de ő volt az első nő, az első újságíró és az első szóvivő egy „új” tagállamból. Romániában járt egyetemre, a Securitate megpróbálta beszervezni, rákbeteg apja kezelésével zsarolták meg. Végül kivándorolhatott Németországba. Hosszú évekig dolgozott a BBC világszolgálatánál, többek közt a brit és a román adás brüsszeli és berlini tudósítójaként. Jelenleg a brit RUSI, a világ legrégebbi védelem- és biztonságpolitikai agytrösztjének munkatársa. Nem tart attól, hogy Washington számára a NATO jelentősége csökkenne, az USA még Donald Trump elnöklete alatt is fokozta európai jelenlétét. Viszont – figyelmeztet az egykori szóvivő – egyre nagyobb az aggodalom, hogy a félretájékoztatás, amelyet Oroszország ukrajnai háborúja, az intézményekbe vetett bizalom eróziója és a generatív mesterséges intelligencia gyors terjedése turbózott fel, termékeny talajra talál a mostani választási évben, amikor közel 2 milliárd ember járulhat az urnák elé.

Jeffrey Sachs (69) közgazdász és közpolitikai elemző, a Columbia Egyetem professzora, korábban két évtizedig a Harvardon tanított. Kutatási területe a fenntartható fejlődés, és ismert a szegénység fel­számolásáért folytatott küzdelme is. Annak idején Mihail Gorbacsov és Borisz Jelcin orosz elnököket segítette gazdaságpolitikájukban, s az első szabad, demokratikus lengyel kormány idején szerepe volt a piacgazdasági reformok kidolgozásában. 2001 és 2018 között több ENSZ-főtitkár különleges tanácsadója volt. A fejlődő országokban a mélyszegénység, az éhezés és a betegségek csökkentését megcélzó nemzetközi programokat vezetett. A piacpárti közgazdászból az idők során az Egyesült Államok gyakorta szélsőségesen baloldali, a nyugati közmegegyezéssel, sőt a tényekkel is szembeforduló bírálója lett, politikai nézetei inkább dogmatikus, semmint liberális gondolkodóra vallanak, amint az Euromajdanról, az Ukrajna elleni orosz invázióról vagy Orbán Viktorról alkotott nézetében is tükröződik.

Gazdag Gyula filmrendező tavaly év végén vette át „iskolateremtő pedagógiai tevékenységéért” a Moholy-Nagy-díjat. Bár a világ számos országában tanított, nemzetközi díjai, elismerései egyúttal a filmes, színházi szakembernek is szóltak, legendásak korszakos dokumentum- és játékfilmjei. Pályáját a Balázs Béla Stúdióban kezdte a hatvanas évek végén, nemzedéke egyik legkiválóbb alkotójaként, akinek művei hosszú évekig dobozokban sínylődtek, várva a cenzori szigor enyhülését. „A tanítás egyre érdekesebb lett, úgy gondoltam, eredményesebben tudok szubverzív lenni...”

Gresznáryk Andrea pszichiáter, hetedik éve dolgozik Ausztriában. Budapesten jól menő praxisa volt, amit feladott cserébe egy burgenlandi munkahelyért. A tartományi pszichoszociális szolgálat keretében látta el a rendelésen megjelent pácienseket, majd Bécsbe tette át székhelyét, ahol a magánrendeléstől kezdve az alkalmazotti jogviszonyig több helyen kipróbálta magát. Adódik a két ország gyakorlatának az összehasonlítása. „Itt könnyebben fordulnak pszichiáterhez az emberek. A kliensek sokkal öntudatosabbak, és kevésbé misztifikálják az orvos személyét, kevésbé alázatosak, tudják, hogy mit akarnak, mernek kérdezni, és adott esetben beleszólni is a terápiájukba.” Kíváncsiak voltunk, milyen Ausztriában dolgozni, mi az, amiben nagyon eltér az orvosi szolgáltatás, és egyáltalán, miért is kerekedett fel. „Feltűnővé vált, hogy a magyar társadalomban hirtelen a paranoiditás vált a legmarkánsabb pszichopatológiai tényezővé.”

Jeffrey Gedmin a Szabad Európa Rádió / Szabadság Rádió (RFE/RL) ideiglenesen kinevezett elnök-vezérigazgatója, de már korábban, 2007-től is négy éven át betöltötte ezt a posztot. A SZER megújult szerepéről, a magyar osztály munkájáról is beszélgettünk. Mivel a kérdező tíz éven át volt a SZER munkatársa, kínálkozott a régi-új gyakorlat összevetése is. Gedmin az American Purpose magazin és médiavállalkozás társalapítója, korábban a londoni székhelyű Legatum Institute elnöke volt, ezt megelőzően pedig a berlini Aspen Intézetet vezette. Több Németországról és az európai biztonságról szóló könyv szerzője/szerkesztője. Az amerikai külpolitikai agytröszt, a Council on Foreign Relations tagja, továbbá az amerikai German Marshall Fund által szervezett Transzatlanti Demokrácia Munkacsoport társelnöke. A magyar szuverenitásvédelmi törvényről azt gondolja, hogy „józan ésszel belátható, hogy az autoriter társadalomnak nem a külföldi befolyás a gondja, ez csupán álca, manipuláció, valójában a függetlenség befolyása aggasztja”. 

Saras Sarasvathy indiai–amerikai közgazdász, a virginiai egyetem professzora, a vállalkozói világ elemzője. Tavaly a tekintélyes Globális Vállalkozáskutatás Díjával (Global Award for Entrepreneurship Research) tüntették ki. Kutatásai alapvetően változtatták meg a vállalkozások vizsgálatának szemléletét, a laudáció szerint „a vállalkozói döntéshozatal és a vállalkozási folyamat úttörő kutatásáért” részesült az elismerésben. A közelmúltban ő tartotta Bilbaóban az Európai Unió kis- és középvállalatok éves konferenciájának nyitóelőadását, amelyben ismertette a vállalatalapítás folyamatának öt alapelvét. Vallja, akárkiből lehet vállalkozó, de egy dolgot szem előtt kell tartania: „nyitottnak kell lennie a változásokra, és együttműködőnek partnereivel”. A kkv-kat sújtó késedelmes kifizetések problémájának megoldásához a nemzetközi bankokat igyekszik meggyőzni, hogy nyújtsanak alacsony kamatozású áthidaló kölcsönöket. Csakhogy „a bankokat nem ösztönzi semmi arra, hogy szerepet vállaljanak szociális problémák megoldásában”.

A közelmúltban tartotta egyetemi tanári székfoglalóját Bárd Petra a hollandiai Nijmegen állami egyetemének jogállamisági tanszékén. Mintha csak fricska lenne Budapestnek címezve, hogy a jogállamiság megsértése miatt a magyar kormány ellen több éve folyó eljárás ellenére – vagy éppen annak okán – magyar professzorra bízzák a téma oktatását és kutatását. Hivatkozik nemzetközi kimutatásokra, hogy világszinten gyengül a jogállamiság, „[a]mi viszont az EU-ban Magyarországgal kapcsolatban történik, az már csak önvédelem: kívülről senki nem tud rendszerszintű változást hozni, és már nem is az a cél, hogy visszafordítsák az országot a demokrácia útjára, hanem hogy az EU saját magát védje a belső ellenségeivel szemben”.

Daniel Freund (38) a német Zöldek képviselője az Európai Parlamentben. Májusban egyfajta tényfeltáró úton járt Magyarországon mint a Költ­ségvetési Ellenőrző Bizottság tagja. Arra voltak kíváncsiak, milyen körülmények között használja fel Magyarország az uniós forrásokat, miként gondoskodik a Számvevőszék arról, hogy a kedvezményezettek átláthatóan és elszámoltathatóan használják fel a pénzeket. A misszió meglehetősen ellenséges fogadtatásban részesült a kormányszervek részéről, a legabszurdabb az volt, amikor tárgyalásaikkal egy időben a kormányszóvivő már sértően minősítette munkájukat. Freund szerint az EU bővítésének következő fordulója nem történhet meg az EU alapszerződésének módosítása nélkül, például néhány területen meg kellene szüntetni az egyhangúság követelményét. Mint a magyar és a lengyel gyakorlat mutatja, az EU-t nem lehet kitenni annak, hogy egy-két ország blokkolhasson fontos uniós politikákat. „Orbán hasznos munkát végzett az utóbbi egy évben azért, hogy minél több ország lássa be, nem megy alapszerződés-módosítás nélkül.”

André Goodfriend amerikai diplomata 2013 és 2015 között vezette az Egyesült Államok budapesti nagykövetségét, majd a Külügyminisztériumban az „ediplomáciáért” felelős osztály igazgatója volt. Nem véletlenül: a Barack Obama elnök által bevezetett nyitott kormányzat, nyílt diplomácia Goodfriend szívéhez is közel áll. A témáról Hargittai Istvánnal folytatott beszélgetésük a közelmúltban jelent meg (Open Government, Open Diplomacy, CEU Press, 2023 ) – részben a könyvről is kérdeztük a tavaly visszavonult veterán diplomatát, aki visszapillantva budapesti éveire nem takarékoskodik a kormányt érő kritikával. Magyarország 2016-ban kilépett a Nyitott Kormányzás Programból, „és nem is az volt a címlapsztori, hogy kivonult a kormány az OGP-ből, hanem hogy Magyarország nem akart élni a nyitott kormányzat előnyeivel, amelyek: a demokrácia megerősítése, a stabilitás elősegítése és az egészséges üzleti környezet megteremtése”.