Hajrá, Rumini!
"Az ember egy kis kavicsba kapaszkodva lóg a világűrben"
Kántor Péternek 13 verseskötete jelent meg eddig, az első Kavics címmel 1976-ban. Köztük van két gyerekverskötet és két gyűjteményes könyv is, az 1994-es Mentafű és a legutóbbi, 2009-es Megtanulni élni, mely a szerző hatvanéves korára készült el. Tavaly megjelent 14. köteteként egy angol nyelvű könyve is New Yorkban, a Pleasure Boat Studio Pressnél, Unknown Places címmel, Michael Blumenthal fordításában. Legújabb versei, melyek a válogatott kötet végén találhatók, illetve azóta láttak napvilágot, főleg a Holmiban, új megvilágításba helyezik egész költészetét, amennyiben egyre erősebben mutatják Kántor költői törekvéseinek beérését. Számomra az ő versei voltak tán a legfontosabbak az utóbbi egy-két év magyar költészetében. Tavaly a Litera (Jánossy Lajos és Szegő János) készített vele egy nagyinterjút, ott sok szó esett a családról és a személyes élettörténetről, ezért most elsősorban nem erre koncentráltunk. A költő pesti Duna-parton lévő lakásában beszélgettünk, az ablakokon tűzött be a nap, míg a hegyek mögé le nem ment. A falakon képek, Nádler, Szüts, pár ikon és Kántor saját festményei. Az asztalon egy üveg jó bor.
„Édes életem!”
Déry Tibor levelezése 1956-60. Közreadja Botka Ferenc. Déry Archívum, sorozatszerkesztő Botka Ferenc
Navigare necesse est
Navigátor. Kortárs gyerekirodalmi lexikon. Böngésző és olvasókönyv. Szerkesztette Lovász Andrea
„Tisztára, mint egy kalandregény”
Berg Judit-Kálmán Anna: Galléros Fecó naplója. A tengerészballadák szerzője Tóth Krisztina
„A great old lady”
Szabó Magda: Drága Kumacs! Levelek Haldimann Évának. Közreadja Haldimann Éva
Jeruzsálem-kalauz?
Marianna D. Birnbaum: Esterházy, Konrád, Spiró Jeruzsálemben. Három beszélgetés