Ausztriában december 4-re halasztották az államfőválasztás második fordulóját, a szavazók negyedszer járulhatnak majd az urnákhoz vagy adhatják postára levélszavazataikat. A két hónapos csúszás amiatt következett be, hogy a választási borítékok ragasztása „enged”. Bűnbaknak a hatóságok – általános gúnykacaj közepette – a gyenge ragasztót jelölték meg.

Európa már fellélegzett, Ausztria még nem. Érzelmi fordulatokban gazdag, nehéz vajúdás után megvan az ország új elnöke, a zöld és független közgazdászprofesszor, Alexander Van der Bellen, aki garanciát jelent arra, hogy az osztrák politikai rendszer, legalábbis a következő két évben, a 2018-ban esedékes következő parlamenti választásokig nem tér le a nyugati demokráciák évtizedek során kialakult útjáról. De győzelme hajszálvékony, a populista Szabadságpárt óriási szavazóbázisával legalizálódott, s elindult a politikai közép felé.

Az osztrák kancellár, szociáldemokrata pártelnök váratlan lemondása az államfőválasztás két fordulója között felbolygatta az amúgy is ingataggá vált politikai struktúrát. Nem elegendő megtalálni Werner Faymann utódát, de megoldást kell találni az eddig szőnyeg alá söpört problémákra: a populista FPÖ-höz való viszonyra, a menekültkérdésre, Európára, a kétpárti hatalom végére.

Visszatekintve nem volt bölcs húzás az 1918-ban Alsó-Ausztriában született hórihorgas diplomatára, Waldheimre kihegyezni az elnökjelöltséget. Még akkor sem, ha nem volt párttag, s az egész világ ismerte. Hiszen 1972-től 10 éven át az ENSZ élén állt, ahová az akkori osztrák kancellár, a szocialista Bruno Kreisky erőteljes lobbizása is segítette.

„Oroszbarátságunk meggyőződésünkön alapul” – mondja a második ember, aki tíz esztendeje még azért verte az asztalt, hogy távolítsák el Bécs szívéből a második világháború szovjet hőseinek emelt hatalmas emlékművet.

Karácsonyi ajándékként fogadták Bécsben, hogy az UNESCO világörökségnek ismeri el a spanyol udvari lovasiskola által tanított klasszikus lovaglást. Ausztria tele van a monarchikus időkből maradt, úgynevezett nem materiális kincsekkel, amelyek operettbe illő identitást imitálnak, és idegenforgalmi bevételt szaporítanak.

Eddig tizenkét, döntően kortárs szépirodalmi művet adott ki Ausztriában a 2011-ben alapított bécsi Nischen Verlag, amely Magyarországon már megjelent alkotásokat ültet át német nyelvre. A kiadónak, a sokáig a magyar könyvkiadásban dolgozott Lendvai Zsókának és neves publicista férjének, Paul Lendvainak szenvedélye a minőségi magyar irodalom terjesztése, amiért súlyos anyagi terheket is hajlandók vállalni.

Elsősorban a segélyszervezetek és a civil segítők nem várt erejű odaadása táplálja még mindig Ausztria humánus menekültpolitikáját. Pedig ismét ömlenek a menekültek Hegyeshalom, Szentgotthárd felől, de érkeznek már Szlovéniából is. Sokféle elképzelést hallani Bécsben a sziszifuszi válság megoldásáról, de a magyar módszer – eltekintve a szélsőjobb repertoárjától – nincs köztük. 

Nyolc évig tartott, amíg az Amerikába menekült jogos tulajdonos, az egykor Bécsben élt Maria Altmann visszaperelte Gustav Klimt öt képét az osztrák államtól. A fáradságos siker a kilencvenes évek végi, ma már megismételhetetlennek mondható nemzetközi nyomásnak volt köszönhető, azóta ismét zárják soraikat a műkincsek jogosulatlan gazdái.

„Cuki” hangnemre váltott az eddig vállaltan szélsőjobboldali osztrák Szabadságpárt (FPÖ), a párt élén tíz éve álló Heinz-Christian Strache szeretne bécsi polgármester, esetleg kancellár lenni. Az átváltozásban a legradikálisabb politikusoktól szabadul az FPÖ, országos szinten szájkosarat köt, rendet, normalitást hirdet, feledtetni próbálja neonáci eredetét. 

Ausztriában leváltották a magát reformistaként hirdető szaúdi kirakatszervezet második emberét. Claudia Bandion-Ortner roppant ügyetlenül vette védelmébe kenyéradó gazdáját, a rijádi diktatúrát, amely drasztikus büntetéssel sújt egy emberjogi bloggolót. A párizsi terrortámadások is ártottak a volt igazságügy-miniszternek, az ő felemelkedése és bukása éppen úgy illusztrálja az osztrák nagykoalíció politikai megalkuvásait, mint a hirtelen kényelmetlenné vált intézmény körüli kötélhúzást.

Viták, felvilágosító kampány, országos izgalom előzte meg harminchat évvel ezelőtt az ausztriai népszavazást, amely hajszálnyi többséggel elutasította a már kész zwentendorfi atomerőmű beindítását. A „nukleáris nem”-ből idővel osztrák alapérték lett, az ellenkezésből erős környezetvédő mozgalmak fejlődtek ki, s javult a hatalom akaratátvivő technikájának színvonala is.

Óriási brüsszeli felháborodás mellett három uniós parlamenti képviselőt vádoltak korrupcióval 2011 elején. Egykor mindhárman miniszterek voltak országukban, majd uniós pályafutásuk előtt üzleti karriert futottak be. Valamennyiüket perbe fogták odahaza, ítélet azonban még sehol sem született. A volt osztrák belügyminisztert ugyan első fokon négyéves börtönnel sújtották, de most másodfokon megsemmisítették a korábbi döntést.