Ez a 38. beszélgetésem a Városmajor 48-sorozatban. Garaczi László a Városmajor 48 Alapítvány hatodik életműdíjasa. A díjat eddig megkapta Spiró György, Végel László, Rakovszky Zsuzsa, Nádasdy Ádám és Tolnai Ottó. Két éve van kisdíj is, tehát az életműdíjas jelöl egy fiatal írót. Nádasdy Ádám jelölte Fehér Renátót, Tolnai Ottó pedig most Kertai Csengert, ővele lesz a következő beszélgetésem február 12-én, hétfőn 5-kor. Ez az interjú a január 26-án élőben megtörtént beszélgetés rövidített, szerkesztett változata. A Városmajor-beszélgetések havonta vannak az Európai Kulturális Alapítvány termeiben, a Paulay Ede utca 19. szám alatt. Korábban harmincnégy beszélgetés Zoomon történt, ezek YouTube-on láthatók. A tavalyi évtől élőben is vagyunk, de minden alkalom továbbra is megnézhető videón. Ez a mostani február 4-től lesz elérhető online. A Mementó – az emlékezés gesztusa című kiállítás terében voltunk az Art Departmentben, Rajk László 2004–2014 között Auschwitzban készített gyászmunka-frottázsain és a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményi darabjain keresztül szembesülhettünk két világ találkozásával. A kiállítást Rajk László emlékének ajánlották készítői, ő január 26-án lett volna 75 éves.

► Krasznahorkai László: Zsömle oda­van. Magvető Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2024, 240 oldal, 5999 Ft

A szomszédai és az egész falu lököttnek gondolják. Már csak a kutyájának él. Eljut ugyan az Országházba, szemtől szembe áll a Szent Koronával, aztán mégis a Lipóton végzi. De kutyája, Zsömle a végén újra vele lehet. Az olvasó megszereti ezt a kutyát. Mert Zsömlét nem lehet nem szeretni. „Én szóltam” – ez a mottó. „Akkor inkább úgy vétem el, hogy várom” – jut erről eszembe a Sátántangó mottója A kastélyból. Visszatértünk megint a magyar ugarra, a puszták népéhez, csak közben a harangszó helyét átvette a szarvasi kotyogó kávéfőző hangja. A „felség” félnótás látogatói közt pedig – akiknek sokszor a valóságos személyekhez hasonló a nevük – egy Krasznahorkai László nevű tanár is ott van, aki egyben vándorénekes. Lacika gitáron kíséri magát, még Józsi bácsi nótáit is tudja (például: „Krasznahorka büszke vá-á-ra”). A „Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország”-ot is ismeri, és ekkor sok mindenre gondolhatunk, még Bartókra is. (Játék az is, hogy „Árpád-házi Kada József” január 6-án született, egy nappal később, mint a szerző.)

(Európa egy percben, Kossuth rádió, minden hétköznap reggel és este)

Érdekes az alábbi, ott olvasható mondat: „A felkért megszólalók szabadon fogalmazhatták meg gondolataikat, hivatásukkal összefüggő meglátásaikat, személyes történeteiket, amelyek rövid hangüzenetekben köszönnek vissza.”

Azért az megnyugtató, hogy szabadon fogalmazhatták meg gondolataikat.

► Szilasi László: Saját élet. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2023, 430 oldal, 5999 Ft

Mi tehát a műfaj? Szilasi László egy túl sok műfaji kódot halmozó „tudósregénnyel” robbant be (Szentek hárfája), később elkezdett letisztultabb formákban gondolkodni (A harmadik híd), majd eljutott az önéletrajz határáig, mikor a 2015-ös agytumorjának történetét megírta (Luther kutyái). Most ismét az önéletrajz műfajával kacérkodik (habár minden írás önéletrajzi jellegű, nem igaz?). De a Saját élet nem klasszikus önéletrajz. Egyrészt nem mond végig egy élettörténetet, itt csupán töredékek vannak. Másrészt ez a rekonstruálhatatlan, le nem zárható élettörténet erősen a családtörténetbe ágyazódik. Autofikciónak se igazán nevezném e művet, éppen a családregény műfajával való régimódibb játék miatt. (Mondjuk Knausgårdnál sokkal nagyobb hatással volt rá Mészöly Miklós, kiváltképp az ő időskori Családáradás című – szerintem és sokak szerint elkápráztatóan érthetetlen – „családregénye”.) A műfajt talán a szerző adja meg a legpontosabban: „életírásszerű” szövegegyüttes ez. Egy ember cselekedeteinek „emlékműve”, és ez az ember történetesen a szerző saját maga. Talán emlékirat-töredéknek is nevezhetnénk. Vagy mondhatnánk azt is, Mészöllyel szólva, hogy emlékáradás.

A Senkiháza, Vida Gábor harmadik regénye az idei könyvhétre jelent meg a provokatív Erdélyi lektűr alcímmel. Az év szerzője lett vele a 29. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron. Novelláskötetek és kisregények után korábban már két regényt adott ki, 2013-ban az Ahol az ő lelke, 2017-ben az Egy dadogás története címűeket. A Marosvásárhely mellett élő író 1968-ban született, a Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztője.

(Margó2023ősz, Kérdező Szegő János, Könyves Magazin, november 24.; Dobszerda, szerkesztő-műsorvezető Váradi Júlia, Klubrádió, 2023. november 8.; Lírástudók, szerkesztő Csabai Máté, műsorvezető Grisnik Petra, Líra Könyv – Fidelio, november 1.)

Parti Nagy Lajos nemcsak kiváló költő, hanem szellemes, figyelmes és barátságos társalgó is (egyébként maga is remek kérdező). Ha jó kérdéseket kap, egészen megtáltosodik, vagy egészen melankolikussá válik. Ha kevésbé jó kérdéseket kap, akkor megkomolyodik, és előveszi a legbelsőbb derűjére alapozott kedélyét. Csupa játék és csupa halálkomoly minden szava. Élőbeszédben is.

► Jánossy Lajos: Örök hely és min­­den­­hol idő. Regény. Jelenkor Ki­­adó, Budapest, 2023, 557 oldal, 5999 Ft

Töredékes és dezillúziós regény ez, mondhatnánk, ha a két leghangsúlyosabban megidézett műre gondolunk. „Nem történelmi regény szeretne lenni, sokkal inkább valamiféle közérzetregény, melyben újraélhető vagy megismerhető a tárgyául választott éra” – írta első recenzense, Kolozsi Orsolya (Könyves Magazin, 2023. október 16.). Nevelődési regény, melyben fontos szerepet kap a bildung, a barátságok jobban, a szerelmek kevésbé számítanak, a családi háttér nagyon. Családregény, de nem úgy aparegény, mint az emlékezetes Hamu és ecet (2006), annál több. Korrajz a Kádár-rendszer utolsó két évtizedéről: „én is történelmi szereplő lettem” (527.) – olvasom a rendszer végét remélő húszévesről. Önéletrajzi alapú emlékezés egy 1967-ben budai polgári családba született fiúra, aki boldogan elfogadja a helyzetéből fakadó összes jót, de menekülni is próbál. Városregény, melyben belülről látunk belbudai úri házat és józsefvárosi proli lakást, sőt rendőrségi fogdát, alternatív helyeket, a Wichmann kocsmával az élen, eljutunk a New York Palotába és a Honvéd Kórházba, lóversenyre és egy külvárosi „cigány kocsmába”, az Impex irodáiba és Boldizsár Iván dolgozószobájába, a Hungarian Quarterly szerkesztőségébe. (Önszántunkból megyünk a Balatonra, Nyugat-Németországba, sőt elutazunk egészen Portugáliáig, ám kényszerből megyünk a marcali laktanyába és a nyíregyházi főiskolára.) A XX. századi magyar mentalitás (ha tetszik: a magyar balsors) látlelete is ez a mű, Trianontól a holokauszton és 1956-on át a rendszerváltásig idéződnek föl a neuralgikus pontok, melyekhez a szereplők gyökereik, neveltetésük és tapasztalataik alapján viszonyulnak.

(Belső közlés. A Klubrádió irodalmi műsora, 2023. október 30. Szerkesztő Pályi Márk, műsorvezető Szegő János.)

Bevallom, hozzám Grendel Lajos közelebb áll, mint Nagy Gáspár, részben azért, mert elbeszélő prózával foglalkozom, részben azért, mert izgalmasabbnak érzem az életművét. A róla szóló beszélgetés pedig olyan alapos összefoglaló volt húsz percben, hogy le a kalappal. Szilágyi Zsófia csupa jó kérdést kapott, és csupa jó választ adott. Szegő ügyesen a Csehszlovákiai magyar novella említésével kezdte, és ezzel máris a dolgok közepébe kerültünk.

A gazdag pályát érzékelve most az irodalomkritikusra koncentráltunk, aki eleve beszélgetésnek tekinti a bírálatait. Nem érintettük a művészetfilozófiai műveket, a „Tisztelt közönség, kulcsot te találj…” című tanulmánykötetet, a Hamisítást, a Winckelmann-könyvet és A táj keletkezéstörténeteit, meg a képzőművészettel kapcsolatos írásokat. Ez a szöveg a Városmajor 48 Alapítvány számára készített 36. beszélgetésem szerkesztett, erősen rövidített verziója. A teljes beszélgetés az alapítvány YouTube-sorozatában megnézhető.

► Piros Vera: A fáraó megérkezik Lisszabonba. Kalligram Kiadó, Bu­da­pest, 2023, 112 oldal, 3500 Ft

A távlatot a beszélő számára Portugália adja. Onnan néz vissza korábbi életére és apjára. A naplófejezetek előtt szereplő nyitószöveg a leginkább lírai költemény, az 1755-ös nagy lisszaboni földrengést idézi meg. „A gyász eleganciája mégsem a gyász tabuja, hanem a gyász méltósága. Akkor is, ha apánk halála és a lisszaboni földrengés: a mindenható kegyelembe vetett hit megrendülése. Vagy éppen ellenkezőleg?” – írja a fülszövegben Fehér Renátó. Később, egy finom rész a kissé mumifikálódó apát így írja le: „Az ablakon keresztül figyelem apámat. Apám szép. Két hete egyre szebb. Az elmúlt két hétig nem tudtam, hogy szép. Várakozik. Aztán a fáraó előlép.” (92.) Ennyi kis fogódzót kapunk itt a cím értelmezéséhez. Igazából a nő érkezik meg Lisszabonba, és immár egyértelmű, ki az első számú férfi az életében: „A felesége vagyok, és meghalt az apám.” Ezután a 98. oldalon portugál sorokat is olvashatunk, köztük egyetlen magyar nyelvű mondat: „Az ég annyira kék”.

(Élt egyszer egy Olvasó. A Pál utcai fiúkról beszélgetett Mészáros Márton és Neszlár Sándor.)

Mennyire giccses a mű? Eléggé. A mai ízlésünknek kicsit sok? Nyomorpornó, halálgiccs. Molnár mégis mindent tud, a mondatok és a dramaturgia szintjén egyaránt – világteremtő képessége jelentős. És megkönnyezzük a leggiccsesebb részeket, talán mert profi a dramaturgia.

► Molnár Ferenc: A kék huszár. Válogatott elbeszélések és szatí­rák. Válogatta és a jegyzeteket ír­ta Schmal Alexandra. Magvető Zseb­könyvtár 24., Magvető Könyv­kiadó, Budapest, 2023, 180 oldal, 2499 Ft

Kétségtelenül volt érzéke a novellista Molnárnak a szegények, a cselédek, a mutatványosok, a kocsisok, a nevelőnők, sőt, a falusi halászok sorsának finom kis jelenetekben való megrajzolásához. Elég jó rálátása volt azonban az éjszakai életet élő aranyifjak, írópalánták, de az öregedő és betegeskedő úriasszonyok világára is. A történetekben nagyrészt a jó száz évvel ezelőtti Budapesten vagyunk, a gőzfürdőben, a kávéházban, a nemrég kiépült belvárosi utcákon, egy Teleki téri kávémérésben, a városligeti panoptikumban, az Opera előtt és után, a margitszigeti nagyszállóban, egy Pest környéki nyaralóban (Duna-Mócsingon), Szentendre fölött a Duna-parton, netán egy távoli elegáns fürdőhelyen. Az író igen jó emberismerő. A Széntolvajokban például úgy rajzolja meg a tolvajokat leleplező hordárokat és rendőröket, hogy szinte süt a jelenetből: nem följelentést szeretnének ők igazából tenni, hanem inkább szintén ellopni szeretnék azt a jól megtalált lopott szenet. Ugyanakkor ebben az elbeszélésben legalább annyira fontos szereplő özvegy Sikoróné, a nagyon beteg és nagyon öreg asszony, akiért a hordár jött. Máshol Molnár ahhoz is igencsak ért, hogyan terjed és dagad óriásira a pletyka egy úri fürdőhelyen (Pletyka. Egy igazi fürdőlevél), vagy milyen az ügyvédbojtárok léha élete, és milyen esélyei vannak a bohémeknek és a tisztes polgároknak az úrilányoknál (Turóczi).

(Uniszex – Klubrádió, szeptember 4., 11., hétfőnként 14:00–15:00)

Kerekes Bori azzal indít, hogy női témákról lesz szó – nem csak nőknek. Kovács Gellért pedig azt kérdezi: „Miért gondolod azt, hogy azzal a szóval, hogy feminizmus, kiverjük a biztosítékot a férfiaknál, és nem csak a férfiaknál?” Végül megegyeznek abban, hogy „az egészséges feminizmus oké” – miközben kerülni szeretnék a sztereotípiákat (jó, de mit jelent az, hogy egészséges?). Kovács bevallja, ő nem tipikus férfi. Kerekes bevallja, ő meg szeret főzni. Mért volna ez gond? Világos, ez a műsor arra fog koncentrálni, hogy ne legyen doktriner. Két merész ember beszélget, tehát van esély.

Puskás Panni A rezervátum visszafoglalása című novelláskötetével robbant be az irodalomba 2021-ben. Második kötete, a Megmenteni bárkit az idei év egyik legizgalmasabb regénye. Az író civilben színikritikus, a Revizor kritikai portál szerkesztője. Győrben született 1987-ben. Két éven keresztül az ÉS-kvartettben mondott bátran véleményt kollégáinak új köteteiről.

(Könyves Podcast. Kácsor Zsolttal Valuska László beszélget, konyvesmagazin.hu)

Kácsor szerint 4 millió (?) bipoláris depressziós élhet az országban. Talán ez a könyv is a segítségükre lehet. Akik pedig ismerik az írót, azt gondolhatják, amit a sokáig nem emlegetett értelmi fogyatékos bátyja gondol róla: nem fogja senki kevésbé szeretni, mint eddig, éppen fordítva.

Szilágyi Júlia: Olvasott idők. Bookart Kiadó – Kalligram Kiadó, Csíkszereda–Budapest, 2022 [2023], 184 oldal, 3000 Ft

Szilágyi Júliának ez a nyolcadik kötete. Válogatás a korábbiakból. Remek esszék, melyek olykor tanulmányok is, olykor kritikák is. A kritikus közérzetét meghatározta a helyszín hatalma. Ezért lett inkább esszéista. „Úgy éreztem, ha az ember diktatúrában él, meg kell keresnie azt a formát, amelyben anélkül fejezhetné ki az egyéniségét, hogy elfogadhatatlan konfliktusokba keveredne. Minthogy nem vagyok lírikus, az egyetlen számomra nyitott mű az esszé” – mondta Demény Péter interjújában (ÉS, 2020. 8.). Szilágyi a Korunkban indult 1958-ban, 1969-től a kolozsvári lap belső munkatársa lett. Első könyve kismonográfia vagy nagyesszé volt Swiftről (1968), a forradalom előtt egyetlen kritika- és esszéválogatása jelent meg (A helyszín hatalma, 1979). Csak 1992-től taníthatott a kolozsvári egyetemen, de a beszélgetések továbbra is gyakran a lakásán folytatódtak, mely hagyományosan „művelt porszagot” árasztott (TGM), és „oázis volt sokaknak” (Láng Zsolt).

Az élet, meg minden, 61. epizód – Vonnák Diánával beszélget Tóth Szabolcs Töhötöm, 2023. augusztus 1., 02:45:27

Tóth Szabolcs Töhötöm kérdései célratörőek. Vonnák Diána pedig elemében van. Beszél a nyelvi problémákról, meg arról, hogy miért nem jó, ha a lebombázott városokban az oroszok kiplakátolják Puskint, „a legnagyobb totemállatot”. Kérdés, az irodalom lehet-e ártatlan. Van-e Dosztojevszkijben, ami a Gulághoz vezet? (Kiplingben, ami az angol imperializmushoz...) Miért él hol itt, hol ott?

Nádasdy Ádám: Hordtam az irhámat. Beszélgetések, írások, naplók 1994–2022. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2023, 194 oldal, 4499 Ft

Nehéz erről a kötetről kritikát írni. Nem azért, mert ez általában is nehéz, hanem most főleg azért, mert Nádasdy írásai annyira személyesek, barátságosak, hogy a kritikának óhatatlanul a személyes megszólalást is szükséges érintenie, ez a megszólalás pedig egyszerűen üdítő. Emberi. Normális. Vicces. Hezitáló. Esendő. Előzékeny. Tanáros. Sose kioktató. Mindig megvilágító. Eligazít az élet dolgaiban, mint egy bölcs öreg. Bevallja, mint egy még bölcsebb öreg, hogy igazából nem tud eligazodni az élet dolgaiban. De megkímél a legbölcsebb öreg legkegyetlenebb belátásaitól.

(Ezitta Fórum Para-Kovács Imrével, Klubrádió, július 12.)

Ezen a napon váratlanul Para-Kovács Imre szólalt meg negyed egykor. Na, akkor nem kapcsoltam ki. Nyári menetrend van, kicsit minden fölborult. Para-Kovács ritkán vezet betelefonálós műsort. Üdítő jelenség a Reggeli gyorsban is, főleg, ha kavarodás van, látszólag nettó ökörködik, valójában van benne rendszer. Spontán dialóghelyzetben még jobb, mint a hírmagazinban.