Nem tudtam, hol vagyok, mikor felébredtem. Élek vagy meghaltam. Izzadt voltam, rögtön kibújtam a pólómból, másik után matatott a kezem, meg is találtam az este levetett trikómat, miközben észhez is tértem. Kimentem a konyhába és ittam egy korty vizet. Víz! Ne gondoljak már rá! Megszokta a szemem a sötétet, nem akartam lámpát kapcsolni. Nem akartam látni a gondolataimat.

Hetek óta ugyanazt álmodom. Nem mindennap, de gyakran, és mindig szörnyűséges az ébredés, sokáig az álom hatása alatt maradok. De már kezdem kezelni az ügyet. Haladok.