(Elbocsátva) Egyetlen szobájuk álomba sóhajló sötétjében minden este a legszebb nők járultak elé képzeletben, megadóan, de ő egy intéssel elbocsátotta még a legszebbeket is, nem a közöny fölényével, nem is elutasítással, voltaképpen a büntetés lappangó bosszújával, pedig kiskamaszként vágyta volna az odaadásukat, az aggály nélküli felajánlkozást, akár a teljes birtokbavételt, s most, hogy öregen visszatért az emlék, amikor egyetlen kínálkozó is elérhetetlen jutalom lehetne, a végső hullás előtt már bevallhatná, ha volna kinek: a makacs visszautasítás mérge azután áradt szét benne, hogy az anyai kéz érintése mindig elmaradt az arcán, pedig egy madárszárnyú érintés jelzi, hogy nem hiába jött erre a világra, s ha valakinek a gyengédségből vajmi kevés jutott, attól még bőkezűen részeltethetné benne a vétleneket.

A Monarchia hivatali rendje, ha úgy tetszik, a bürokrácia jótéteménye megőrizte az adatokat, amelyek 104 évig rejtőztek a bécsi levéltárban. A kétnyelvű Veszteséglista-kivonat (Sterbregister-Auszug) szenvtelenségével íme a tények. A rubrika elé tintával beírva, hogy az illető a 123. a sorban. Csapattest: Magyar kir. 13. honvéd gyalogezred; halálozás időpontja: 1914. nov. 20., Jangrot, Oroszlengyelország (sic! – M. L.); rendfokozat: honvéd; az elhalálozott neve: Marafkó János; születési hely: Hidaskürt, Galántai jár., Pozsony vm., Magyarország; vallás: róm. kat.; életkora: 40; neme: férfi; állás – művész, iparos, egyéb élethivatás: nincs adat; elláttatott-e: nem; betegség vagy halálnem: lőtt seb; mikor és hol temettetett el: 1914. nov. 20., Jangrot, Oroszlengyelország. Pintér József tábori lelkész adta meg a végtisztességet, s a megjegyzés rovatban két tanú neve. Az oldal tanúsága szerint mellette jórészt csallóközi, mátyusföldi illetőségű elesettek következnek, 21-től 37 évesekig.