Egy hete azt találtam írni, ebben az országban már akármekkorát lehet hazudni. Ezt a moszkvai találkozó tolmácsügyével kapcsolatban gondoltam, amikor a félrefordított mondat jóformán el sem hangzott, már megvolt a magyarázat, több is: a tolmács rosszul hallott, bár legföljebb három méterre ült Putyintól. A tolmácsnak rossz napja volt – ez emberileg érthető, de ilyen esetre feltehetően van protokollszabály. Három: Orbánt nem lehetett eladni – de ez teljesen mindegy, nem is hazugság, csak miniszteri szintű mellébeszélés. Akkor még az sem derült ki pontosan, hogy Magyarország egyéves halasztást kapott-e az orosz olajimporttal kapcsolatos amerikai vámrendelkezések ügyében, vagy – mint azt a kormányfő állította – korlátlan időre szólót. Hiába történt hivatalos megerősítés az amerikai külügy részéről, hogy a mentesítés csak egy évre szólt, itthon újságírói kérdésre válaszolva Szijjártó annyit mondott: Én voltam ott. Ez fix. Ezt követően a washingtoni adminisztráció vagy háromszor megerősítette, hogy a mentesség korlátozott idejű. Ez is fix.

A kormányfő hétfő délelőtt a kamarai elnökkel tartott sajtótájékoztatón két mondat erejéig visszatért a válogatott előző napi valóban drámai vereségére: „Tegnap este tüdőlövést kapott az egész ország, vagy szívinfarktust.”

Nem tudom, mennyiben valós a kép a tüdőlövést kapott országról, gyanítom, hogy nem az. A kép egy saját hatalommániájába csavarodott, egyre zavarosabb elme megnyilatkozása, aki már csakis harcászati képekben képes gondolkodni, ilyenformán az országot is állandó harckészültségben szeretné látni. Az ország egy akarnok terepasztala lett, a parancsnok áll fölötte, és har­cász­kodik. Az ellenséget is ő képezi saját magának, azok hol a liberálisok, hol Soros György, hol a brüsszeliták, hol a migránsok, újabban az ukránok, legújabban pedig mindenki, akinek nem az a véleménye, mint neki. Orbán valószínűleg nem is tud mást tenni, ilyenné tette saját akarnoksága, ráadásul a választások előtt néhány hónappal kifejezetten rosszul áll a szénája.

Az ember makacs: folyamatosan morális megfontolásokat keres a magyar kormánypolitikában, de nem talál. Egyet se, ami nyilván nem meglepő, hiszen Orbánék mára rögeszmeszerű, hatalommániás világlátása meg sem engedné, hogy moralizáló megfontolások egyáltalán fölvetődjenek. Most például a magyar kormányfő a szuverenitás jegyében orosz és amerikai kegyekért liheg. Egy békecsúcsnak nevezett Trump–Putyin-találkozó kapóra jött volna még akkor is, ha a két harcban álló nemzet közül az egyiket az előkészítő tárgyalásokra meg sem hívták, és amikor Ukrajna jelezte, hogy részt venne, a válasz mi más, mint vállvonogatás. Mire Orbán reagált volna mint a közvetítő ország vezetője, a találkozó gondolata is elillant.

Először pitiáner ügyekről. Említésre sem méltóak, ha főszereplői nem éppen Magyarország vezetői, az építésügyi minisztertől kezdve az ügyészség vezetőin keresztül föl egészen a kormányfőig, majd azon is túl, egészen a családi legendáriummal ékesített köztársasági elnökig.

Nézzük csak a magyar államférfi gondolkodásának homlokterében folyamatosan feszülő kérdést: hogyan használhatja a hivatali gépkocsit valamelyik családtagja? Nem állítom, hogy az ország fölső vezetőinek jelentős része ezen töri a fejét, de példák sora igazolja, hogy mégiscsak. Itt van például a 2022 őszén az Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében autonóm államigazgatási szervként létrejött Integritás Hatóság és annak elnöke, Biró Ferenc. A hivatal feladata az európai uniós források felhasználásával kapcsolatos csalások kivizsgálása. Az elnök igen aktívnak mutatkozott, és több vizsgálatot indított kényes ügyekben. Rövid időn belül kiderült, hogy Biró hivatali autóját a felesége is használta.

Ezt a pechet! A Tisza Párt új alelnökét úgynevezett luxizással vádolta az Ellenpont nevű kormánypárti portál, de a cikket a Forsthoffer Ágnes szüleinek tulajdonában álló ház bemutatása helyett véletlenül a Mészáros Lőrinc öccsének házáról készült fotóval illusztrálták.

A tévedést az Ellenpont úgy ismerte el, mintha az mindössze arról szólna, hogy „tíz méterrel arrébb van a ház, mint ahol mondtuk”, és szóba sem hozták, hogy a bemutatott ingatlan valójában a fideszes polgármesterből közpénzen dollármilliárdossá tett Mészáros Lőrinc szintén milliárdos öccsének, Mészáros Jánosnak a háza. Forsthoffer Ágnes maga hívta fel a figyelmet arra, hogy a képen szereplő ingatlanhoz semmi köze, erről aztán az Ellenpont azt írta – és ez a legjobb –: Forsthofferék háza a földhivatali dokumentumok szerint éppen a szóban forgó ház mellett helyezkedik el, „az utcáról valóban kevésbé látható, ezért tévesztettük el (ahogy egyébként a Google Maps is eltéveszti, az általunk lefotózott házra helyezi el Forsthofferék címét)”. Ez is egy magyarázat.

Mondta-e Orbán Putyinnak a 2023-as őszi találkozójukon, hogy fejezze be ezt a „katonai műveletet”? – kérdezték annak idején sajtótájékoztatón Orbánt, aki szokása szerint a kérdésre nem válaszolt. Ő inkább azt a kérdést tette fel Putyinnak, készen áll-e a tárgyalásokra a tűzszünet érdekében. Miért nevezte katonai műveletnek háború helyett az orosz–ukrán háborút Pekingben? – kérdezték tovább a kormányfőt, aki úgy felelt: „Azért, mert ez egy katonai művelet. Amennyiben nincs hadüzenet a két ország között.”

Ez a nincs hadüzenet jellemzően orbánista torzítás. A II. világháború óta nem szoktak hadat üzenni. Az Egyesült Államok például száznál több külföldi fegyveres konfliktust kezdeményezett története során, ebből öt háborúban tizenegyszer történt hadüzenet. Utoljára 1942. júniusában három ország, Bulgária, Románia és Magyarország ellen hagyta jóvá a kongresszus a hadviselést.