► Széplaky Gerda: Sem Isten, sem állat. Fejezetek az áldozati kultúra dekonstrukciójából. Prae Kiadó, Bu­da­pest, 2023, 330 oldal, 4290 Ft

Platón Lakomájának alaphelyzete jut eszembe, és minden szümposzioné, amikor Széplaky Gerda kötetét forgatom: a tanulmányaiban megszólaló hang személyessége, az olvasóhoz való odafordulása, gondolatmenetének lassú, körkörös kibontakozása a filozófiai diskurzus ógörög mintázatára emlékeztet. Ez az ismerősség és könnyen belakható olvasói szerep feltétlenül szükséges a fejezetekben való elmerüléshez, az egyes témák között létrejövő hálózatos kapcsolatok követéséhez. A könyv címében olvasható negatív festés az emberi létezés köztességét, égi és földi, anyagi és szellemi, mulandó és örökkévaló, önfeledett és önreflexív terében való átmenetiségét teszi érzékletessé, míg az alcím az áldozati kultúra dekonstrukcióját ígéri kontextusként. A bibliai történetekből kiinduló esszék klasszikus művészeti ábrázolások értelmezését integrálva nyitják meg az értelmezést a filozófiai és az esztétikai diskurzus irányába. A hét fejezet egységét az áldozati hierarchia kialakulásának, újraképződésének és működésének megfigyelése adja a nyugati kultúra múltjában és jelenében, arra a tézisre alapozva, hogy ezek a kényszerítő struktúrák szükségképpen el fognak vezetni az általunk belakott világ összeomlásához.

► Halál az irodalomban. A halál irodalmi és nyelvelméleti reprezentációi. Szerkesztette Pataki Viktor. FISZ, Budapest, 2023, 387 oldal, 3000 Ft

A FISZ gondozásában megjelent kiadvány tizenhárom tanulmánya a Fiatal Írók Szövetsége és az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Irodalomtudományi Tanszéke 2018 márciusában megrendezett konferenciáján elhangzott előadások írásos változata. Tárgyuk elsősorban a klasszikus és későmodern, valamint a kortárs magyar líra és próza, két tanulmányban jelenik meg világirodalmi téma, kettőben pedig irodalmon kívüli anyag: mozi, illetve opera. A kötet időkeretét a XIX. század második felének kultúrtörténeti és biopolitikai átrendeződéseihez, nevezetesen a halál medikalizálódásához és a kulturális rítusokból való lassú kiszorulásához szükséges mérni, amely folyamatban a halál fenomenológiai és ontológiai újraszituálása új nyelvi stratégiákat és új mediális környezetet mutat fel a végesség tapasztalatának közvetítésében. Éppen ez a legfontosabb tétje a szövegelemzéseknek, vagyis nemcsak az adott kultúrtörténeti pillanat halálfogalmának detektálása lényeges a kutatásokban, hanem annak megmutatása is, hogy nyelvi-retorikai-poétikai szinten miként képződik meg a halálról való beszéd lehetősége.

► Milbacher Róbert: Keserű víz. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2023, 398 oldal, 5999 Ft

Milbacher Róbert legújabb regényének tárgya és szerkezete sajátos állásfoglalás a múlt megismerésének kényszere és lehetetlensége mellett. A Keserű víz párhuzamosan futó elbeszélései közül a páratlan fejezetekben kibontakozó szál arra vállalkozik, hogy történeti forrásokra alapozva megírja egy település és egy család eredettörténetét, a páros fejezeteké pedig arra, hogy a családi-kommunikatív emlékezet történeteire és tárgyaira hagyatkozva rekonstruálja az elbeszélő nagyanyjának, az ajánlásban Szalai Lídiának nevezett nőnek az életét. Az egyik történet a XIX. század második feléig nyúlik vissza, a dél-dunántúli családok Szlavóniában való letelepedéséig, míg a másik az asszony halálának idejéből indulva jut el a múltba, hogy ezután az olvasó összesodorhassa a két szálat, és visszavezesse időben és térben a nagyanya alakját a végül fel nem számolható fehér foltokkal.

► Színház és technológia. Szer­kesz­tette Deres Kornélia, Imre Zol­tán, Mátravölgyi Dorottya, P. Müller Pé­ter. Kronosz Kiadó, Pécs, 2023, 298 oldal, 2950 Ft

A filmmel, később a televízióval, majd az internettel való mediális versengés hatásos bemutatásában sokszor kerül(t) előtérbe a színház azon sajátossága, miszerint a testeknek és a térnek az egyedi kapcsolatával létrejövő, a produkció és a recepció egyidejűségével, a testek közös jelenlétével zajló művészi forma mentes a technológiai környezetről. Ez a némiképpen technofóbnak tűnő elitista szemlélet végeredményben nem vesz tudomást a térként, intézményként és épületként egyszerre értett színházról mint apparátusról, és egy sosem létezett „tiszta színházhoz” ragaszkodik, amelyet a technológiai médiumok végül foglyul ejtettek.

► Kiss Judit Ágnes: Egy nőalak szür­ke kontúrja. Kalligram Kiadó, Bu­da­pest, 2023, 277 oldal, 3990 Ft

Amíg nem látni egyben a három rész egymáshoz való viszonyát, addig akár felnövéstörténetként is olvashatnánk az első részt, vagy a műfaj XIX–XX. századi hagyományához visszakapcsolva lányregényként, amelyet a főhős beceneve is megerősíthet Szabó Magda Abigéljének Gináját idézve. Ezek az elbeszélésmintázatok azonban már eleve kiforgatva rendelhetők csak a regényhez, hiszen Gina már az első fejezetben nevelőapja szexuális abúzusának áldozata lesz: a félelem, a bűntudat, a szégyen, a kiszolgáltatottság, az undor, a szeretetéhség és a szexuális izgalom elviselhetetlen keveréke rátelepszik a serdülő lány személyiségére. Ez az alaphelyzet a címben és az álmokban ismétlődő kontúr, illetve az első rész címében és Gina filmes terveiben szereplő forgatókönyv fogalmát eleve átértelmezheti: miként tölthető fel „a nőalak kontúrja” egy olyan fiatal lány történetével, akit először nevelőapja, majd iskolatársai vagy éppen munkaadója használnak ki szexuálisan, milyen forgatókönyv szerint kell annak élnie az életét, akit megfosztanak az intimitástól, az anyai szeretettől, a bizalomtól, de aki a társadalmi elvárásokhoz igazodva mégis próbálkozik a hagyományos (gyermeki, baráti, szerelmi, feleségi) szerepek betöltésével?

Irodalom és sport. Testgyakorlatok, testtechnikák, testképek a sport irodalmi színrevitelében. Szerkesztette Bednanics Gábor és Pataki Viktor. FISZ, Budapest, 2022, 341 oldal, 3000 Ft

A tizenkét tanulmány a Fiatal Írók Szövetsége és az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Irodalomtudományi Tanszékének 2020-ban megrendezett konferenciájának anyagából került a FISZ gondozásában megjelent kiadványba. Ahogyan az a tanulmánykötetek esetében jellemző, az olvasó választhatja a lineáris-enciklopédikus olvasást, de dönthet akár figyelme, érdeklődése és hangulata által irányítva is – az bizonyos, hogy az egyes szövegek közötti relációk ki fognak bomlani, párbeszédek, viták, megerősítések és felülírások formájában, egyúttal pedig kirajzolódnak határok és fehér foltok is. Jelen kötetben jól láthatóan jönnek létre tematikus csoportok: kilenc tanulmány öt sportág (futball, amerikai futball, kerékpározás, futás és svédtorna) irodalmi és mozgóképes reprezentációjának példáiból válogat, három tanulmány pedig a test és a sport mediatizálásának nyelvi és antropológiai vetületeit mutatja be.

► Kácsor Zsolt: Pokoljárás Bi­po­lá­riában. Egy mániás depressziós feljegyzései. Kalligram Kiadó, Budapest, 2023, 198 oldal, 3990 Ft

A fülszöveg lezáró soraiban Kácsor Zsolt „egy bipoláris ember lélekrajzaként” nevezi meg regényét, amely reményei szerint „sorstársainak segítségére lehet”, ugyanakkor a gyorsfogyasztású erkölcsi tanulságok evidenciájától mentesíti az olvasót. Az életesemények és az érzelmi kapcsolatok leltározásában, a személyiség részét képző betegség történetének végiggondolásában értelmeződik újra a szellemi fogyatékos, sokáig szégyellt testvérbáty szerepe is, aki végül visszavezeti az elbeszélőt egy meghatározó gyerekkori eseményhez, és sajátos helyzetéből adódóan új perspektívát tud ajánlani a továbblépéshez, egészen katartikus hatással.

► Petőfi Sándor próza- és dráma­for­dításai. Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta Szalisznyó Lilla és Zentai Mária. Osiris Kiadó, Bu­da­pest, 2023, 579 oldal, 5980 Ft

Petőfi két regény fordítását jegyzi a Külföldi Regénytár huszonhárom részes (kilenc többkötetes munkát tartalmazó) sorozatából: Charles de Bernard La femme de quarante ans című munkáját A koros hölgy címmel, illetve George Payne Rainsford James Forest Days: A Romace of Old Times című regényét Robin Hood címmel, mindkettőt német nyelvből. A két regény különleges perspektívába állítja a korszak irodalmát, ugyanis láthatóvá teszik, hogy egyes regényműfajok – a témaválasztás, a narrációs megoldások, a hőstípusok, a teremtett világ hosszabb-rövidebb ideig tartó népszerűségének köszönhetően – miként vannak jelen néhány évtizeden keresztül az európai regény történetében újraírásoknak, átiratoknak és fordításoknak köszönhetően, első- és másodvonalbeli szerzők, első- és másodvonalbeli fordítók munkáinak eredményeként. Petőfi alig néhány hónap eltéréssel dolgozik egy Balzac által inspirált francia nagyvilági regényen a nő helyzetének és a szerelem megélésének társadalmi korlátairól, illetve egy Walter Scott által közismertté tett hőssel operáló történelmi regényen, amely a múlt emlékezetközösségi jelentőségén túl politikai kérdéseket is exponál.

► Annie Ernaux: A hely. Egy asszony. Fordította Szávai János. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2023, 130 oldal, 3699 Ft

Nem véletlenül fordítja Szávai János Árulás címmel az apa történetét még az 1997-es első magyar megjelenésben, de nyilvánvalóan nem véletlenül annyira szikár Ernaux címadása (A hely – La place): a normandiai kisváros (Y., amely az Egy asszonyban már Yvetot-ként szerepel, de akár Emma Bovary Yonville-je is lehetne) egy küzdelmes, és mégis jelentéktelen élet jelentéktelen tere. Az emlékezés folyamata által irányított elbeszélés magától értetődően bontakozik ki: a narrátor egy saját életéből merített esemény (vizsgatanítás a Goriot apóból) felidézéséhez kapcsolja az apa halálát, a visszatérést a szülői házba, a temetés körüli teendőket, a gyász fázisait, az önvizsgálat folyamatát. Mielőtt azonban időben visszaugranánk az apa életének elbeszéléséhez a születés és a származás hagyományos kezdetével, a narrátor az apjától való eltávolodást az osztálykülönbség kulcsszavában jelöli meg, ahogyan serdülőkorától kezdve a tanulással, a munkával és a házasságkötéssel nyelvi, viselkedésbeli, majd később társadalmi különbségek által emelt falak emelkednek közéjük. Mindez pedig a történet elbeszélésére is visszahat: regény nem írható olyan személyről, akinek az életét a szükségszerűség határozta meg – így le kell mondani a „művészkedésről”, az „izgalmasról”, a „meghatóról” (16.), Proust és Mauriac időben párhuzamos, nyelvében radikálisan idegen világáról („nem tudom elhinni, hogy ugyanarról az időről beszélnek, amikor apám gyerek volt. Az ő világa a középkor.” – 19.).

► Kőrizs Imre: poeta.doc. Versekről prózában. Osiris Kiadó, Budapest, 2022, 351 oldal, 3980 Ft

Kőrizs Imre kötete, amely az előszó szerint vállaltan és (ön)ironikusan játszik a poeta doctus hagyományával, az antológia-forma által felajánlott szemezgető olvasást többször irányítja következetesen egy-egy költészeti formához, például az úgynevezett félhosszú vers jellegzetességeinek felismeréséhez, vagy éppen egy-egy visszatérő témához, például az úgynevezett születésnapos versek tradíciójához („a negyven az új harminckettő”, 64.), de a tárgyias költészet jelenségeire is érzékenyen figyel. A poeta.doc olyan szubjektív versgyűjtemény, amely a szövegértelmezésekkel az elidőzést, az újraolvasást és az irodalom sokszor nehezen felnyíló nyelvi gazdagságát ünnepli.

► Johannes Fried: Hány nap még a világ? A modern tudomány születése. Fordította Lénárt Tamás. Atlantisz Kiadó, Budapest, 2022, 211 oldal, 4595 Ft

Johannes Fried kötete a középkori eszkatológia és apokaliptika szoros egymásba fonódásának alapvetéséből indul ki, azaz abból, hogy a túlvilágról és az üdvösségről való gondolkodást a középkori keresztény kultúrában mindenekelőtt a végidőkről szóló profetikus kinyilatkoztatások határozták meg. A végítélet fenyegető közeledéséhez és az üdvözülés reményteliségéhez azonban nemcsak a szentírás értelmezése adott alapot, hanem a civilizációk által felhalmozott leírások, megfigyelések, történetek és tudományos eredmények, illetve az égi és földi jelenségek (jellemzően csillagászati, meteorológiai, természeti, járványügyi, egészségügyi extremitások) folyamatos interpretációja. Így minden jelenség önmagán túlmutató, a végidő teleológiája felől értelmezhető isteni üzenet volt, amely minden cselekvést az utolsó ítélet kulcseseménye irányából tett eleve mérlegre. A jelen és a jövő ilyesfajta megszállása, illetve a világ felfedezése az üdvözítő cél érdekében a végítélet által megszabott világrend kereteiben zajlott, ám idővel túl is csapott azon, hiszen „a megismerési módok közötti lavírozás” (163.) egyre intenzívebb természettudományos kutatásokat, metodológiai innovációkat szabadított fel.

► Péter Ágnes: A függetlenség ára. Mary Wollstonecraft és Mary Wollstonecraft Shelley öröksége. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2022, 474 oldal, 5499 Ft

► Mary Shelley: Frankenstein, avagy a modern Prométheusz. Fordította Péter Ágnes. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2022, 304 oldal, 3299 Ft 

Péter az angol romantika kutatójaként jól ismert, több könyve olvasható magyarul: a korszak irodalmi világlátásába bevezető Roppant szivárvány (1996), Percy Shelley poétikájáról szóló kötete (2007), Keats-monográfiája (2010), illetve Blake Jób-illusztrációiról szóló munkája (2017), amelyekhez képest jól látszik A függetlenség ára egyik lehetséges küldetése. Ez mindenekelőtt Mary Wollstonecraft és Mary Shelley irodalomtörténeti kontextusba helyezése, továbbá annak megmutatása, hogy a XVIII–XIX. század fordulóján és a viktoriánus kor elején milyen társadalmi körülmények korlátozzák a nőírók lehetőségeit, és miként bélyegzik meg hosszú ideig a megítélésüket. A társadalmi nemek története érdemi eredményekkel szolgálhat az irodalomtörténeti kutatásokban, ezeknek az életműveknek a megértésében pedig elengedhetetlen.

► Gerlóczy Márton: Fikció 2. Az örvény. Scolar Kiadó, Budapest, 2022, 383 oldal, 5995 Ft

Az autofikció műfaji ernyőfogalma az ezredforduló körüli és utáni kritikai diskurzusban azért lehet szerencsés, mert határozottan eltávolodik az önéletrajziság dokumentatív íráskényszerétől és referenciális olvasásának szigorú elvárásától. Egyúttal áthelyezi a fókuszt az én elbeszélésének problémáira, a szöveggé alakítás folyamatára, az én történetének irodalommá alakítására, s mindennek akár etikai vetületeire, többek között a szégyen és az árulás önértelmező reflexióiban, vagy akár a család érzelmi újrarendeződésében, mint ahogyan ez például Borbély Szilárd esszéiben vagy Knausgård Harcom-folyamában is megjelenik. A Fikció-sorozat eddig elkészült két darabjában a családregény megírásának szándékát és előkészületeit háttérbe szorítja az identitás megrendülésének összetett folyamata.

Petőfi Sándor képi ábrázolásainak története izgalmas kérdéseket vet fel a hiteles kép fogalma szempontjából, ugyanis életében és a halála utáni évtizedekben is számos képi ábrázolás készült a költőről, amelyek jellemzően portrék, illetve kisebb számban életképek. Az utókor számára köztudott, hogy arcképét egy dagerrotípia is rögzítette az 1840-es években, amely azonban csak 1868-ban került elő Szendrey Júlia hagyatékából, vagyis a szabadságharc bukása utáni ábrázolások mindenekelőtt a festészeti hagyományra, illetve az emlékezés személyes gyakorlatára alapoztak. Különleges a helyzet: éppen a nemzeti romantika eminens költőjének történetében bukkan fel a művészi és a technikai arckép mediális vetélkedése és rajtuk keresztül a hiteles kép problémája.

► Ketten egy új könyvről – Lapis József: Elég. Közelítések a kortárs irodalomkritikához. Alföld – Méliusz Juhász Péter Könyvtár, Debrecen, 2022, 391 oldal, 3000 Ft

Kritikát írni egy kritikus metakritikai és gyűjteményes kritikai kötetéről, aki ráadásul a barátunk: bölcs mérlegelés után nem kérdés (de amúgy nem könnyű), hiszen ha végigolvastuk a könyvet (márpedig illik), akkor az összeférhető összeférhetetlenségekről is találunk eligazítást. Lapis József 2018-ban közölte az ÉS-ben az Elég jó kritikus című esszéjét, ennek a kötetnek az (egyik) alapját, amely amellett, hogy saját kritikusi pályája fordulataként volt (ön)értelmezhető, számos (kritika)olvasónak és a (kritika)írónak lehetett revelatív. A tíz pontba szedett szakmódszertani-etikai útmutatót bevezető reflexió a kritikusi tevékenységgel való felhagyás bejelentésével kezdődik, amely így az összegzés és a számvetés lírai alaphelyzetét implikálja, (ön)ironikus humora azonban segít (időnként) megfeledkezni a beszédhelyzet komolyságáról. Példái (Márton László, Borbély Szilárd) és anekdotái (az edző Détáriról és a Marvel-univerzum S.H.I.E.L.D.-jéről) a kitérő és távolító gesztusok ellenére is kirajzolják a kritikusi lét nehézségeit, morális és szakmai minimumát, és hát a kritikai szingularitás sokunk által vágyott ritka képességét.

Az angol irodalom története 1.
Az angol irodalom története 2.
Az angol irodalom története 3.
Az angol irodalom története 4.

Földényi F. László: Múzeumi sé­ták, 1992–2019. Typotex Kiadó, Bu­da­pest, 2022, 339 oldal, 5500 Ft

A séta eseménye nemcsak Baudelaire (és Benjamin) flâneurjét, hanem Rousseau magányos sétálóját is megidézheti, hiszen a művészet sokszor az emberi létezés legvégső kérdéseihez vezeti el a szemlélődőt. A naplóbejegyzéseket dátum és helyszín, illetve a kiállítás címe tagolja, adott esetben pedig tovább bontja az oldaltükröt a művész és alkotása megjelölése, bár a szövegegységek ennek ellenére is egybefolynak, ami megnehezíti az olvasást. A széles margókra saját (vitatkozó és lelkesedő) jegyzeteim kényelmesen elférnek, amellett, hogy a szerző ide ékeli be azokat a megjegyzéseit (szakirodalmi idézeteket, életrajzi megjegyzéseket, versrészleteket, személyes emlékeket), amelyek a gondolatmenetet megbontanák, illetve innen „lógnak bele” a szövegbe az alkotások fekete-fehér fotói.

Bényei Tamás: Más alakban: A metamorfózis lehetséges poétikái és politikái. Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, Pécs, 2013. 220 oldal,2100 Ft

Ketten egy új könyvről - Szécsi Noémi: Gondolatolvasó. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2013. 253 oldal, 3200  Ft