Csunderlik Péter: Egy különleges közép-európai történész
Tabajdi Gábor: Tartótisztek
Pléh Csaba: Árnyak
Csepeli György: Értékek ébresztése

► Romsics Ignác: Hetven év. Ego­történelem 1951–2021, 1–2. kötet, Helikon Kiadó, Budapest, 2022, 2023, 435+492 oldal, 5499+6999 Ft

A második kötet az ekkor 35 éves szerző történetén megmutatja, hogy a 80-as évek derekán a magyarságkutató csoport – melynek Romsics Ignác igazgatóhelyettese lett – az éledő nemzeti tudatosság, összetartozás és kapcsolatépítés intézményes keretévé vált. Itt bizonyította Romsics, hogy őt nem a hatalmi pozíció, a rang, hanem a szakmai munka és eredményeinek felmutatása motiválja. Ez is vezeti tovább a hazai és külföldi egyetemekre. A 90-es évektől bejárta a világot, ösztöndíjak sorát nyerte el, konferenciák százait látogatta, kapcsolatokat épített ki Franciaországtól Dél-Koreáiig, Angliától Finnországig, s ezen kibomló nemzetköziségnek a többször, hosszabb időre felkeresett bloomingtoni magyar tanszék volt az emblematikus támaszpontja. 

A felsőoktatás állapota és állapotváltozása Magyarországon történelmi jelentőségű társadalmi kérdés. Erre mondjuk azt normál esetben, hogy nemzeti ügy – hacsak nem érezzük úgy, hogy a kulturális közösségünk jelenét és jövőjét jelölő „nemzeti” minősítés az elharapózott használata következtében (a Nemzeti Dohánybolttól a Nemzeti Mobilkezelőig terjedő névhasználatban) eredendő megszólító, felsorakoztató erejéből veszített. Ezen azonban túltekinthetünk, mivel most a felsőoktatásról nem egyszerűen azt kell kimondanunk, hogy közösségi jelentőségű és lényeges, hanem a szó szoros értelmében arról kell szó essék: a felsőoktatás a magyarság kulturális státusának és kilátásainak kulcsa.