► Igaz, pajtikám? Kabók Péter Lackfi János történeteit olvassa fel. Budapest Bike Maffia, 2025

Ki Kabók Péter? Ő jelenleg hajléktalanszállón él, mielőtt nincstelenné vált, szakács volt, és elképesztően szépen fogalmaz különleges orgánumán. Nehéz néhány szóval bemu­tatni, mert mindemögött sokkal több van, de mint e hangoskönyvprojekt támogatottja talán többet meg tud mutatni magából. A BBM hajléktalanok vagy szegénységben élők stb. segítésével foglalkozik számtalan kezdeményezéssel, egy a sok közül, hogy kerékpárral juttat el utcán élőkhöz ennivalót. A Szállóige 2 kisfilmjük pedig komoly nézőszámot mutat (a You­Tube-on megnézhető): benne a 2024-ben békés szándékkal a Földre ér­ke­ző földönkívüli és a BBM riportere négy hajléktalanszállóra megy el, hogy megtudja, milyenek az emberek.

► Puskás Panni: Megmenteni bárkit. Előadja Radnay Csilla. Magvető, 2025

 A fotelfor, bár hevenyészett szójáték, ha belegondolunk, egészen találó: noha Puskás Panni nem álme­sék­be, hanem regénybe csatornázta főként a magyar, de leginkább a világ elfogadhatatlan jelenségei miatt érzett elkeseredését (Parti Nagy a népmeséket imitáló álmeséket írt az akkori magyar közállapotokról, azaz I. Fülkefor uralkodásáról). Kirekesztés, homofóbia, fiatalkori kiégés, a szenvedés különböző változatainak csillapítása pusztító szerekkel, sorsfordító sebeket okozó családi háttér – csak néhány azok közül a témák közül, amelyekről mikrotörténeteken keresztül akar beszélni. Borzad a fotelforradalmárkodástól, és csak egy dolognak látja értelmét: megmenteni bárkit. Erre teszi fel a maga sorsát is, például az Utcajogász civil szervezet aktivistájaként.

► A Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesületének közösségi hangoskönyve, vakegy.hu, 2025

Hatvankilenc, többnyire a térségben élő dolgozó, tanuló vagy már nyugdíjas önkéntes olvas fel a vakegy.hu oldaláról szabadon letölthető hangoskönyvön, ám nemcsak egyesületi tagoknak vagy a Magyarországon élő 80-90 ezer látásában korlátozottnak (az adat az egyesülettől származik), hanem bárkinek, aki szívesen hallgat szépirodalmat, vagy érdekli, a mai magyar olvasóközönség e karitatív szegmense mely könyveket tartja figyelemre méltónak. Könyves ajánlóként is felfogható, de azért annál több, és nekem nem a női lélek működésére kínál magyarázatot. Pontosabban nem ez a lényeges benne, a felolvasók tekintetében nem a „mit mond?”, még csak nem is a „hogyan?”, inkább a „miért?”, noha a szándék mellett a megidézett szövegek, sőt a felolvasások is sokat adnak, és talán ez a fontosabb a célközönségnek.

► Harencsár László: Mesél az erdő. Felolvassa Bodrogi Gyula, Bencze Ilona, Esztergályos Cecília, Laár András és Pécsi Ildikó. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2013, 2025

Bátorság kellett ahhoz – mesélte egy interjúban Harencsár László –, hogy országos hírű színészekre bízza, sutba vetik-e a meséit. Régebbi történet ez, 2013-ra tehető, és jobbára csak a Szarvas környéki újságokban volt olvasható (ma pedig a szerző Fb-oldalán): a szarvasi nyugalmazott tűzoltó, Harencsár László nemcsak hogy meseírásba fogott, de meg is kereste azokat az ismert színészeket, akiknek a hangján szívesen visszahallaná a történeteit. Egyrészt a közlésvágy hajtotta, másrészt a jobbító szándék: az ilyen mesékre nagy szükség van – ez utóbbit már Laár András mondta a Mesél az erdő darabjairól. És Harencsár szerencsével járt – Bodrogi Gyula, Bencze Ilona, Esztergályos Cecília, Laár András és Pécsi Ildikó mondta el a hangoskönyv alapjául szolgáló könyv kilenc meséjét. Miközben ő maga az óvodákban saját hangján juttatta el a történeteit a gyerekhallgatósághoz.

► Milbacher Róbert: Legendahántás. Felolvassa Király Adrián. Magvető, 2025

Elismeréssel adózom a kivételes sokszínűségnek, még ha vélhetően töb­bed­magammal együtt úgy gondolom is, erős összpontosítást igényel ez a szö­vegkomplexum. Nincs vizuális támpont (tördelési kép, magyarázó jegyze­tek, képek, amelyek a könyvalakban fon­tos szerepet töltenek be), ám ott van a hang csatornája. Amely sokféle­képp működik: a tudományos ismeret­terjesztő filmek narrátorát idéző hang, a szlenges tanári jópofáskodás és a zengő, klasszikus XIX. századi „beszély” keveredik igen szórakoztatóan.

► Kardos G. György: Ez is én vagyok. DIA Hangoskönyvek. Előadja Kása Tímea és Domokos Zsolt.

 „Emberül tudott – fogalmazott róla Hegedűs Claudia a 2022-ben tartott emlékesten, az író halálának huszonötödik évfordulóján –, akinek mély emberismerete és -szeretete nemcsak a regényeiben, de a napi- és hetilapokban közölt publicisztikáiban is megmutatkozott” (ÉS, 2022/48., dec. 2.). A DIA válogatásában a kötet Még ez is én vagyok zárórészének három szövege, a Római pillanatok, a Szeretni kell Théophile Gautier-t és Az első sorok hangzik el Kása Tímea és Domokos Zsolt előadásában, ami nem csak a kerek évfordulón hallgatandó.

► Szűcs Teri: Visszatért hozzám az emlékezet. Demencia és Óperencia. Előadja Ruttkay Laura. Magvető, 2025

A Visszatért hozzám az emlékezet ráadásul egyúttal edukációs célokat is szolgál: az említett személyességen túl sem csak demencia-kórtörténet. Szó esik benne nemi identitásról, női és férfiszerepekről, társadalmilag tabuként kezelt kérdésekről és több kényesnek tekintett jelenségről, amivel a szerző erősen érzékenyít. Ha a felolvasás visszafogja is ezt – vagy lesz talán, akinél épp segíti –, a példa nélküli műfajú könyv, s most a hangoskönyv felkavar – és nem csak az állóvizet. Bár az sem lenne kevés.

► Hangostárcák. Előadja Lovas Rozi, Lengyel Tamás, Molnár Áron. Telex, kéthetente vasárnap

„Peremre szorultak állnak most a középpontban, akik valaha »normális« életet éltek, majd egy egyszerű házasságkötés, egy betegség vagy a munkahely elvesztése következtében csúszott ki a talaj a lábuk alól. Vagy épp a munkahely miatt, mint a lyukóvölgyi, nevét az újságíró előtt nem vállaló, súlyosan beteg férfi esetében, aki bányász volt, és a környezeti ártalom szabta rövidre életét. Olyan férfiak és nők megoldásra vagy legalább megkönnyítésre váró helyzete tárul fel a hangostárcákban, akik a maguk módján mind lyukóvölgyiek, mert a sorsuk – Lyukóvölgyhöz hasonlóan – »megfelelő szabályozás és ellenőrzés hiányában egy eredetileg békés 'környékből' vált vagy válik környezeti válságövezetté«.”

► Tone Hødnebø: Jótállás az igazságért. Előadja Bartsch Kata. Magvető, 2024

Különféle felhők egy borítón: világos, légies, majd sötétebb, sűrűbb, amely mindjárt szabadul a feszültségtől. Lelkiállapotok, pillanatnyi benyomások vagy tapasztalati úton született megfontolások tükrei ezek, képlékenyek, körvonaluk gyorsan változik. Érzékletes vizuális formái Tone Hødnebø norvég költő verseinek, és nem csak a skandináv irodalom sötétes árnyalatai, és nem is csak az arra jellemző elhallgatás- vagy hiánydominancia miatt.

► Tatay Sándor: Kinizsi Pál. Előadja Nagy Zsolt. Gabo Kiadócsoport, 2024

Mert kétségtelen, ha annak idején a Dopplert nem Rudolf Péter olvassa fel (lásd Az erdő én vagyok, ÉS, 2017/20., május 19.), Nagy Zsoltra rá lehetett volna bízni a feladatot. Kiábrándultság, útkeresés, nyers őszinteség, és mindez abszurd humorral előadva – nagyon testhezálló lenne. Ha Nagy Zsolt hangoskönyveit hallgatom – Jászberényi Sándortól A lélek legszebb éjszakáját, amely egy fotós-újságíró a Közel-Keletről tudósító delíriumos, önpusztító beszámolója a háborúról, ami józanon nem viselhető el, vagy az Utcameséket, amellyel Kozma Lilla Rita könyvét felolvasva szólít fel igen nyomatékosan a hajléktalanság ügyében – az elhivatottság az, ami biztosan kézzelfogható, s talán ez az a pont, ami a Kinizsi Pált is behozza a képbe.

► Janne Teller: Semmi. Előadja Érsek-Obádovics Mercédesz. Scolar Kiadó, 2024

A Semmi meghallgatásakor nem árt egy Vergilius-féle kísérő, miután a hallgató alászállt a szövegvilágba.  Bárány Tibor az identitás lerombolásának és kegyetlen célokat szolgáló újjáépítésének a katasztrofális következményeiről beszél, Tandori kijelöli a Semmi helyét a világsikeres lektűrök mezőjén. Érsek-Obádovics Mercédesz – aki a harmadik a vergiliusi triászban – meg végre levegőhöz jut: mintha egy halálos iram után tenné meg a levezető köröket.

► Ivana Dobrakovová: Bellevue. Felolvassa Mentes Júlia. Typotex Kiadó, 2023. Fordította György Norbert

Vállalkozó szellemű hallgató kerestetik – a Bellevue nem szívderítő, cserében nem egyszerű hangoskönyv. Érzékenyítő szerepe viszont jócskán akad: még ha egy zavart elbeszélő nézőpontján keresztül is, de olyat mutat meg, amit csak távolabbról ismerünk. Elmeroggyant? Kripli? Nyálcsorgató nyomorék? Szép szavak. Még jó, hogy nem a mieink. Ugye?

► Kjersti Annesdatter Skomsvold: A gyerek. Előadja Németh Kriszta. Fordította Petrikovics Edit. Typotex Kiadó, 2024

Fontos, amiről Skomsvold ír, a családdá válással együtt járó lemondás, az átértékelés és átkeretezés releváns felvetések, noha az ő elbeszélője esetében, úgy tűnik, inkább átmeneti traumatikus megélésekről beszélhetünk. Németh Kriszta tompít ezeken, bár a nagyjából háromórás hangoskönyv első percei mást ígérnek. Indulat és harag a szülési fájdalmak, az embertelen kórházi bánásmód miatt, a család bővülésének első percei rémálomszerűek. Ami hamar múlik, a színész hangja – legalábbis számomra – később még csak nem is a belenyugvás, inkább a megérkezés lehetőségéről ad számot. Ami egy folyamatosan nyomasztó elvárás-teljesítés feladvány esetében, legyen az bármi, ajándék. Hogy csinálja? Hát így. Ez a hang utat talál.

► Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen 2. Előadja Mácsai Pál. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2024

Húsz év telt el azóta is, hogy a Túl a Maszathegyent Mácsai Pál hangoskönyvön olvasta fel, s köztes állomások után (Szívdesszert [Magvető, 2008], A szomjas troll, [Kossuth, 2021]), valamint e könyv szeretete miatt egyértelmű volt, hogy most a folytatás is az ő hangján szólal meg. Együtt fordult a világ az íróval és az előadóval, meg a Maszathegy akkori olvasóival-hallgatóival, csak a mesében maradt meg az állandóság: a harc Paca cárral szemben. Na meg a klasszikus műfajok keretei között zengő mai, szlenges, rímes varrói nyelvben, amely megint csak főként Anyegin-strófában szólal meg, hogy az vezesse a történetszövést (egyfajta sorvezető ez Varró Dánielnek). Kötött formák és strófaszerkezet, klasszikus műfajok – és a fékezhetetlen csevegés.

► Claudia Durastanti: Ismerős idegenek. Előadja Trokán Nóra. Magvető, 2024

Mert erről van szó, egy siket házaspár és két gyerekük tűnik fel Claudia Durastanti (1984) olasz író önéletrajzi vonásokat is mutató regényében, és ami bravúros mutatvány: az ő párbeszédük szólal meg a regényből készített hangoskönyvön Trokán Nóra előadásában. Nem mint artikulációs mutatvány bravúros, mert a hangoskönyvön nincs hangzó párbeszéd a szereplők között, hanem folytonos szellemi-lelki dialógus van, ami kiemelten Claudia és az anyja, illetve Claudia, az „átlagos ember” és Claudia, a hátrányos helyzetű között áll fenn. Szoros, mégis ellentmondásos kapcsolatok ezek, amit csak tetéz a siketség okozta nyelvi korlát jelenléte. Ezeknek a szeretetből, szánalomból, együttérzésből, haragból és ki tudja, még milyen érzésekből táplálkozó viszonyoknak az elemzési kísérlete zajlik az Ismerős idegenekben, aminek a megszólaltatása legalább annyira összetett, mint a siket szülőkkel együtt élő, jól halló gyerekek élete.

► Fésűs Éva: Mókus koma és Mackó úr. Előadja Pogány Judit. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2024

Fésűs Éva mackós és mókusos meséi márpedig egy tízoktávos színésznőnek estek áldozatául, pontosabban a tízoktávos színésznőnek, Pogány Juditnak, akit Bagossy Levente nevezett így, amikor arról beszélt, a kétezres évek elején miért írta rá A Sötétben Látó Tündér című „mesebeszédét”, amely az Örkény Színházban máig fut, miért bízta őrá egy végig sötétbe boruló színpadkép különleges helyzetében a mese összes szereplőjének megszólaltatását. (…) Most Fésűs Éva a mókus- és medvevilágban játszódó, Mókus koma és Mackó úr című hangoskönyvén szólal meg Pogány Judit hangja, bár a címmel ellentétben nem komaként vagy úrként, inkább óvodás korú mackókként és mókusokként, óvodáskorú gyerekeknek címezve.

► Fésűs Éva: Mesés mesterségek. Előadja Csuja Imre. Kossuth – Mojzer Kiadó, 2024

Bár a helyszínek kitaláltak (Meseország, Tarkababod stb.), Fésűs Éva a bátor, becsületes, szerény vagy az erősen ellenpontozott kevély, lusta, semmirekellő alakok szembeállításával a valóságba kínál útravalót: van a világnak szép oldala, azt kell tovább építeni, Csuja Imre pedig nyugodt, lassan hömpölygő, csöndesen szelíd mesélőként dolgozik a szerző keze alá.

► Irene Solà: Gátak. Előadja Sodró Eliza. Magvető, 2023

Kérdés persze ­– ráadásul a Gátak fő kérdése, legyen szó könyv vagy akár hangoskönyv alakról –, hogy tisztában kell-e lennünk azzal, melyik szövegformát halljuk, van-e határ, mondjuk úgy, gát elbeszélés és abban született elbeszélés, múlt és jelen, egyazon szereplő életszakaszai között (ez utóbbiak esetében nincs linearitás), vagy egységként, Ada tudatának tartalmaként érdemes érzékelni az egészet. A sűrű váltások, a linearitás említett mellőzése egyértelműen az utóbbi mellett szól, Ada gondolatai, emlékképei tolulnak fel Solà könyvében: elbeszélések formájában, amelyek valamiképp összefüggenek – ahogy a szerző a Gátakban fogalmaz.

Ez Emily élettörténete, amelyet Maria Navarro Skaranger elsőkönyves norvég író vetett papírra, fikció, ami közelebb nem is eshet a valósághoz. Határhelyzetről ír, lényegében ezért is jelent meg a könyv – és a belőle készült hangoskönyv – a Magvető Határhelyzetek című sorozatában. Ez a sorozat olyan köteteket foglal magában, amelyek rámutatnak, „mit jelentenek a határok, azok a valós és szellemi választóvonalak, amelyeket nap mint nap megtapasztalunk, átlépünk, megkérdőjelezünk”.

Mi az, amire építeni lehet, ami továbbadható, ami a nagyfokú digitális fogyasztás előtt születetteknek, a veteránoknak és a babyboomereknek éppúgy saját élményük, mint a dédunokájuknak? Még ha az adathordozás formái évről évre változnak is, mi az a „tartalom”, ami a hordozójával együtt nem avul el? Csarnóy Zsuzsa Benedek Elek-hangoskönyve, még ha recenzió is ez, a témába vág, jó „vizsgálati tárgy”. E szempontból már ha csak a formát nézzük: a kézzel foghatóság rekvizituma, amely nemcsak megabyte-nyi adatként van jelen, hanem mint CD, ami lehet, hogy a vásárlói kört szűkíti, a felhasználókéra azonban nem feltétlenül van hatással.