► A nagy mű. Műsorvezető Kadarkai Endre, szerkesztő Lehoczky Mirjam. Klubrádió, szombat 12.00, vasárnap 13.00

Derék dolog, hogy irodalmi művekről is szó esik. Kertész Imre Sorstalansága nyilván soha nem került volna a popkulturális teljesítmények közé (a nagy mű kategóriájába talán igen!), ha nem kap Nobel-díjat. Gács Anna és Radnóti Sándor beszélgettek róla (utána Szegő János elemzett), alapos, barátságos és közérthető diskurzus volt, kiderült belőle, miért jelentős a regény, és miért késve fedeztük föl, miért különös és megkerülhetetlen. Számomra kérdés, mennyire hagy nyomot a kollektív emlékezetben, de erősen bízom benne, hogy mint nagy mű, fönnmarad.

► Horváth Viktor: A Júdás-terv. Kur­zusregény. Kalligram Kiadó, Bu­da­pest, 2024, 279 oldal, 3990 Ft

Mikor Horváth azt nyilatkozta, nagyon izgatta, vajon megbukik-e a rendszer addigra, mire a regénye megjelenik (mivel akkor sok minden nyilván másként értelmeződne a szövegben), nagyon együttéreztem vele, egyrészt persze szeretném, hogy bukjon már meg a rendszer, másrészt kár lett volna, ha tönkreteszi a politika ennek a remek regénynek a hatását.
Hát, még nem tette tönkre. Gyorsan olvassák el, mert lehet, hogy nem sokáig lesz így.
Kurzusregény – ez az alcím vagy inkább a műfajmeghatározás. Kurzusregény vagy kurzusfilm az a termék, ami kiszolgálja a kurzust, gondolom, és akkor ez vicces jelzés: nem talpnyalásról, hanem – mint minden jelentős mű esetében – ironikus ellenzéki hozzáállásról van itt szó.

Beszélgettünk a Melankóliáról és A melankólia dicséretéről. A fiatal Lukácsról és Caspar David Friedrichről. Festészetről, építészetről, a Kleist-szótárról és a Kertész-szótárról. Emlegettük a német fordításokat is, szóba került Debrecen és Berlin, El Kazovszkij, Nádas Péter, sőt még Goethe is. Az Art Department kiállítási terében készült a felvétel, ahol most Rajk László és Nagy Bálint építészeti munkájának rekonstrukciója látható: Tervrajz nélkül – Műteremház, Vence (F) 1984. Az interjú a Városmajor 48 Alapítvány 45. beszélgetésének szerkesztett, rövidített változata.

 

► Élt egyszer egy Olvasó, irodalmi podcast, 34. adás. Mészáros Márton és Neszlár Sándor Esterházy Péter Egy nő című regényéről beszélget.

Ezt az irodalmi podcast-sorozatot évek óta figyelem. A címét is Esterházy Bevezetésének fülszövegéből vette. Minden alkalommal egy mű áll a középpontban, volt már szó Oravecz Imre 1972. szeptember című verses naplójáról, Nádas Péter Évkönyvéről, melyről keveset beszélünk, Békés Pál Csikágójáról, amelyről szintén, vagy Kovács András Ferenc briliáns Jack Cole daloskönyvéről. Megkapta már a magáét Szabó Magda, Molnár Ferenc, Déry Tibor, Tamási Áron, Mészöly Miklós, Ottlik Géza, Jókai Mór is. Az első beszélgetés a Winnetou-ról volt 2021 januárjában (az egyetlen világirodalmi tétel). Ez a 34. alkalom.

► Vass Norbert: Kappanfölde. Pró­za. Kalligram Kiadó, Budapest, 2024, 148 oldal, 3990 Ft

Az új novelláskötet szereplői nagyrészt felnőttek, de ugyanúgy zárt közösséget alkotnak, mint a kamaszok. Itt egy falu kulisszái közé kerülünk. (A falu, Andocs község valóban létezik Somogy megyében, Kappanfölde azonban csak egy könyv címe.) Kappanfölde egyszerre reális és szürreális vidék, tele van a levegője vaskosan hétköznapi, földszagú és természetközeli, ugyanakkor lidérces, varázslatos, néha képtelenül fantasztikus történetekkel. Félelmetes és vicces hiedelmek, babonák keverednek a templom, a foci, a popkultúra elemeivel. A személyes sorsokban megbújó ősi magyar fantasztikum ugyanúgy a hétköznapi élet része, mint a legvadabb, távolról sugárzott médiaélmény a cseszkó kettesen vagy egy kazah klipadón.

► A Merítés-díj szépprózazsűrijének podcastja

A Moly olvasói rájöttek már arra az elemi dologra is, hogy attól, hogy a kiadótól megkapják a könyvet, amiről írnak, még nyugodtan lehúzhatják, nincsenek lekötelezve, lekenyerezve. Örülök, hogy ezt mondják, hiszen ezzel a recenziós példány fogalmát határozzák meg. „Az olvasó azt írja meg, amit gondol.” Igen, az olvasó azt. A kritikus is.

A Városmajor 48 Alapítvány által szervezett beszélgetések 43. vendége Szilágyi Ákos volt, aki az ÉS-nek is kedves szerzője, kiadtuk 2010-ben A populista című könyvét is. Legutóbb szeptember 6-án jelent meg nálunk Lakodalmas keserves című Posztpetőfi Sándor-verse. A beszélgetés Kicsiny Balázs Akit a saját sorsa bátorít föl című kiállításának terében zajlott az Art Departmentben.

► Berta Ádám: Gyerekkorunk legszebb nyara. Cser Kiadó, Bu­da­pest, 2024, 256 oldal, 4995 Ft

Különböző antológiákban és periodikákban olvasva Berta Ádám novelláit, mindig érezni lehet, hogy nyelve elüt a legtöbb írásétól, egyszerű prózanyelvet használ, de fifikás, sok a játék, az irónia, izgalmas a történetmondás, néha vázlatos a szöveg, sokszor minimalista, néha átjárja a szimpla történetet valami irracionális, netán misztikus enigmatikusság. A mindennapi banalitások mögött titkok sejthetők, de csak megsejthetők, kimondva azért nagyrészt nincsenek. A novella sokszor szembe megy az olvasói elvárásokkal, sőt, a magas irodalmi trendekkel. Sokszor nincs fogódzó, vagy éppen túl sok van. Az író sokat játszik a nyomkeresőkkel, a mindent megfejteni akarókkal. Mintha minden szellemességével azt üzenné, hogy nem kell mindent megoldani, nem kell mindent komolyan venni, nem kell mindig mindenhol mélyebb összefüggéseket keresni.

► Tilos Rádió, Majom a vízben – irodalmi rádióműsor, olvasókör. Minden második hétfőn 17.00–18.30

Jó lenne itt egy könyvklub, írtam Czabán György ötletére helyeselve (Szabadrádió, ÉS, 2022/36., szept. 9.), azóta már van is. Szó volt mostanában Tar Sándorról, Kabai Lórántról, Cormac McCarthy életművéről (nem Cormack, hanem Cormac), hallhattunk Ivo Andrić és Saša Stanišić regényeiről, mert sorozatot kezdtek a szomszédos népek irodalmáról.

► Nagy Gerzson: Meddig él egy anya. Kalligram Kiadó, Budapest, 2024, 192 oldal, 3990 Ft

Meddig él egy anya? A regénycímben lévő kérdés nemcsak arra vonatkozik, vajon meddig nem tud a felnőtt nő, Ágota szabadulni lehetetlen helyzetéből (ráadásul az anya ebben a regényben nem túl rokonszenves, miközben persze szerencsétlen), hanem a cím arra is utal, hogy az anya lényétől nem szabadulhatnak a gyerekek, akkor sem, ha elmenekülnek előle. (…) „Meddig él egy ember?” – hangzik el a kérdés a 45. oldalon. Ameddig emlékszünk arra, hogy itt lakott valaha? Ameddig még halála után is kint van a neve a postaládán? (Ugyanakkor a lány neve nincs kint a postaládán. Akkor ő valójában nem is él?)

► Nyáry Krisztián beszélgetése Nagy Bencével a Moly.hu-ról – Buksó, 83., a 24.hu podcast-sorozata

A Molyról sok mindent szoktak mondani pró és kontra, kívülállóként mindezt nehezen látom át. A beszélgetésben Nagy Bence nem kapott kemény kérdéseket, de Nyáry Krisztián Facebook-posztjának kommentjeiben szóba kerültek vélt vagy valós kifogások. Van, aki azt nehezményezte, hogy a munka nagy részét a felhasználó közösség végzi ingyen. De hiszen ez a projekt lényege, nem?

► Láng Zsolt: Az emberek meséje. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2024, 489 oldal, 6299 Ft

Láng a vele készített interjúmban azt mondta: „A gyilkosság volt az élesztőm” (ÉS, 2024/18., május 3.). Valójában minden gyilkosság rejtélyes. De a legnagyobb rejtély nem más, mint az emberek – akárhonnan nézzük – örökké megbízhatatlan meséje. A cselekmény végig kitartott feszültsége éppen abból a dilemmából következik, elhisszük-e, hogy a véletlenül bekövetkező események elkerülhetetlenek. Eddig a Bolyai volt Láng Zsolt legtitokzatosabb regénye, de Az emberek meséje még megfejthetetlenebb, és ezért még izgalmasabb.

► Biró Zsombor Aurél: Vissza­té­rő álmom, hogy apám vállán ébredek. Kalligram Kiadó, Budapest, 2024, 180 oldal, 3990 Ft

Pályakezdő regény ritkán szokott ennyire beletalálni az aktuális irodalmi közérzet kellős közepébe. Mégpedig úgy, hogy az író nem szimplán trendi akar lenni, nem az van, hogy leveszi, mi lóg a levegőben – hanem saját műhelyében alaposan végiggondolja a dilemmákat, és eredeti képzelőerővel adja meg válaszát a kor (a mai semmilyen kor és a saját zsenge életkora) kínálta kihívásokra. Ráadásul a rendelkezésre álló csekély életanyagát játékos humorral kezelve szól hozzá a családregény (aparegény, anyaregény), a bildungsroman, a generációs regény, az autofikció és „a regény regénye” témákhoz, a hiperrealizmus vs. szövegkígyó, avagy a macsóizmus vs. feminizmus kérdéséhez. Nem utolsó sorban az őszinteség, hitelesség vs. hazugság, fantázia álkérdéséhez is. És még szex is van.

► Olimpiai Klub, műsorvezetők-szerkesztők: Turák Péter, Warholik Zoltán és Horváth Ádám, Klubrádió, péntek 20.00–21.00

„A kommentátort is a győzelem teszi sikeressé” – ezt már Vitray Tamás mondja, akivel Warholik Zoltán beszélget jó félórán keresztül. Nagy dobás ez a beszélgetés, remek indítás. A 91 éves legendás televízióst nem lehetett könnyű megszólaltatni, Warholik tanár urazza, sejthetően korábban is kapcsolatban állt vele. Vitray Rómától Athénig huszonegy nyári és téli olimpiát közvetített, 1960-tól 2004-ig. Warholik jól kérdezi, Vitray pedig jókedvvel válaszol. Az őt ismerők hallhatták már egyes történeteit, de nagyon jólesett őket összeszedve újra hallani. Ennél szebb indítását nehezen lehetett volna elképzelni egy olimpiai műsornak.

► Nem rossz könyvek – a 444.hu podcastja. Nádasdy Ádámmal beszélgetett Ott Anna és Horváth Bence.

Nádasdy Ádám nyitotta meg egy fergeteges beszéddel a 95. könyvhetet, és megjelent új verseskötete, a Billeg a csónak. A kötetet nem annyira fergetegesnek, mint inkább nagyon barátságosnak nevezném, személyen túli személyesség van benne és sok finomság. Aki pedig Nádasdyt olvas vagy hallgat, nemigen teheti meg, hogy előbb-utóbb ne jó ismerőseként gondoljon a szerzőre, akkor is, ha élőben nem ismeri. Ez nagy szó. Szóval minden indok megvolt rá, hogy legyen vele ez a beszélgetés.

► Szép versek 2024. Válogatta Turi Tímea. Magvető Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2024, 256 oldal, 4999 Ft

► Körkép 2024. Harminchét mai magyar író kisprózája. Vá­lo­gat­ta Szegő János. Magvető Könyv­kiadó, Budapest, 2024, 344 oldal, 4999 Ft

A könyvhét ünnepi pillanatai közé tartozik minden évben ennek a két antológiának a megjelenése. 1964 óta léteznek, és csak egyszer, 2020-ban nem jelentek meg a pandémia miatt, hogy aztán 2021-ben két év terméséből válogassanak. Hagyomány, hogy ezek a gyűjtemények sokszínűek, megbízhatóak, színvonalasak – és mindig kimarad belőlük valami. A szerkesztők lelkiismeretesen átnézik az elmúlt év folyóiratait és a hetilap ÉS-t, hogy a szerintük legjobb, legérdekesebb írásokat megtalálják. A két szerkesztő neve garancia a minőségre.

► Görcsi Péter: Várni a 29-esre. Regény. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2024, 466 oldal, 4999 Ft

A kötetzáró levélben a fiú azt írja: „én magam nem vagyok író” (463.). Na persze. A regény szerzője nagyon ügyesen beszélteti kitalált „nem-író” hősét, elhiszem, hogy ő pont ilyen. Izgatottan követem emlékezését, elkábít és megvisel az emlékező alkati gyámoltalansága. És már megint eszembe juttatja egy magyar regény – Závada és Jánossy után – Flaubert „dezillúziós” remeklését, az Érzelmek iskoláját.
Görcsi Péter kiváló regényt írt. Nem lehet letenni. Aztán meg nem lehet nem rá gondolni. Mióta elolvastam, csak az van a fejemben, miért érdemes várni a 29-esre, akkor is, ha nem jön.

Így kellene a rádióban irodalomról beszélgetni, ahogyan itt csinálják. Egyébként ugyanolyan izgalmas terület ez, ha jól van megmutatva, mint a közélet vagy bármi más népszerűbb kulturális jelenség. Biztos vagyok benne, hogy akiket érdekel az irodalom, szívesen hallgatják ezeket az félórákat. Persze kell hozzá egy szakértő, aki nem unalmas, lényegre tör, tudja, hogyan lehet fölkelteni az érdeklődést.

Most jelent meg Láng Zsolt új regénye, Az emberek meséje. Novellák, esszék, kritikák, naplók, drámák mellett írt már öt regényt, ez a hatodik, a Perényi szabadulása (1993), a Bestiárium három kötete (1997–2011) és a Bolyai (2019) után. Más, mint a korábbiak, azonban közös az életműben a formai kényszerek nélküli írás gyakorlata. Az új regény hátterében a máig felderítetlen chevaline-i gyilkosság húzódik meg, miközben egy apa-fiú történetet is kapunk megint. A legfontosabb helyszín pedig egy fiktív erdélyi falu: Medárd.

► Kovács Dominik – Kovács Viktor: Lesz majd minden. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2024, 470 oldal, 4999 Ft

Eredeti a hangütés. Ez a regény olyan mesterséges nyelvet talál, amelyen a szokásosnál lazábban lehet beszélni a falu világáról. (Ebben és csak ebben Bognár Péter regényeihez hasonlít.) Komikus elem sok van itt, parodisztikus vagy ironikus elem nem sok. Ám mintha egyensúlyozás lenne a humor és a komolyság között, és a végén mégis valami komorabb hang győzne, és ez nem biztos, hogy jó. Az a hang ugyanis nem párosul kellő mélységgel. Ez nem feltétlenül volna baj (mily sekély tud lenni a mélység…), ha nem éreznénk azt, hogy a fokozatos megkomolyodás szerzői szándék.