(Ezitta Fórum Para-Kovács Imrével, Klubrádió, július 12.)

Ezen a napon váratlanul Para-Kovács Imre szólalt meg negyed egykor. Na, akkor nem kapcsoltam ki. Nyári menetrend van, kicsit minden fölborult. Para-Kovács ritkán vezet betelefonálós műsort. Üdítő jelenség a Reggeli gyorsban is, főleg, ha kavarodás van, látszólag nettó ökörködik, valójában van benne rendszer. Spontán dialóghelyzetben még jobb, mint a hírmagazinban.

► Török András: Budapest Könyv. Igazmondó városkalauz modern lokálpatriótáknak. Hatodik, teljesen átdolgozott kiadás. Park Könyvkiadó, Budapest, 2023, 512 oldal, 6999 Ft

A könyv elején található a modern lokálpatrióta 12 ismérve. 1. „Kritikusan szereti városát, de mindig a jót keresve.” 2. „Nem azért szereti, mert jobb, mint más városok, hanem mert az övé.” És így tovább, megfontolandó állítások. A 12. ismérv ez: „Amit megtud Budapestről, szívesen megosztja másokkal.”

Török András fő ismérve: ő aztán igazán modern lokálpatrióta.

(Könyvpercek, Inforádió)

Ez a műsor elég siralmas. Nem ad átfogó képet. Nincs koncepciója. Gyengék a beszélgetések. Ebből a „magazinból” (ahogyan nevezik) nem lehet megtudni, mi történik a magyar könyvkiadásban. De még azt sem, mi minden történik a könyvkiadásnak a budai úri közönség által preferált részében. Vajon miért nincs mindennap ez a műsor? Vajon milyen alapon dől el, mely könyvekről lesz beszélgetés?

► Vida Gábor: Senkiháza. Erdélyi lektűr. Magvető Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2023, 417 oldal, 5999 Ft

Vida Gábor merészen és provokatív módon ezt az alcímet adja mostani regényének: Erdélyi lektűr. Felületes világunkban ez veszélyes húzás, mert sokan valóban lektűrnek gondolhatják ezt a kiváló regényt, amely pedig csak játékos, ironikus viszonyban van a lektűrrel (és Erdéllyel), miként mondjuk hasonlóan játékos viszonyban volt Lengyel Péter Macskakő című regénye a „ponyvával”, az „aluljáró népkönyvecskével”, a „detektív regénnyel” (illetve a Monarchiával). Nem nagyon lektűr ez, viszont nagyon erdélyi. Olyan gazdagon, színesen, árnyaltan, olyan érzéssel, tudással és megértéssel beszél az erdélyiségről, hogy olvasnám még tovább. Az elején jó sok szereplő fölvonul, szinte tobzódunk a jóban, annyi érdekes, különleges figurát ismerünk meg, hogy hirtelen alig tudjuk követni, ki kicsoda. Aztán az első száz oldal után kezdenek összeállni a történetek, mindenki megkapja méltó helyét a regény bonyodalmas világában. Furcsa a cím: Senkiháza. Történetünk helyszínét nem így hívják, ez az elnevezés a szövegben nem kerül elő, érthetjük metaforikusan, gondolhatjuk, hogy senkiháziak történetével szembesülünk itt, de hát ez a fogalom körülbelül annyira stimmel, mint a lektűr. Ugyanakkor a Senkiháza cím félreviheti az olvasót: humoreszk, paródia, karcolat címe szokott ilyesmi lenni. Itt nem erről van szó, bár szatirikus elemek vannak.

(Litera Podcast – A hónap szerzője, Bereményi Géza készülő regényéről – Jánossy Lajos interjúja, 2023. május 13.)

Jánossy sokat tud az íróról, mégsem tolakszik előtérbe. Aprókat kérdez, a háttérből irányít. Azt szeretné, ha Bereményi kimondaná mindazt, ami az önéletírását mozgatja. De nem mondhatja itt ki, mert akkor minek írná meg a több száz oldalt.

Székely Matild, későbbi nevén Nagy Matild néhány hónapos korában nevelőszülőkhöz kerül 1944-ben Kolozsváron, szüleit deportálják, nem jönnek vissza. A lány nem egykönnyen jut el saját sorsának megértéséhez. Most egy erdélyi történeten keresztül látjuk a holokausztot, úgy, ahogyan a magyar irodalomban eddig még nem láttuk. Közben beleélhetjük magunkat a romániai színházi világba is, hiszen főhősünk, Tilda színésznő lesz. Tompa Andrea Sokszor nem halunk meg című ötödik könyvében megint meglepetéssel szolgál.

► Vörös Anna: Vadoma. Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2022, 144 oldal, 3500 Ft

Vadoma átélte, képes volt elmesélni. A barátnő fölfogta, képes volt megérteni. A töredékek komoly írói munka eredményei. Árnyalt, érzékeny beszédet hallunk, a történetformálás végig fönntartja az érdeklődést, nem unatkozik az olvasó. Akkor kicsit zavaró az elbeszélés nyelve, amikor a lírai asszociációk, víziók előkerülnek, azok indokolatlanul, túlzottan líraiak. Ugyanakkor kultúrantropológiai, politikai, közéleti szempontból is jelentősége van a kötetnek, mert megvilágítja a migrációs hullám hátterét, érthetővé teszi a folyamatot, és kísérletet tesz az úgynevezett „migránsok” idegen kultúrájának, mentalitásának megértetésére is. Ilyenkor sok olyan információt is a mesélő Vadoma szájába ad a szerző, ami talán nem szépprózába, hanem inkább értekező prózába való, de elég ügyesen szövődnek bele ezek a publicisztikusabb részek a szövegbe.

(Buksó – Nyáry Krisztián podcast-sorozata a 24.hu-n. 51. epizód, beszélgetés Turi Tímeával.)

Kedélyes, mégis komoly szakmai párbeszédet hallottunk. Fél órában ennyi információt, témát, fontos kérdést nem könnyű érinteni. Rutinos műsorvezetés és fegyelmezett válaszok kellenek hozzá. Ugyanakkor korántsem volt szárazan szigorú a beszéd, sokkal inkább volt ez barátságos és érzékeny csevegés. Aki meghallgatta, biztosan kíváncsi lett Turi Tímea új verseskötetére, és – ha szerző lenne – biztosan bizalommal fordulna hozzá mint szerkesztőhöz.

► Burns Katalin: Esőcsinálás. Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2022, 144 oldal, 2500 Ft

A történetekben mintha mindig is fontos lett volna a teljesen soha meg nem ismerhető nyelv, az egymást megérteni próbáló emberek számára kötelező feladat: az idegenség leküzdése. A másik bezáródott, idegen nyelve, idegen világa kihívás számunkra. Miért mondja azt Iza néni, hogy nem adja oda a kulcsot Matyinak, ha egyszer úgyis oda fogja adni? Mit akarna mondani Babják néni a fekete madárról? Miért nem érdekli az ázsiaiakat a beteg fehér ember legdurvább urdu, majd anyanyelvi acsarkodása sem? A vegyes házasságából elváló feleség (mellesleg angoltanár Budapesten) miért szólal meg válásuk másnapján volt anyósa észak-angol bányászvárosi nyelvén? Ezek jó kérdések, több is jöhetne belőlük. A záró novella kifejezetten erős ebből a szempontból is. A szerző már elárulta, Indiában játszódó regényen dolgozik. Ott talán még jobban elidőzhet majd a nyelvi kérdésekkel.

(Petőfi 200, Warholik Zoltán műsora, Klubrádió, 2023. március 15., 13.00–14.00)

Szálinger Balázs, aki tovább írta Petőfi drámatöredékét, a Karaffát, azt mondta Warholik Zoltánnak, hogy ő csak egy rajongó. Ráadásul kifinomult irodalmárként tudja, hogy „van a lakosságnak egy saját Petőfi-képe, és azt szereti”. Akik a március 15-i ünnepélyeken szocializálódtak, sokszor ragaszkodnak a szoborhoz, és nem akarják látni a költő valódi arcát. De hát istenem. Különben is a költőnek sok arca van. Lehetne ma rocksztár, slammer, a FB-ot egy idő után nem biztos, hogy szeretné, mert leginkább „analóg fiú”.

► Gyurkovics Tamás: Akcentus. Lu­go­si Amerikában. Regény. Kal­lig­ram Kiadó, Budapest, 2022, 439 oldal, 4990 Ft   

Zazi visszatekintő, emlékező énelbeszélése sokszor inkább többes szám első személyű, és gyakran egyes szám második személyűvé is válik, rendszeresen megszólítja emberét (néha „szerelmem”-nek, „szívem”-nek is meri nevezni – a papíron), beszél hozzá, sőt dohog, visszaszól. Könnyen megteheti, hiszen akihez beszél, akkor már nem él. Zazi azonban emlékeit felidézve úgy diskurál vele, hogy a gondolatát, a lelki rezdülését is követi, mintha a sajátja lenne. Zazi fiktív alak, több létező személyből gyúrta össze a szerző. Szerepe Lugosi mellett nem áldozatos, de nem is gyönyörűséges szerep, egyszerűen csak nem kérdés: élete egyetlen lehetősége, hogy ott van mellette. Bámulatos a narrációs technika. A regény sikere annak a pozíciónak köszönhető, amit az író Zazinak mint elbeszélőnek kigondolt, és amit következetesen érvényesít. Az elbeszélésmód mindent visz.

Aradi Péter: A csend, amire vágy­­tál. Regény. Kalligram Kiadó, Bu­da­pest, 2022, 253 oldal, 3990 Ft

A regény 82 rövid, pergő, izgalmas fejezetből áll. A szerkezet ügyes. Közhelyes fogalmazással csak ritkán, filmes vágásokkal viszont gyakran találkozunk. Az énelbeszélés ellenére képes a szöveg arra, hogy viszonylag tárgyilagosan és árnyaltan mutassa meg hősünket, akit lehet szeretni és nem szeretni. De egy dolog nemigen lehetséges. Hogy ne foglalkoztassa az olvasót is az a két kérdés, amelyre Kriszti a leitatott szerelmétől választ szeretne kapni: „Dénes, miért futottál?” És: „Dénes, miért rabolsz?” Azért legyünk résen, sarokba szorított hősünk válaszát ne vegyük készpénznek.

(Belépési küszöb, Partizán Podcast, január 28. Csepregi Dávid és Schultz Nóra műsora, vendégek Vida Kamilla, a Semmi kóla, és Pap Szilárd István, a Mi a teendő? szerkesztői.)

A podcastok pedig fölveszik a versenyt a rádióműsorokkal. Kicsit hosszúak, de energia van bennük. És mivel nem kell egészkor híreket mondani, megtehetik, hogy ha a végén eszükbe jut az RTL Zámbó Jimmy-sorozata, akkor még tíz percet beszélgetnek – így lett a Belépési küszöb legutóbb több mint 70 perces. Ez az adás éppen arról szólt, hogyan is csinálnak ők adásokat. A Partizán podcasterei lazábbak lehetnek, mint a rádiósok, és mást tarthatnak fontos információnak. Másként szeretnének ellenzékiek lenni, mint az öregek, mindenekelőtt a folyamatokat akarják megérteni, szeretik feszegetni a bevett kereteket.

► Rakovszky Zsuzsa: Az idők jelei. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2022, 312 oldal, 5499 Ft

Ebben a regényben a vallási fanatizmus az alapja az elszabaduló pokolnak. (Ellenpontja lehet mindennek Nádas Az élet sója című könyve…) Az igaz hit nevében torzulnak el a dolgok, lépésről lépésre, amint az sokszor megesett már a világtörténelemben. És bár egyik esemény következik logikusan a másikból, mégis fokozatosan addig-addig radikalizálódik a helyzet, míg végül a szereplők a kegyetlen önkény és a véres terror közepén találják magukat. A reformáció idejének felekezeti harcaiba merül az olvasó, Liza, a gyanútlan elbeszélő-főhős által. Münsterben vagyunk, közel Németalföldhöz, Észak-Rajna-Vesztfália gazdag püspöki székhelyén. Az új vallási tanok hívei radikalizálódnak, végül az anabaptisták veszik át az uralmat, megalapítják az új Jeruzsálemet, terrort vezetnek be az „újhit” nevében, az agyament fanatizmust és az embertelen brutalitást fokozza a tényleges harci állapot, a várost ugyanis körbeveszik a püspök csapatai, a kétségbeesett védekezés is „indokolja” a kegyetlenkedéseket. Aztán jön a szörnyű vég.

(Buksó, a 24.hu podcastsorozata Nyáry Krisztián vezetésével – 43. rész, Szabó T. Anna és Dragomán György)

Az volt a jó ebben az ünnepi beszélgetésben, hogy semmi ünnepi nem volt benne. Két érdekes író, két érdekes ember együtt többet mondott, mint amennyit külön-külön mondhattak volna. Ennek a házaspárnak a nyilvánosan követhető élete csupa jó energiát ad hozzá műveik olvasásához. Dragomán szenzualitása ott van megfegyelmezett, mégis szenvedélyes elbeszélésmódjában. Szabó T. költői létérzékelése pedig ott van a köznapi dolgokban is, a világ legtermészetesebb módján jut eszébe Berzsenyi Dániel, Szabó Magda vagy Kántor Péter. Az ünnepi libasültről meg József Attila.

Visky Andrásnak 65 évesen megjelent az első regénye, a Kitelepítés. A költő, drámaíró, esszéista, színházi ember most műfajt váltott. Mintha egész eddigi életművének összegzése lenne ez a nagyszerű, kibírhatatlan és letehetetlen könyv. A valóságos családtörténet megnézhető az On the Spot – Az ellenség gyermekei sorozatában. Szörnyű és gyönyörű. De hát ez meg egy regény. Igaz, ez is szörnyű, és ez is gyönyörű.

► „...most aztán nézhetek magam után...”. Levelek Tar Sándorhoz. Szerkesztette, a jegyzeteket és a tanulmányt írta Lakner Lajos. Déri Múzeum, Debrecen, 2021 [2022], 272 oldal, 2925 Ft

A levélgyűjtemény alapján sajnos nem lehet képet alkotni az egész helyzetről. Hiszen a levelek csak akkor érthetőek, ha a bennük nem szereplő egyéb információkat is figyelembe vesszük. Arról nem is beszélve, hogy nincsenek itt Tar levelei, csak a hozzá írtak, így még arról sincs tudásunk, mit reagált, ha reagált – illetve a neki szóló leveleket milyen saját levelei előzhették meg. Sok érdekes dolog megtudható a levelekből, és még több érdekes dolog nem. Ez az ilyen kötetek természete.

(Élt egyszer egy Olvasó, #24 Nádas Péter: Évkönyv, Mészáros Márton és Neszlár Sándor beszélgetéssorozata)

A sorozatban Mészáros Márton és Neszlár Sándor beszélget mindig egy-egy műről, legutóbb Oravecz Imre 1972. szeptember című nagyszerű kötete volt terítéken. A bevezető szolgálati közleményben elhangzik, hogy a leghallgatottabb eddig a Szabó Magda Az ajtó című regényéről szóló rész volt, de közelít hozzá az Utas és holdvilágról szóló. Megtudtam, ebben a hónapban elérték az ezres hallgatottságot. Persze tisztában vannak vele, hogy ha valaki csak éppen belehallgat, az is egynek számít, és avval is, nem attól függ, melyik részt hányan hallgatják, hogy az mennyire jó, hanem attól, hogy miről szól.

► Az ÉS könyve novemberben – Visky András: Kitelepítés. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2022, 442 oldal, 4599 Ft

A Visky család története azonban megemelkedik, valóságosabbá válik, mint ha ez a mű emlékirat vagy dokupróza lenne. Néha vannak benne dokumentumok is, hogy lássuk a konkrét teret és időt. Ott vagyunk, és mégse ott vagyunk. Bibliai térben vagyunk és bibliai időtlenségben. A fogság szabadságának megélése olyan letaglózó boldogsághoz vezet, melyről nehéz az írástudónak beszámolnia. Hiszen a fogoly elvileg rab. Hogyan lehetséges akkor, hogy ő a legszabadabb? Hogyan erősíthet hitet, reményt, szeretetet a láger? Netán a remény tényleg a gonosz instrumentuma? Mi az, amit egy „gyermek” megtapasztalt, és most, élete negyedik negyedének bátorságával elénk tár?

A Kitelepítés Visky András életművének csúcsa. Innen nézve mintha minden, amit eddig csinált, minden, amit eddig írt, előkészülete lett volna ennek a nagy regénynek.

► Kecöli K. Gergő: Könnyű álmok ut­cája. Novellák. Kalligram Kiadó, Bu­da­pest, 2022, 232 oldal, 3990 Ft

Ha jól értem, Ernő megveti az urbánus, úgymond a belpesti mentalitást, miközben pszichológusokhoz és bőrgyógyászokhoz jár. Kifinomult harcművész, akinek azt tanította a mester, hogy ha valaki kést ránt, azonnal el kell futni, mert ha ilyenkor a harcművész fölveszi a küzdelmet, könnyen meg is ölheti támadóját. Ez az alak egyszerre tart ettől a bűnös akciótól, és ugyanakkor vágyik rá. Álmában már rég elkövette a bűnt. Elég fontos szerepet kap az életében az alkohol, a szex és az erőszak, mindegyikkel bonyolult viszonyban van, nem a természet egyszerű gyermekeként viszonyul hozzájuk. Hanem rafinált, reflektált módon, a tanult ember intellektusával, aki azonban szeretne a sors igazi, eredeti vadságához minél közelebb kerülni, szeretne elmerülni a sötét, véres, büdös, kegyetlen valóságban – hátha akkor többet ért meg a teremtésből.