Csak harmadik próbálkozásra sikerült úgy lehajolnia, hogy ne szédüljön bele, bekötötte a cipőfűzőjét, megduplázta a masnit, megmozgatta a lábujjait, a cipő orrán koordinálatlanul hullámoztak az ujj alakú dudorok, érezte, hogy a zokni varrása nyomja a kisujját, de nem akarta újra kikötni és levenni a cipőt, csak hogy megigazítsa, inkább sétált tovább, mire a sarokra ért, már el is felejtette a varrás kellemetlen dörzsölését, pedig néhány lépés erejéig még az eszében volt, hogy most bosszankodnia kellene, amiért mindennap, de tényleg mindennap elcsúszik a zoknija a cipőjében, ám szembejött vele a kettővel odébb lakó nő a banyatankjával, ami dugig volt étellel, és amiből kilógott egy üveg tej, lecsavart kupakkal, és ahogy a nő húzta, húzta a kocsit, úgy a tej folyt, folyt végig a rózsamintás viaszkosvásznon, de ő nem mert szólni, hát ahogy nézte a járdára csöpögő tejet, ami elkeveredett a lassan párolgó vizelettel, teljesen megfeledkezett a zoknijáról, ment tovább, tovább a teljesség, a sarok felé, kiért a Körútra,