Hogyan mennek tönkre a dolgok?
► Odze György: Kísértés. Kalligram Kiadó, Budapest, 2024, 256 oldal, 3990 FT
Odze György regénye jól ismert dilemmákat és szituációkat jár körbe. Klasszikus tanmese a feltörekvő fiatalemberről, aki az élet ösvényére lépve a sötét oldalt választja, éspedig azért, mert az csábítóbb és könnyebb lehetőségeket kínál. „Kellene neked egy tisztességes munkahely” – inti újra meg újra a felesége Végest, ő azonban azt látja, hogy a munka unalmas tevékenység, „az emberek pénzért csinálják, meg hogy a hétköznapokon menjen vele az idő”. (…) „Kitartónak kell lenni, és sok szar munkát el kell végezni, amíg aztán másra oszthatja ki a sok szar munkát.”
Futball az óra körül
► Pető Péter: A futball soha nem érhet véget. Central Médiacsoport Zrt., Budapest, 2024, 176 oldal, 4999 Ft
A futball soha nem érhet véget azt igyekszik személyes hangon, a szubjektivitást nemhogy nem tagadva, hanem alapkőként használva áttekinteni, hogy mi mindenről szólhat a labdarúgás: tömegekről és egyén(iség)ekről, politikáról és kötődésről, érzelmekről, kétségekről, örömökről, játékról és tragédiákról, nem mellesleg rengeteg pénzről. Az időnként esszébe, időnként memoárba hajló, olykor lírai, máskor zsurnaliszta fejezetekben Pető nem csupán a futball számos – részben már ismert, mások által is megjelenített toposzokat tartalmazó – szegmensére fókuszál az értő elemző avatott tollával, hanem olyan kérdésekre is kitér, hogy jó-e a VAR, vagy miért lehetetlen a labdarúgás fikciós feldolgozása, legalábbis a filmiparban.
A Rozsda-ház titkai – Az ÉS könyve szeptemberben
► Forgách András: Zehu. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2024, 594 oldal, 6499 Ft
Merthogy leginkább személyes indíttatást jelölhetünk meg az újraírás okaként: a Zehuze megjelenését követően Forgách András megírta, azaz kénytelen volt megírni az Élő kötet nem marad című könyvét, amely anyjának az időközben kiderült állambiztonsági múltjára alapul, illetve arról számol be. A Zehuze bevallottan önéletrajzi ihletésű, valós történésekre épülő regény, és a levelek eredeti címzettje az említett édesanya, a 2015-ben megjelent Élő kötet nem marad így óhatatlanul felülír, illetve új olvasási horizontokat teremt az előző műhöz is. (Lásd a Harmonia caelestis és a Javított kiadás viszonyát Esterházy Péternél.) A fentebb említett interjúban Forgách meg is adja az újraírás kulcsát: egyrészt az anya figurája lett árnyaltabb, másrészt új cselekményszálak kerültek a történetbe, amelyekben több a fikció, ezáltal regényesedett a szöveg. A Zehu ötvözi a családregények, a levélregények és a tudatfolyamra épülő regények hagyományait – ám érzékelhetően meg is akarja haladni ezeket.
Szabadabb dolog
► Egressy Zoltán: Kettesével a lépcsőn. Helikon Kiadó, Budapest, 2024, 352 oldal, 4999 Ft
A színházhoz való kötődés visszaköszön Egressy Zoltán prózai munkáiban is. A Kettesével a lépcsőn a negyedik novelláskötete, az előző (Júlialepke, Európa, 2017) monológokat tartalmaz, és ebben a mostani könyvben is bőven olvashatunk egyes szám első személyű narrációban megszólaló elbeszéléseket, úgy, hogy az ember szinte hallja közben a színész hangját. A kötet öt ciklusa közül az elsőben kizárólag ilyeneket találunk, de a többiben is gyakori ez a fajta elbeszélői horizont, ami erősíti a személyességet és a szubjektív látásmódot.
Zakkant az egész világ
– Gondolj csak bele: kizárólag a miénk lenne, lényegében akkor mennénk oda, amikor akarnánk. És amennyiben úgy jön ki a lépés, hogy azonnal kell, nem kéne tipródni, lesz-e hely valahol. Hányszor volt olyan, hogy hirtelen felszabadult az időd, de nem találtatok már szabad helyet? Főleg péntek délután. Itt viszont csak egymással kellene egyeztetnünk. Csinálok egy Excel-táblázatot, fellövöm a felhőbe, csupán nekünk lesz hozzáférésünk, és azonnal látjuk, mikor szabad a kecó.
Ex libris
Jeroen Olyslaegers: Vadasszony
Kertész Edina: Jóga Budán
Karády Anna: Zserbó
David Pilgrim: A nagy Napóleon
Szőke Duna
► Vámos Miklós: Teendők halálom után. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2023, 175 oldal, 4299 Ft
A kisregény egyik csúcspontja, amikor az idősebb Füsti Tamás, Vilmos öccse még a Kádár-korban Bécsben meglátogatja az oda kiránduló bátyját, és miközben amaz a nagystílű gavallért játssza, Tamás (aki a háború után az újrakezdés reményében családnevet váltott) a szemére veti, hogy a karácsonykor esedékes telefonhívásokon kívül nem foglalkozik velük. A másik csúcspont a két testvér haldoklása, eltérő körülmények között, ám testileg-lelkileg hasonló fájdalmakkal. Kérdésként pedig az fogalmazódhat meg bennünk, hogy lehet-e a hazából annyira kiábrándulni, hogy az ember minden szálat elvág, beleértve a testvéri köteléket is.
Az eltöröttek
► Jászberényi Sándor: Mindenki másképp gyászol. Kalligram Kiadó, Budapest, 2023, 256 oldal, 3990 Ft
Regényként emlegetem ezt az egyszerűségében is takaros, zsebben is elférő, kézbe illően tetszetősre tervezett, Mindenki másképp gyászol című könyvet, és nem csupán azért, mert ez áll a szennycímlapon. Mintha a szerző és a kiadó hangsúlyozni akarnák, hogy regényt olvasunk, tudván, hogy lesznek, akik szerint ez egymáshoz hol gyengébb, hol erősebb szálakkal kapcsolódó történetek gyűjteménye, már csak azért is, mert némelyik eredetileg novellaként látott napvilágot lapokban és folyóiratokban. Én viszont nem csupán tudomásul veszem a szennycímlapon is megerősített írói szándékot, miszerint ez így együttesen már egy regény, hanem magam is ezt gondolom. A szöveg felépítése, megkomponálása, tartása, íve, egységes nyelvi megformáltsága és tónusa egyértelműen regényt rajzol ki a csak látszólag egymás mellé helyezett, valójában nagyon is illeszkedő, hosszabb-rövidebb történetekből.
Ex libris
Hartay Csaba: Még nem is játszottunk
Eörsi István: Végjáték – Kőrössi P. József: Naplóromok
Huszti Gergely: Villa Abbázia
Lackfi János: Rocky
Egyszemélyes élcsapat
► Nyerges András: Szigorúan bizalmas történet – Magyar parádé. Kronosz Kiadó, Pécs, 2023, 584 oldal, 4800 Ft
A Szigorúan bizalmas történet először 1985-ben jelent meg, amikor – legalábbis a korabeli fülszöveg szerint – már lehetett bizonyos dolgokon nevetni. Ez persze afféle kényszeredett kacaj volt, elvégre a létező szocializmus idején, annak is inkább utolsó szakaszában a Rákosi-kor ábrázolásának lényegében egyetlen megengedett formájaként a szatíra és az irónia jöhetett számításba. Ami jelen esetben predesztinálta az írói eszközöket a folytatást illetően is. A másik regény, a Magyar parádé az előző után több mint tíz évvel játszódik. A két főszereplő ugyanaz: Magyar Ede és Nesztor Gyula. Az egyik a megfigyelő, a másik a megfigyelt. Igaz, utóbbi szerepébe és egyben az önmagát élcsapatként definiáló, a hivatali ügyeken kívül is buzgó személyzetis káder, Magyar Ede látókörébe a második regényben immár Nesztor fia, Gyuri is belekerül. Aki Nyerges más műveiben is fölbukkan, és akiről egy 2009-es Kritika-interjúból is tudhatjuk, hogy az író alteregójaként azonosítható.
Anita unja
A negyedik vagy ötödik számnál Tünde és Anita csókolózni kezdtek. Egyszer már csókolóztak, Tündéék lakásában, amikor fölugrottak forrócsokizni, és se a gyerekek, se a férj (az a rohadt geci) nem voltak odahaza. Tünde ajkának most nem forrócsokiíze volt, hanem bor. Ez se volt rossz. Anita kezdte jól érezni magát. Csaba viszont fölkelt az ágyról, és kiment a konyhaként is funkcionáló előszobába.
Nem sokkal később Tünde kibontakozott Anita karjaiból, és utánament Csabának. Anita, bár semmi kedve nem volt hozzá, követte. Csaba a konyhaasztalnál ült, és egy női magazint lapozgatott, amelyet Anita a fodrásznál olvasott, míg várta, hogy a festék befogja a haját, de mivel nem ért az egyik cikk végére, lenyúlta a lapot.
Biodíszletek
► Szécsi Noémi: Rohadt állatok. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2023, 118 oldal, 3699 Ft
Az egymáshoz lazán kapcsolódó történetek két visszatérő főalakja a Hörcsög, a Biokertként emlegetett territórium vezetője, valamint kommunikációs tanácsadója, a Vakond, akinek az a feladata, hogy „ha a vezér odaszarik valahová, akkor azt ő temeti be”. Rajtuk kívül számos állat, mármint rágcsáló és kisemlős fölbukkan még, Sün, Cickány, Mormota, Lemming és mások, de bizonyos érintettségek kapcsán egy döglött macska is előkerül, sőt emlegetve van az ember is. A Biokert egyrészt a sztorik könnyű kézzel, gyakran csak elejtett félmondatokkal fölskiccelt helyszíne, másrészt viszonyítási és hivatkozási alap azok szereplői, elsősorban a Biokert vezéralakjai (a Hörcsög és talpnyalói, illetve a hozzájuk csapódó és tőlük függő figurák, például befektetők) számára.
Ex libris
Maros András: Sorsolják a kaszinótojást
Szávai Géza: Az élet és Mészöly Miklós
Jolsvai András: Márton Irma tévedése
Gerőcs Péter: Werkfilm
Muszáj és gravitáció
► Ménes Attila: Amerre járok védtelen. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2022, 288 oldal, 4299 Ft
Nem láttam „az év könyvei” jellegű listákon, ennek ellenére Ménes Attila új regénye számomra a 2022-es hazai prózatermés általam olvasott szegmensének legemlékezetesebb darabjai közé tartozik. Persze az efféle listák nem minden esetben tükröznek valós értékítéletet, viszonyrendszerek és az irodalom világában elfoglalt pozíciók éppúgy befolyásolják őket, mint az a folyamat, ahogyan gerjesztik és befolyásolják egymást. Közben meg évről évre vannak olyan művek, amelyek – javarészt az irodalmi intézményrendszer szövevényes mozgatórugói okán, megfelelő toló- vagy felhajtóerő híján – rejtve maradnak, holott a kritika több értelemben tekintve szubjektív mivolta mellett is érdemes, sőt fontos is lenne rájuk figyelmet fordítani.
Szerencsétlen kor
► Vámos Miklós: Palackposta. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2022, 196 oldal, 3999 Ft
Amikor a ki nem küldött tudósító szubjektív világképei megjelentek, Vámos Miklós már többkötetes, kelendő szerző volt. Ismertségét és népszerűségét ezek a cikkek is nagyban növelték, érdemes utánaolvasni az akkori ÉS-ben az ezekhez kapcsolódó szerkesztői üzeneteknek. Az egyik például olvasói kérdésre röviden bemutatja, ki ez az alig harmincas, tehetséges író. Egy másik meg azt tudatja, hogy a sorozatnak a hamburgi piroslámpás negyedről szóló és ezzel együtt a hivatalosan el nem ismert magyar szexpiac mibenlétét feszegető darabjára rengeteg vélemény érkezett, pró és kontra, ám mivel utóbbiak meglehetősen fölajzott hangvételűek, előbbieket se közlik.
Kukumbárét készíteni
► Ketten egy új könyvről – Kiss Ottó: A Kék Oroszlán bezár. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2022, 275 oldal, 4299 Ft
A Kék Oroszlán bezár című összeállítás mindjárt az elején – profánul szólva – belecsap a lecsóba. Az egyébként a régebbi novellák közül való (2001-es) Szávó udvara nem csupán a kötet nyitó, de egyben egyik legerősebb darabja. Ebben mutatja meg Lauri bácsi a még sráckorú elbeszélőnek és haverjának, hogyan kell kukumbárét készíteni. A játék többféle néven szerepel a néprajzi leírásokban, lényege, hogy egy sárgolyót el kell lapítani, a közepét teljesen elvékonyítani, majd az így keletkezett mélyedésbe beleköpni. Aztán ha az elkészült kukumbárét jó erősen odacsapjuk valamihez, az akkorát szól, mint egy puska. Már amennyiben persze elég ügyesek vagyunk.
Százlépésenként egy kereszt
Nógrádi Gábor: Alattunk a kincs. Móra Kiadó, Budapest, 2022, 142 oldal, 2999 Ft
Nógrádi érzékelhető rutinnal, biztos kézzel viszi végig a sztorit, nem mellesleg – ha már iskolásokról van szó – leckét ad abból, hogyan lehet egy többször és többek által használt sémát újszerűvé tenni, anélkül, hogy az egyébként kiszámítható fordulatok és az előre sejthető végkifejlet közhelybe, netán unalomba fulladna. A tanulság is megvan, és a dramaturgiába rejtett ismeretterjesztés is. (Lásd a háborús eseményeket, vagy a Holbein-festmény esetét. Igaz, azon elmerengtem, hogyan lehet Szent Lászlónak aranypénze 1929-ből.) És hát abban is igaza van a mindentudó elbeszélőnek, hogy „az igazi közösségi háló, amit pletykának nevezünk, jól működik, és nem kell hozzá wifi meg előfizetés”.
A troll és mi
Fehér Boldizsár: Nem nagy ügy. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2022, 130 oldal, 3499 Ft
Négy éve megjelent és Margó-díjat nyert első regénye (Vak majom) után Fehér Boldizsár most novelláskötettel jelentkezett. A szövegek egy része első ízben a szerzőnek a Könyves Magazinon futó, Hogyan legyünk népszerűek és szerezzünk barátokat? című tárcasorozatában bukkant fel. A kötetben olvasható verziók ugyanakkor érzékelhető utómunkán estek át az internetes publikálásuk óta. Mások lettek a címeik, a figurák nevei, a terjedelmük, és ami még lényegesebb: egy-egy bekezdés vagy mondat elhagyásával, avagy éppenséggel beiktatásával változtak a hangsúlyok. Mintha együtt értek volna a szerzőjükkel, nem mellesleg így épültek bele a kötet szépen kirajzolódó – talán túlzottan is szándékolt – egységébe.
Szereti Ön Beethovent?
Bárdos Péter: Válogatott hallgatásaim. Claim Data Kft., Budapest, 2022, 108 oldal, 2800 forint
Mit kell tudnunk Bárdos Péterről? Egyrészt amit ő elárul magáról ebben a kívül-belül ízléses kis könyvben: hetvennégy éves (mármint a kézirat születésekor, 2020-ban az volt), jogász, és „önmagát magyar zsidóként határozza meg”. Másrészt filozófiai eszmefuttatásaiból sejthető, hogy baloldali és agnosztikus (az egyik nem következik a másikból, mint ahogy nem is zárják ki egymást), azt pedig a guglizásból tudom, hogy ügyvédi irodája közel esik a munkahelyemhez. Az önbemutatáshoz hozzátartozik, hogy Bárdos Péter se nem filozófus, se nem tudós, se nem író, ám ez nem zárta ki azt, hogy írjon egy könyvet, amely leginkább a filozófia évezredes kérdéseit teszi fel, de szó esik benne irodalomról, tudományról, történelemről és még sok minden másról is. A könyv elsődleges címzettje a három unoka, Marci, Nati és Olívia, nevük többször fölbukkan a kis kötetben. Amely egyébként nem született volna meg a járvány nélkül, mikor is a kényszerű bezártság és a szokatlanul belassult idő számos embert egyfajta számvetésre, töprengésre, múlt és jelen elemzésére késztetett. Na meg a jövőére is.