(A leideni Boerhaave Múzeumról)

A múzeumban gyűjtött és kiállított tárgyak azonban épp a hatalmas múlttal bíró egyetemváros, illetve a túlnyomórészt ahhoz köthető tudományos tevékenység „nagy pillanatait” mutatják be: többek között Antonie van Leeuwen­hoek mikroszkópjait, Heike Kamerlingh Onnes cseppfolyósított héliumát, Christiaan Huygens ingaóráját, és számos orvostörténeti tárgyat, köztük Auzoux doktor kísérteties anatómiai modelljeit. A múzeum egyik központi tere egyébként egy rekonstruált XVI. századi anatómiai teátrum – ez ma egy audiovizuális kísérővel fedi fel a természettudományok kialakulásának történetét (miközben Rembrandt Dr. Tulp anatómiája című festménye a szomszéd városban, Hágában, a Mau­ritshu­is Múzeumban látható).

(Bukta Imre kiállítása a Godot Intézetben, megtekinthető április 30-ig.)

Szinte valamennyi altémán áthatol azonban a devalválódott értékek keserű siratása. Bukta sajátos vizuális kalandozásba kezd a szerinte össze nem illő dolgok látványa nyomán – ez az olyan közhelyveszélyt hordozó ábrázolásokban csúcsosodik ki, ahol a falusi közegbe is beszivárgó digitális technika kiüresítő ereje jelenik meg. Középkorúak és idősek ülnek családi összejövetelen, születés- vagy névnapon, lagziban a terített asztalnál, tekintetük a kezükben esztétikailag idegen testként ható okostelefon vagy tablet képernyőjébe réved, mellettük leszopogatott csirkecsontok a tányérban. Nincs menekvés, a tömegkultúrán keresztül ide is éppúgy betört a monoton banalitás, mint bárhová máshová, ugyanúgy van, mint a városban, mint a hanyatló nyugaton. Ha mindössze ennyi itt a mondanivaló, épp a lényeget felejtik el problematizálni: nevezetesen a médiumok és az információk egyoldalúságát.

(Felforgató művészi reakciók [1973–1977], Art Department, december 30-ig.)

Ha a kiállítás nem is problematizálja explicit módon (ismét kérdés tárgya, hogy ezt számonkérjük-e), a nagyszerű munkák mögött mégis kirajzolódik a háttérben, hogy milyen jól megragadható eltérések jelentkeztek lehetőségek, terek, de akár csak a tekintetek között is – ahogy a monotónia percepcióját illetően is.

(Jánossy most!, Fuga Budapesti Építészeti Központ, megtekinthető december 22-ig.)

A tárlat Jánossy életművének felidézésével – talán akaratlanul – azt tematizálja, hogyan is érvényesül az időtlenség kérdése az építészetben. Jánossy bizonyos házaira (vegyük például a gödöllői víztornyot) a fellelhető szakirodalomban a pályatársak, egykori tanítványok következetesen veszik át egymástól ennek a fogalomnak a használatát – még ha csak retorikai fordulat is, nem félő-e, hogy kiüresedik? Másképp fogalmazva: ha valamit esztétikailag időtlennek nevezünk az építészetben, az milyen további kérdéseket vet fel a társadalmi igényekről és a korszakok múlásáról? Mire elegendő egy időtlennek tetsző forma az évtizedek sodrásában?

(Anca Benera és Arnold Estefán: A természetalatti / Subnature. Megtekinthető a Trafó Galériában 2021. december 5-ig.)

A kiállítás egészén átfut ugyanis a kortárs kultúra szerepzavara: nemcsak maguké a művészeké, de az intézményrendszeré, a kurátoroké, de még a látogatóké is (kelljen vagy ne kelljen végül is kísérőszöveget olvasni). A kortárs művészet és a művészek feladatának lehetséges útvonalai rajzolódnak itt ki: a „kutató-művész” már önmagának és önmagában adja meg saját programját, keres egy tézist vagy összeszed néhány érdekesnek, fontosnak vélt kötetet; akárhogyan is, beleveti magát a kutatás (gyűjtés) valamilyen módjába.

(Az esztergomi Duna Múzeum)

(A várpalotai Vegyészeti Múzeum)

(akadémia [körbejárás], exkursus a Kiscelli Múzeumban. Megtekinthető augusztus 1-jéig.)

(Tatabányai Múzeum)

(Királyerdei Művelődési Ház, Csepel)

(Két virtuális Trianon100 tárlat az Alföldről)

(Ásótól a vitrinig – Középpontban a középkor 5. Megtekinthető és bejárható online a Budapesti Történeti Múzeum – Vármúzeum hivatalos honlapján 2020 decembere óta.)

(Magyar Földrajzi Múzeum, Érd)

(A jászberényi Jász Múzeum)

(A „tárlat” vagy katalógus online a Bútorszövetség oldaláról érhető el, letölthető PDF formában: www.butorszovetseg.hu)

(Szuvenír–Design kiállítás, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum.)

(Határtalan design. Kiscelli Múzeum, Templomtér, megtekinthető november 15-ig.)