► Unknown Familiars – Die Sammlungen der Vienna Insurance Group, Leopold Museum, Bécs. Megtekinthető október 6-ig, a VfmK [Verlag für moderne Kunst] német és angol katalógusával, 256 oldalon 209 színes és 68 fekete-fehér reprodukcióval.

Először mutatkozik be együtt – 200. jubileumán – a Vienna Insurance Group nemzetközi „famíliájából” négy ország hat biztosítási társaságának képzőművészeti kollekciója különféle műfajokból és korokból válogatott 220 művel a bécsi Leopold Múzeum egyik teljes szintjén. A cseh Kooperativa az 1900 és 1950 közti évekből tallózott, az osztrák Wiener Städtische meg a Wiener Städtische Versicherungsverein és a Donau, illetve a lett BTA Baltic széles skálája a klasszikus modernektől napjainkig tágult, végül a szerb Osiguranje fotográfiai profilja a XX. század második felének jugoszláviai avantgárdját idézi. A rendezők mellőzték a kronológiai vagy geográfiai sorrendet, és inkább rokon témákat állítottak egymás mellé, vagy teljesen eltérőket szembesítettek.

► Avant-Garde and Liberation – Zeitgenössische Kunst und dekoloniale Moderne, Museum moderner Kunst Stiftung Ludwig Wien. Megtekinthető szeptember 22-ig, a kölni Verlag der Buchhandlung Walther und Franz König 180 oldalas, angol vagy német katalógusával, sok színes képpel illusztrálva.

Most nem a szokványos európai modern stílusok, hanem a kontinensen kívüli mozgalmak kerültek terítékre, amelyek épp a folyamatosan domináns „fehér” áramlatokkal szegültek szembe. Az ún. „harmadik világ” – Afrika, Ázsia és Dél-Amerika – „fekete” kultúrája, az 1920-as és 1970-es évek közötti képzőművészeti, irodalmi, zenei, foto­­grá­fiai és politikai aktivista tendenciák váltak főszereplővé a bécsi MUMOK legújabb bemutatóján, egészen a friss, kortársi termésig, Christian Cravagna vendég kurátor, a bécsi Képzőművészeti Akadémia posztkoloniál tanszéke vezetőjének rendezésében.

► Glanz und Elend – Neue Sachlichkeit in Deutschland, Leopold Múzeum, Bécs. Megtekinthető szeptember 29­ig, a kölni Verlag der Buchhandlung Waltehr und Franz König német–angol katalógusával, 336 oldalon 275 repróval. Lapunk képeit a tárlatról válogattuk.

A múlt század húszas éveinek derekától alig egy évtized adatott meg a „Neue Sachlichkeit” stílusirányzatának a német nyelvterületen. Ezt térképezi fel a bécsi Leopold Múzeum mostani tárlata, amelyről lapunk előző számában írtunk Jólét és ínség címmel.

► Glanz und Elend – Neue Sachlichkeit in Deutsch­land, Leopold Museum, Bécs. Megtekinthető szeptember 29-ig, a kölni Verlag der Buchhandlung Walther und Franz König német–angol katalógusával, 336 oldalon 275 repróval. Lapunk képeit a tárlatról válogattuk.

Ezzel a címmel, Új tárgyiasság Németországban alcímmel Ausztriában először látható ennyire átfogó tárlat – nemzetközi kölcsönzésekkel – a bécsi Leopold Múzeumban. Félszáz művész másfél száz műtárgyából kereken száz a festmény, a többi grafika, fotó, szobor és archív anyag. A széles áttekintés az 1925-ös kezdettől pertraktálja az új stílus történetét, amikor Gustav Friedrich Hartlaub mannheimi műcsarnok-igazgató megrendezte Az új tárgyiasság – Német festészet az expresszionizmus óta című bemutatót.

► A tárlatok azonos időpontban, szeptember 23-án zárulnak.

A monstre projekt keretében három állam – Franciaország, az NSZK és Svájc – fogott össze, hogy elnökeik védnökségével egyszerre három francia városban (Dijon, Colmar és Besancon) bemutassák a néhai Szent Német–Római Birodalom területén germán mesterek által festett gótikus és reneszánsz remekműveket, amelyeket manapság francia közgyűjteményekben őriznek. 2019-ben kezdődött az INHA (Institut National de l’art) nemzeti művészeti intézet kutatóprogramja, 36 francia, német, svájci és osztrák műtörténésszel, akik félezernyi alkotást vizsgáltak felül az 1370–1550 közötti periódusból, és ebből most kétszázat mutatnak be a tárlatokon, a francia vagy német kísérőkatalógusban 400 oldalon 9 tanulmánnyal, 140 jegyzettel és bőséges képanyaggal.

Mivel Temesvár országos, sőt hovatovább európai hírű avantgárd centrummá vált, élelmes svájci műkereskedők is elvetődtek, majd visszajártak, akikkel franciául tárgyaltam, és átkalauzoltam őket a közeli művésztelepre a vásárlások végett. Azt viszont rosszallottam, mikor szóba került a diktatúra, hogy szerintük a túl sok szabadság is megárthat... A cikkeimet ekkoriban a pulton róttam lopva, két vásárló kiszolgálása közt. Hétvégeken a szomszédos Jugoszláviából átjáró szerb és horvát festőknek márkás Günther Wagner olajfestékes tubusokat (uljana boja) meg nyugatnémet ecseteket (csetkica) is tucatjával számláztam, és orosz tudásom alapján hovatovább „szerbhorvátul” is jól gagyogtam.

► Lifeline – Lebenslinien, Dieter Mammel, Muzeul Național de Artă Timișoara , augusztus 4-ig, Narodni Muzej Pančevo, augusztus 30. – szeptember 28., Donauschwäbisches Zentralmuseum Ulm 2025. május 17. – 2026. január 18-ig. A berlini Kerber Verlag angol–német, gazdagon illusztrált katalógusával.

A bárhol és bármikor fenyegető, kényszerű migrációt pertraktálja egy három országra szóló (Románia, Szerbia, Németország), megrázó projekt jelenlegi, legelső stációja Temesvár művészeti múzeumában. A monstre vándortárlat szerzője a Berlinben élő Dieter Mammel (sz. 1965), aki már német földön látta meg a napvilágot, de felmenői mindkét ágon többszörös menekültek voltak, és kivándorlásuk traumája mindmáig kísérti. Tipikus délkelet-európai sorsokat őriz emlékezetében és rögzít képein. Már a puszta tények is önmagukért beszélnek: anyai nagyanyja az akkor román fennhatóság alatt állott Bánátban, Temesváron született, és onnan ment férjhez a szerbiai Kačarevóba, ahonnan a negyvenes években a lányaival együtt Ausztriába menekült.

►Margit Palme: Der Blick, Lentos Kunstmuseum Linz, augusztus 18-ig, a Verlag Bibliothek der Provinz 272 oldalas német katalógusában 230 repróval. Erich Hörtnagl: To be a man, Galerie Hattlösa, Förslöv, augusztus 11-ig, a berlini DCV Verlag 200 oldalas német–angol katalógusában félszáznyi képpel.

Egyszerre, de egymástól távol látható most két olyan kiállítás, amely a divatos gender-teóriák jegyében fókuszál a nemi szerepekre és a kapcsolódó sztereotípiákra. Egyik a 85 éves osztrák Margit Palme A tekintet retrospektívja hat évtized 130 művével Linz Lentos múzeumában, másik a 75 éves tiroli film- és tévésorozat-rendező Erich Hörtnagl Férfinak lenni manapság fotótárlata közel félszáz képpel az innsbrucki Fotoforum után a förslövi Hattlösa Galériában.

► Broncia Koller-Pinell, Eine Künstlerin und ihr Netzwerk, Unteres Belvedere. Megtekinthető szeptember 8-ig, az intézmény saját kiadású kétnyelvű, angol–német, gazdagon illusztrált katalógusával.

Broncia Koller-Pinell (1863–1934) az osztrák modernek közül a legtöbbet szerepelt hazai és külföldi tárlatokon. Már müncheni női akadémistaként 1885-ben „feltörekvő tehetségnek” tartotta a Die Kunst für Alle kritikusa. Hegedülő hölgyét elbűvölten hallgatja egy férfi Adagio (1892) című képén, amelyet a bécsi Künstlerhaus 1893-as seregszemléjén Ludwig Hevesi a Wiener Fremden­blatt hasábjain méltatott. Azonos évben még a müncheni Glaspalast bemutatóján és Chicago világkiállításán is részt vett. 1907-től a Gustav Klimt alapította Kunstschaugruppe állandó kiállítója volt az Anschluss miatti 1932-es bezárásáig, amikor a nácik végleg kiszorították a közéletből. A BÖK (Bund Österrei­chischer Künstler) tagjaként kétszer is vendégszerepelt Budapesten, 1913-ban és 1925-ben.

Idén, 2024-ben „Európa Kulturális Fővárosa Bad Ischl – Salzkammergut”, az osztrák sóvidéken. Programja a Hatalom és hagyomány címet viseli ezen a sajátos művelődési tájon, ahol a császári udvar és a polgári turistaáradat vakációja került párhuzamba, az iparosodással járt a zsidó életvitel felfutása és annak kiirtása, a műkereskedelem Hitler erőltetett linzi „Führer-múzeumának” megalomániás vízióját szolgálta, a kényszer-kisajátításoktól az „elfajzott művészet” szégyenteljes elvén múzeumi és privát elkobzásokig. A szövetségesek első bombázásai után Altaussee sóbányája lett a menedéke az összeharácsolt nemzetközi műkincstömegnek meg a müncheni Schack-gyűjteménynek, míg Lauffen / Bad Ischl tárnái a szigorúan titkos „Berg” (Hegy) akcióban a legnagyobb bécsi múzeumok (pl. a Kunsthistorisches Museum, az Österreichische Galerie [a mai Belvedere], az Albertina vagy az Akademie der bildenden Künste stb.) remekeit rejtették ezerszámra.

► 1863 – PARIS – 1874: Revolution in der Kunst – Vom Salon zum Impressionismus. Wallraf-Richartz-Museum & Fonda­tion Corboud, Köln. Megtekinthető július 28-ig, a kölni Wienand Verlag 288 oldalas német nyelvű katalógusában 265 színes képpel.

Idén ünnepeljük az impresszionizmus születésének másfél százados évfordulóját. Miközben a párizsi Musée d’Orsay vagy a washingtoni National Gallery magát az 1874-es első tárlatot idézi fel, addig a kölni Wallraf-Richartz-Museum az előzményeket és a következményeket is figyelembe veszi, az 1863-as Visszautasítottak Szalonjától az új stílusirányzat következő nyolc közös évi bemutatkozásáig, ami valóban forradalmi újítást hozott a képzőművészetben, és megnyitotta az utat a további modern izmusok felé.

► Roy Lichtenstein – Zum 100. Geburtstag, Albertina, Bécs – megtekinthető július 14-ig, a müncheni Prestel Verlag 264 oldalas német katalógusával.

A kerek szám körül forog most minden: az ünnepelt művész alapítványa a közelmúltban száz művet adományozott a bécsi Albertinának, amely ugyanannyi alkotásával – festménnyel, grafikával és szoborral – rója le köszönetét a születésnapi centenáriumon, de ezek javát élvonalbeli külföldi társintézményektől vagy magántulajdonból kölcsönözte, hogy minél teljesebb legyen a róla alkotott kép. A német-zsidó származású amerikai mester reprezentatív retrospektívája kezdetétől végéig (1997-ben bekövetkezett haláláig) öleli fel a pop-art egyik alapítójának gazdag életművét, aki frappáns tükröt tartott kortársai elé.

Az egész 2015-ben indult, amikor Roman Gilz (sz. 1970) élvonalbeli erotikus fotósnak e-mailt írt Gordan Nikolić (sz. 1968), akit az ún. „drasztikus művészet” képviselőjeként ismertek: „Csodálom a fotóidat, és szeretném megrongálni őket.” Így lettek a makulátlan aktfelvételek átfestés, roncsolás, karcolás martalékaivá, és barátságuk 2018-tól GOTT&GILZ márkanévvé. A művészduó kollaborálása rombolás helyett kölcsönös kreativitást eredményezett sokféle médiafelületen, és nemcsak önreklámozásnak vált be, hanem erkölcsi-anyagi sikerrel is járt.

Ezzel a címmel fogott össze a Bucerius Kunst Forum Hamburg és a Kunstmuseum Basel, hogy előbb a Hanza-városban, majd Svájcban bemutassák három évszázad (XVI–XVIII. század) harminc női alkotójának másfél száz alkotását. Festők és grafikusok, nyomdai műhelyvezetők és műkiadók, vállalkozók vagy főiskolai oktatók egyaránt előfordulnak a válogatásban, néha egy-egy személy akár többféle minőségben. Körítésként életük társai, szintén művész apák, fivérek, férjek, kollégák szerepelnek összehasonlításként, akik hathatósan támogatták – olykor saját hivatásuk feladásával is – náluk sikeresebbé vált, rendkívül tehetséges családtagjaikat.
 

Már születésétől valóságos világpolgár volt, mert Roberto Matta (1911–2002) spanyol és francia szülők fiaként Santiago de Chilében látta meg a napvilágot. Chile után Mexikóban meg az USA-ban is élt és dolgozott, később Anglia, Spanyolország, Franciaország és Itália lett, olykor váltakozva, máskor ingázásokkal, párhuzamosan választott hazája. Rangos baráti köre is ilyen nemzetközi volt: Le Corbusier, Federico García Lorca, Salvador Dalí, André Breton, Marcel Duchamp, Pablo Picasso, Arshile Gorky, Robert Motherwell, Jackson Pollock, Diego Rivera, és később még folytatjuk ezt a világhírű névsort. Széles ismeretségét barátságos természete mellett az is segítette, hogy gyerekkorától több nyelvet beszélt. Nem volt „magányos farkas” a társasá­gi életben, de művészetében végig saját egyéni útját járta.

Ezzel a címmel mutatják be Bécsben az 1500 körüli periódus és az akkori Augsburg gazdasági és kulturális szerepét. Mindezt a Fuggerek és Wieselek kereskedő- és bankárdinasztiája ga­ran­tálta, hogy mecenatúrájukkal a mű­vészet is emelje házaik és famíliáik fé­nyét. A rendezők 170-nél több műből a késő gótika és a kora reneszánsz for­du­lóján a festők közül id. Hans Holbein (1464 k. –1524) és id. Hans Burg­kmair (1473–1531) életére fókuszáltak, ifj. Hans Hol­bein (1497–1543) és Albrecht Dürer (1471–1528) kapcsolódó munkáival kiegészítve.
​​​​​​

(Tony Cragg – Please touch! Kunstpalast, Düsseldorf, megtekinthető május 26-ig.)

Most a düsseldorfi Kunstpalast főigazgatója és a tárlat kurátora, Felix Krämer javaslatára érdekes kísérlettel élt. Mint a rendezvény címéből is kiderül, nemcsak szabad, hanem egyenesen kívánatos a műveket megtapintani, hogy a néző is átélhesse a klasszikus alapanyagok közül a kő hűvösségét, a fa melegét, az üveg simaságát, az acél keménységét. Ezeknél is szokatlanabb az alkalmazott műanyag, az üvegrost, illetve a kevlár.

(Anna Jermolaewa, Museum der Moderne – Rupertinum, Salzburg. A kiállítás ápr. 1-ig látogatható, a Fotohof Edition kétnyelvű (német–angol) katalógusával, 136 oldalon, 101 képpel.)

(Nasan Tur – Hunted, Berlinische Galerie. Megtekinthető április 1-ig, a dortmundi Kettler Verlag kísérőkatalógusával, szaktanulmányok mellett egy művészinterjúval.)