(1978, Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház) 

Temesváron a Politechnikai Egyetemmel való partnerségben valósult meg a nagyszabású rendezés, mely a helyszínt, az egykori Hidrotechnikai kar romos, elhagyatott épületét adta hozzá. A nézőtől tehát komoly befektetést igényel az amúgy is extrém hosszú, ötórás darab, mely a belvárostól egy jó húszperces buszútra található. Kiszakad a színház terének és idejének megszokott koordinátái közül, és egy teljesen más térbe és időbe kerül. Talán ez a darab legnagyobb tétje: kibillenteni a térből és az időből, hogy a néző képessé váljon szellemileg és érzékileg is befogadni más tereket és időket.

Tót Endre: 111 vers. Állva és fenn­hangon olvasni. Tiszatáj Ala­pít­vány, Szeged, 2023, nincs ol­dal­szá­mo­zás, 4590 Ft

Az alcím egyébként is fricska: nehéz is lenne ezeket a verseket állva és fennhangon olvasni, hiszen a megértés szerves része a szöveg vizualitása.

Ami aligha csoda, lévén a szerző képzőművész. A vasfüggönyön még innen sikerült saját stílust, látásmódot, világot kialakítani, melynek központi eleme az örömelv. Örülök, ha egyik mondatot a másik után írhatom: ez az előző kötet címe, és az alkotó által használt egyik leggyakoribb fordulat: „örülök, ha”, ehhez pedig teljesen hétköznapi tevékenységek társulnak, a járás, az állás, vagy a szimpla levés. Mi örülni való van ezekben? kérdezhetnénk, ám a legvidámabb barakk bornírt, szabadsághiányos, összeszorított szájú világában ez valami hányaveti, dacos, játékos ellenállást jelentett.

►Miszlivetz Ferenc: Maradok civil. Esszék és beszélgetések (1987–2023).  Szerkesztette Cs. Kovács Ágnes. Gondolat Kiadó, Budapest, 2023, 260 oldal, 4800 Ft

Az esszé- és interjúkötet végigkíséri Miszlivetz pályáját, hogyan vált az álom valóssággá: hogyan sikerült megalapítani Kőszegen, egy nyugati határ menti kisvárosban a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetét, ahol idővel a világ minden részéről megfordultak kiváló tudósok és hallgatók. Kifejezett cél és törekvés volt, hogy az intézet ne Budapesten, az ország vízfejében jöjjön létre, hanem vidéken. Kőszeg azért is bizonyult ideális terepnek, mert Nyugat-Magyarországon a felsőoktatásnak sincsenek akkora hagyományai, mint keletebbre, valamint a határhelyzet természetes kapcsolódási lehetőséget jelent a környező országokkal.

Ketten egy új könyvről – Sándor Iván: Tiltott terület. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2023, 152 oldal, 4499 Ft

A tiltott terület kis terjedelmű regény, és sajátos poétikája van, mely azonban tökéletesen illeszkedik a regény világnézetéhez és kommunikációs szituációjához. Olvasás közben mintha egy beszélgetés közepébe csöppennénk, hiszen a mondatok nem a grammatika mesterséges tagolási rendjét követik, hanem a keletkező gondolatét, a megélt élményét. Ezt jelzi a sorok tördelése, a nagy betűk gyakori elhagyása és a központozás helyenkénti hiánya.

Carmen Mola: A legyek menyasszonya. Fordította Tolvaj Zoltán. General Press Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2023, 358 oldal, 4490 Ft

A legyek menyasszonya igazi, kőkemény hard-boiled krimi, erős thriller-beütésekkel. Gyenge idegzetű olvasóknak nem ajánlott, a szerzők egyáltalán nem ódzkodnak a kegyetlen, erőszakos jelenetektől, az emberi lélek legsötétebb oldalának a megmutatásától. Ahogyan egy velük készített interjúban mondják, ezekből eredetileg még több is volt a regényben, de húztak belőle. Így is futkároz az ember hátán a hideg, mert három, borzalmas módszerrel elkövetett gyilkosság mellett megjelenik a deep web ocsmány világa is. Elviszik az elviselhetőség határáig a közlést, de ott megállnak, ráadásul mindezt remek karakterekkel és leírásokkal, fordulatos, pörgős történetszövéssel ellensúlyozzák.

Az ÉS könyve júliusban – Krusovszky Dénes: Levelek nélkül. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2023, 444 oldal, 5499 Ft 

De olyan értelmezés is lehetséges, mely a mai viszonyokra vonatkoztatja a fák pusztulását, hiszen Magyarországon ma olyan rendszer van, mely ott pusztítja a fákat és a természetet, ahol tudja. A város lakói is egy idő után dühödten elkezdték vágni a fákat, egyfolytában visítanak a láncfűrészek. Krusovszky maga is azt mondja, hogy bármennyire próbált eltartani minden direkt politikai utalást, az élet mégis lemásolta az irodalmat: „Mondjuk a címen – Levelek nélkül – is jót nevettem utólag: az elmúlt hónapok kedvenc köztémája a lombok nélküli lombkorona sétány, úgy látszik, tényleg nincsen kiút a valóságból.” A levelek és a zöld eltűnése erre az ember- és természetellenes barbár ösztönre, ennek az egész életet megmérgező jellegére is utalhat, anélkül, hogy kimondanánk, kik a tettesek. Arra, hogy az egész ország meg van fertőződve, csapdába esett, melyből nincs kiút. Sorvad az élet, fogy az erő.

► Kertész Balázs (Panamajack): Közgazdaságtan lelkes amatőröknek, avagy miért nem működik a kapitalizmus Magyarországon. Libri Kiadó, Budapest, 2022, 221 oldal, 4299 Ft

A szerző az előszóban rögtön kiteregeti a lapjait: „Szeretnék néhány félreértést is eloszlatni, köztük olyanokat, melyek évtizedek óta mérgezik a közbeszédet. Sajnos a kapitalizmus és a kapitalista a magyar nyelvben még mindig a rablógazdaság és a rablólovag szinonimája. Pedig jelenleg a kapitalizmus a világgazdaságot meghatározó és irányító eszme- és keretrendszer, amelynek megértése nélkül a politikát, a környezetvédelmet, a társadalmat sem lehet megérteni.” (5-6.)

► Bánhidi Lilla: Sorsod Borsod. Prae Kiadó, Budapest, 2023, 465 oldal, 4490 Ft

A főszereplő, Alexa Budapesten kezd új életet, mert szakított a szerelmével. Riporter akar lenni. Egy Sorsod Borsod nevű Facebook-csoportban olvassa, hogy Miskolc környékén feltűnően sok fiatal lány tűnik el mostanában, és úgy dönt, hogy ez az ő nagy lehetősége: hazamegy, és kideríti, mi történik. Egyrészt bosszantja, hogy a rendőrség tehetetlennek tűnik, másrészt feszíti az ambíció, hogy bebizonyítsa: igenis, alkalmas bűnügyi riporternek.

S bármennyire is bizarrnak tűnik, sorozatgyilkosságról van szó Miskolcon, a tettes feltűnően szép fiatal lányokat öl meg hátborzongató módon. Kicsit talán túl sok is a kegyetlenség, az olvasó ingerküszöbét jó néhány jelenet átlépi, de Bánhidi Lilla nem kímél minket, igazi kemény hard-boiled borsodi krimit csinál.

► Aaron Blumm: Ki ölte meg a Tö­­rök Zolit? Életjel Kiadó – Kal­lig­ram Kiadó, Szabadka–Budapest, 2022, 112 oldal, 3500 Ft

Az elején olvashatjuk: „Kelleni fog a szövegben egy kígyó.” (9.) A következő lapon az elbeszélő elárulja, hogy nem akar semmit sem kezdeni a kígyóval, „csak legyen itt, kússzon végig a sorokon” (10.). Persze, végig is kúszik, mint ahogyan a tevés ember is újra meg újra felbukkan, hol fogóval kotorászik az elbeszélő szájában, hol láncra verve vezeti a sivatagban.Haláltánc lehetne a legpontosabb műfaji megjelölése ennek az apró részekből összeálló-széteső történetnek, hiszen a legdominánsabb vágyak, motívumok benne a halál és a szerelem. Álmok, látomások, vágyak, fantáziák, szervezik a szöveget, benne a széthulló, egymásba kavarodó identitásokkal, a nevek misztériumával, melynek a végén az olvasó úgy érezheti, ő ölte meg Török Zolit, de ő az áldozat is.

► Witold Szabłowski: Így etesd a diktátorod. Fordította Petneki Noémi. Prae Kiadó, Budapest, 2022, 277 oldal, 3990 Ft

A diktátor is ember, vagy legalábbis úgy néz ki. Van feje, keze, lába, de szíve az nincs. Viszont szája, az van. Meg gyomra is. Szeret enni, sőt, szeret jót enni. S mivel diktátor, megteheti, hogy országa legjobb ételeit készíttesse el magának országa legjobb szakácsaival. Akkor is, ha a nép éhezik közben. A diktátornak főzni különleges feladat, amit ritkán vállal önszántából az ember – bár van erre is példa. A szakács éppúgy ki van szolgáltatva a diktátor kénye-kedvének, mint bárki más, sőt állandó félelemben élhet, hiszen a diktátorok folyamatosan attól rettegnek, hogy megmérgezik őket.

► Garaczi László: Weszteg. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2022, 122 oldal, 3499 Ft

De nemcsak a Wünsch híd, hanem az Arc és hátraarc is megidéződik egy parafrázis erejéig Sybille szólamában: „csitul a hullám, kilapul a görbe, és még csak negyed három” (66.), mely a katonaregény emlékezetes zárómondataként így hangzott: „leszereltek, elvesztettem a szüzességem, és még csak fél négy” (166.). Vagyis ‒ ahogyan ez Garaczinál megszokott ‒ az életmű egyes darabjai egymással is párbeszédbe lépnek, meg-megidézik egymást.

A lemur szemében azonban még sosem ült „eszelős szomorúság”, és a világ sem esett szét még ennyire. Bomlás, bizonytalan identitások, a virtuális tér félelmetes tágassága, a vírus fenyegető jelenléte, a kapcsolatok kiüresedése, bezárkózás és magány jellemzi ezt a szövegvilágot, amit csak még nyomatékosabbá tesznek Sybille repetitív, apokaliptikus látomásai.

► Térey János: Szükséges fö­lös­leg. Összegyűjtött interjúk. Szer­kesztette Darvasi Ferenc. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2022, 818 oldal, 7999 Ft

Szóba kerül az interjúkban a politika, a közélet, a kultúrpolitika is, melyről ‒ nem meglepő módon ‒ nagyon lesújtó véleménye van. 2014-ben még azt nyilatkozza, hogy „nem hiszek a magyar kultúra fanatikus kettédarabolásában, viszont az egységes, közös értékeket is magáénak tudó kultúrában igen. Abban is, hogy vannak olyan emberek, akik ezt a szerencsétlenül kettétört magyar világot össze szeretnék kovácsolni még a mi életünkben. A hídemberekben hiszek” (426-7.). Magát ugyan kevésnek látja ehhez a szerephez, de azt állítja: „radikális megbékéléspárti vagyok” (500.), aki elmegy mindkét oldal rendezvényeire, szóba áll és dolgozik mindkét oldal képviselőivel, hiszen csak az emberi és a szakmai minőség számít neki. 2018-ban azonban már ezt állítja: „A párbeszédben hiszek, de a hídemberszerep mostanra ellehetetlenült. […] Mindez mára illúzióvá vált, tíz éve nem ezt mondtam volna” (714-5.).

► Cser Kovács Ágnes: Zárvatermők kertje. Kalligram Kiadó, Budapest, 2022, 214 oldal, 3500 Ft

A normális családi életre (ma úgy mondanánk: konfliktuskezelésre) való alkalmatlanságot a fő elbeszélő édesanyja is örökölte. Házassága a férjével meglehetősen viharos, óriási veszekedéseket, drámákat, pszichiátriai kezeléseket nagy megbékélések és szeretkezések követnek, s mindeközben senki mással nem foglalkoznak, csak egymással és saját magukkal. A két gyerek itt is úgy nő fel, ahogy éppen sikerül. Ehhez pedig szerencsére is szükség volt, hiszen a gyereket akár el is találhatta volna az a két és fél kilós hamutartó, amit az apja elhajított, és csak egyetlen centire az arcától röpült el. A történet vége felé írja az elbeszélő, hogy „el kell temetnem az apámat” (198.), amit akár metaforikusan is érthetünk, hiszen az utolsó oldalon már azt olvashatjuk, hogy „apám halála voltaképpen szabaddá tett. Azt mégsem mondhatom, hogy a temetése. Mostantól mindenki élheti a maga életét. Tulajdonképpen elengedtük őt, hosszú évekkel ezelőtt. Hadd legyen semmivé újra!” (214.).

► Szeifert Natália: Örökpanoráma. Kalligram Kiadó, Budapest, 2022, 415 oldal, 4990 Ft

A három nagy játékos voltaképpen már jóval azelőtt elkezdett kísérletezni önmagán, mielőtt a Doktor és Gilda hosszas munka után megtalálta az örök élet szérumát. Figyelik a világot, az embereket és saját magukat. Hosszas beszélgetéseket folytatnak, Valter a regényén dolgozik, a másik kettő pedig egy sufniban génkutató laboratóriumot rendez be, és ott dolgozik. Játszanak. „Amikor péntek esténként összegyűltek, mindhárman mindig teljes valójukkal voltak jelen, és ebben a játékban a rengeteg szabály ellenére éppen az a játék, hogy nem játszanak.” (255.) Kísérleteznek, önnön magukkal és az idővel, melyet megpróbálnak kicselezni.

Pór Péter: Utolsó útitársak. Költők, esztéták. Kalligram Kiadó, Budapest, 2022, 235 oldal, 3500 Ft

Amikor Pór tanúságtételről beszél és tudásának inaktualitását regisztrálja, ebben is a melankolikus regisztert érhetjük tetten. De talán itt nem csupán a személyes tudás és az értelmezői stratégiák (vélt vagy valós) inaktualitásáról van szó, hanem egyáltalán egy létmód, egy éthosz (vélt vagy valós) inaktualitásáról. Egy olyan éthoszról, melyről talán a Fodor Gézáról szóló esszében ír a legszebben. A megvesztegethetetlenségől: „a művészetről, a művészet elvi normájáról kidolgozott elképzelésében volt megvesztegethetetlen; és annak viszont, aki valamennyire közelről élte meg vele az évtizedeket, az elképedés határán kellett felismernie, hogy mindenekelőtt és mindenekfölött ennek a professzionális magatartásnak a kialakításában volt megvesztegethetetlen”. (210.) Még akkor is, ha azt tartotta, hogy Európa ezen részén nincs semmi „életkultúránk”, és tökéletesen bizalmatlan volt a magyar társadalommal és a modern világgal szemben.

Vass Szabolcs: Rokon Ilonka evan­géliuma. Terék Anna, Szerb­hor­váth György és Rácz Krisztina utó­szavával. Forum Könyvkiadó, Új­vi­dék, 2021, 180 oldal, 690 szerb dinár

Az írásmód kifejezetten a beszélt nyelv visszaadására törekszik, melyben sajátos, vajdasági kifejezések éppúgy szerepelnek, mint a kiejtést hűen tükröző fordulatok (például „Naafeneegyemeg / főellett a macska a pallásra”), vagy trágárság. Tudatos az eltérés az irodalmi nyelv normájától, és ettől is olyan ismerősek ezek a fordulatok, hiszen manapság a nyelvhasználat is átalakulóban van: már sem a beszélt, sem az írott nyelvben nem érvényesül olyan szigorú normativitás, mint régebben, és sokan írásban is a beszélt nyelvet adják vissza fonetikusan. (Lásd például a Bëlga Mivót című számát.)