Milyen festő lenne Arvo Pärt?
► Joonas Sildre: Két hang között – Arvo Pärt zenei útkeresése. Fordította Segesdi Móni. Polar Könyvek, Budapest, 2022, 222 oldal, 13 500 Ft
A történet világában rendszeresen visszatérő elemek a fekete pontok, amelyek egyaránt jelentenek hangjegyeket és tükröznek lelki állapotokat, de ugyanezek a fekete pontok ábrázolnak bombázást is, olykor ilyenekre egyszerűsödnek az emberfigurák, sokszor pedig háttérként működve segítik a szöveges részek kiemelését. Ha magunktól nem is lenne rá igényünk, hogy a Két hang között olvasása közben Arvo Pärt zenéjét hallgassuk, ez a mindent átszövő, elsősorban a hangábrázoláshoz kötődő motívum akkor is egységessé simítja össze a képregényt, mintha csak lapozgatás közben szólna a tintinnabuli. (Ennek ellenére meggyőződéssel ajánlom Pärt zenéjének hallgatását olvasáshoz is, általában is.)
Paranoid, inkonzisztens, csodálatos
► Toroczkay András: Mondd, hogy nem bolondultam meg. Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2022, 144 oldal, 3500 Ft
Az olvasó tehát teljesen összezavarodik; ellenőrzi magát, újra és újra visszalapoz, keresi, hogy hol érthetett félre valamit. És éppen azt érzi, amit a szereplők jelentős része a kötetben: Mondd, hogy nem bolondultam meg! Amíg végül szembesül azzal, hogy nem, valóban nem stimmel valami. Hiába az olyan, tisztázó szándékúnak tűnő, elbeszélői kiszólások, hogy „Tudsz követni?” vagy hogy „Portik Csanád megvan?”, ezek a dolgok szürrealitásán nem segítenek. Bár a novellák szereplői mind hétköznapi emberek mindennapos helyzetekben, mégsem olyan átlátható egyik cselekmény sem, mint például a szerző előző, Boldog emberek című művében. Míg ott reális, sokszor ismerős problémák jelentek meg, itt hiába emberközeliek a témák, gyakran beszűrődik valami mágikus elem, valami csoda, valami irracionális félelem, ami ráadásul többször az ördöghöz vagy (mintha annak evilági megjelenítője lenne:) a piros Marlboróhoz kapcsolódik.
A „jelen diagnózisa”
Deczki Sarolta – Vásári Melinda (szerk.): Reáliák. A magyar próza jelene. Kijárat Kiadó, Budapest, 2021, 300 oldal, 3600 Ft
Nagyon változatos a tanulmányok módszertana, különböző utakon próbálnak kimutatni bizonyos tendenciákat vagy igyekeznek bemutatni egy-egy feltételezett tendencia megvalósulásait: a számítógépes adatelemzés adta lehetőségeket bevetve vizsgált Kitömött barbár és a Körkép antológiák prózáinak narratív trendjeit évtizedenként átfésülő tanulmány távolsági tekintetei mellett megjelennek egy-egy regényre koncentráló, hagyományosabb közeli olvasatok, illetve olyan csoportos vizsgálatok is, amelyek adott tematikus- és megszólalásmódbeli csomópontok köré rendeznek szövegeket. És ezek a csomópontok jelölik ki A magyar próza jelenének (ahogy az alcím mondja) főbb irányait, a „valóság” megközelítéseit: a közelmúlt történelme és az emberi test működései (betegség, szexualitás) rendre visszatérő témák, illetve gyakori beszédmódbeli sajátosság a regiszterváltogatás, a dokumentáló, archiváló igény és a társadalomkritikai szemlélet.