Grecsó Krisztián

► Eb-döntő, M4, július 14.

A technika fejlődésével pávatánc lett a meccsekből, rengeteg kamera, gyönyörű képek, fotómodell focisták, pomádé literszám, már a bírói kar is frissen van ondolálva. Ők is úgy vonulnak be, mintha divatbemutatóra jöttek volna, nem pedig futni. A döntő előtt látványos majomkodás, amolyan záróünnepség, legalábbis így van legalizálva, de az akció sokkal jobban emlékeztet a rögbimeccsek szüneteiben látható show-ra, csak sokkal gyöngébb.

Tovább

► Szakértői beszélgetések a labdarúgó-Eb meccsein, M4

A foci identitás, származás, múlt, jelen, jövő, a foci szelep, remény, álmodozás, az elrontott életek elfedője. A foci közösségi élmény, de inkább a fonóban való közös éneklés folytatása, és nem a kézilabd-a vagy a jéghokiszurkolók által megélt élményre hasonlít. A foci az élet, a korrupció és a kisstílűség maga, a maffiavilág mélye, de ha a játékos kimegy a pályára, maga a szabadság, a tisztaság, a felhőtlenség. A régi, szépnek mondott időkben külföldi csapatnak nem lehetett drukkolni, képtelenség lett volna, egyfelől eszünkbe sem jutott, másfelől nem adta a nyugati bajnokságokat a tévé. A magyar bajnokság színvonala persze nem a napközis meccsek és a grundfoci táján mozgott, így tökéletesen kerek volt a világ.

Tovább

► 14.Ördögkatlan fesztivál, Tompos Kátya koncertje; Gyermekgyógyulós videók, You­Tube

Nehéz folyton hálásnak lenni, hálásnak alapvetőnek tartott dolgokért, olyan birtokokért, területekért, amit elemien a sajátunknak hiszünk, amit nem vehet el tőlünk senki, és aztán, ha egy pillanat alatt mégis elveszik, senkivel nem lehet megosztani a fájdalmat, amit az elvesztésük okoz, mert ez nem tudja elképzelni senki. A gyermekek boldogsága hasonló, de a fájdalmaik különbözőek, nem látni, vagy más hiányokat elfogadni, megélni mindig más, minden sorsban másképpen ül benne a tragédia, ez már nincs ott a felvételeken, nincs benne a sírós nevetésekben, a hiány nem látszik, nem lehet rögzíteni, csak oda lehet képzelni, de ez a legjobb a videókban.

Tovább

A Quantum Tech HD nevű spanyol csatorna például kabinok, konténerházak, lakóautók, helymegtakarító, okosbútorok építését mutatja be. Videóit tízmilliók nézik, sokkal többen, mint mondjuk a Rolling Stones klipjeit.  A 2015 óta létező médium kreatívjait eddig 3 042 582 014 alkalommal nézték meg, ami elvileg európai közösségi élmény, ez akkora szám, hogy minden második magyarnak is folyamatosan néznie kéne. Hogy ez így van-e, nem számít, de ezek a felvételek egyértelműen a klímaszorongás levezetésére szolgálnak, olyan túlélőhelyek elkészítését mutatják be, amelyeket nézve lehet arról álmodozni, hogy ha összeomlik a világ, a kétkezi munka megmenti az embert, és vissza lehet találni a természethez.

Tovább

Hiába minden, idén valahogy egy olyan vers esett a legjobban a befelé fordulásban, aminek elvileg semmi köze a nagypéntekhez, bár, ha az örömből mindenkinek lehet személyes olvasata, akkor a böjt, a gyász is privát terület, és én ilyenkor még sokkal többet gondolok a rég halott apámra, mint máskor. Csernák János visszafogott, mély és remek versmondása telibe kapott.

Tovább

(Petőfi film remake. A Landerer jelenet, Magyarország Kedvenc Műsora YouTube csatornája, március 15.) 

A széles és tágas történelemben nyilván temérdek példa akadhat rá, hogy maguk az alkotók emelik ki az esztétikai mezőből a saját művüket, de ebben a szomorú magyar pocsolyában eddig legalább az biztos pont volt, hogy ilyen nincs. Vidnyászkytól L. Simonig, Demetertől Nagy Feróig mindenki hisz és hitt benne, hogy amit létrehoz, az jó. A fene se gondolta volna, hogy egyszer még ez is hiányozni fog, mert a cinizmusnak olyan mélye következik, amikor már maga az alkotó is tudja, hogy amit összehozott, az filmként nem értékelhető, ezért ő megy elébe a dolgoknak.

Tovább

(Orosz László: Lényeges és lényegtelen; Orosz László fizikus előadásrészletei a YouTube-on)

Azzal kezdtem, hogy a nagy tanárok nem feltétlenül nagy emberek, nem biztos, hogy példaképek. Orosz tanár úr felvételeitől is csak néhány klikkre van a szkeptikusok társasága, harsogó ateizmusa meg jó néhány szükségszerűen megosztó ügy, mégis, mint ahogy más nagy tanárok, ő is érzékelhetően egységben látta a világot, ahogy élni lehet és muszáj. És bár a saját tudománya felől értette a világot, az a globális tudat, amire nevelt, az a valami mégis az emberség, a becsület, a megértés, a józanság.

Tovább

(Balogh Béla: Nagyecsedi cigánytánc [’81], Gál László – Dutkon Mária: Eleki táncok [’85,’87], Gál László: Méhkeréki tapsos [’91], Kökény Richárd: Sárközi verbunk [’95]. Az Országos Szólótáncfesztivál YouTube-csatornájának felvételei, 2024)                

A két példa nem csak szubjektív, de azért is igaztalan, mert autentikus táncosokról van szó. Ők a saját falujuk anyagát használják, „adatközlőkből” lettek európai hírű táncossá, koreográfussá, pedagógussá. De ha őket nézi az ember, megérti, mi a baja a laikusoknak a foklórral. Mint a borral. Hogy érteni kell hozzá. Hogy ez elvileg „valahogyan van”, és ha a néző nem fikcionálja azt, hogy ehhez az ősi tudáshoz neki (bármilyen formában) köze van, akkor eleve kirekesztődik abból, amit a táncos egyébként is „csak” médiumként közvetít. Persze akad olyan naiv néző is, aki a színdarabot is úgy képzeli, hogy az „valahogyan van”, és a rendező meg színész csak ezt a valahogyant reprodukálja, de ez a naivitásszint a magát görcsösen reprodukálóművészetként identifikáló folklór estében, sajnos, mérhetőn magasabb.

Tovább

(Kocsmai tévézés Magyarországon)

A kocsmai tévézés egy szociológiai tanulmány lehetősége, pontosabban az lehetne az, ahogy a közönség reagál a műsorokra. Figyeltem már észak-borsodi italmérésében a Miskolci Városi Televízió sportösszefoglalóját, megye kettő, északi csoportról beszéltek, vagyis éppen arról, ahol a falu csapata is játszott, és bár kevés képes összefoglaló volt, de azért egy akadt, a rangadó Edelény–Parasznya-meccsről megrázóan filmszerű, hogy úgy mondjam, sportközvetítésre kevéssé emlékeztető, hiperrealista felvételek zaklatták fel a nézőt.

Tovább

(Szilveszteri tévéműsorok)

Alig néhány éve még a szilveszter volt a tévézés netovábbja, minden magára valamit is adó műsor a legjobb formáját igyekezett hozni, és az év leghosszabb estéje már kora délután elkezdődött. Apám rendesen kipreparált tévéújsággal készült, bekarikázva a kihagyhatatlan kabarék, kalandfilmek, showműsorok és más zsánerléhaságok sorát, melyek arra voltak hivatottak, hogy elfeledjük, mi van mögöttünk és mi vár ránk. Hogy valóban elfeledtük-e, arra nem emlékszem, de hogy egy-egy pillanat valódi közösségi élménnyé tudott válni, az tagadhatatlan. Aki járt a régi Baszmannaja utcában, és tanúja volt, ahogy Márkus ötletéből Körmendi Csehov-paródiája egy ország kulturális identitását csiklandozza, az érti, miről beszélek, mert a Három nővér továbbírt (?) jelenete jóval több volt, mint kabaré.

Tovább

– Mester úr, ne haragudjon, nem emlékszem a nevére! – mondja Ignác, mire a szerelő meglepetten felnéz, látszik rajta a bizonytalanság, úgy emlékezett, ez nem borbély, hanem a fodrászolt beteg fia.

– Mester úr, olyan tépett legyen a frizurám, mint a Megié.

Átlátszó csönd ül a teremre.

– Milyen Megié? – kérdezi Ajtony ösztönösen, de legszívesebben visszaszívná a kérdést, és reménykedik benne, nem hallotta meg senki, és nem fogják firtatni, miféle Megiről van szó.

Hosszan nem mozdul semmi, még a huzat is pihenőt tart, baljóslatú a nyugalom, a függöny a saját súlyától merevedik ki. 

– Francia csók – közli Ignác. 

Tovább

(Szurkolói videók a magyar válogatott meccseiről)          

A magyar foci – amit hírességek, politikusok legalizálnak, és nem győzik posztolni, hogy ott vannak a mérkőzésen – most azokat az embereket képviseli, akik gyűlölni akarnak, akik feketében üvöltik szét az úgynevezett B-közép terét, akik kiparancsolják a válogatott híres játékosát. Ő meg bazsevál nekik, pálinkát iszik velük, és mikor hamisan elhúzta a nótájukat, visszarepül Liverpoolba.

Tovább

(Sztárbox, RTL Klub)

A Sztárbox című tévéműsorban nem az a borzasztó, hogy kíméletlenül hosszú, és alig öklöznek benne. Még csak az sem, hogy a boksz alkalmas amatőrök megalázására, mert elvileg kockázat nélküli, mégis fájdalmas küzdősport, a vesztest nem kell félteni, se sajnálni, viszont látványosan megsemmisül. Vagyis az ökölvívás tartása, ethosza, ha szabad ilyet mondani, idézőjelbe kerül, amint a ring cirkuszi terébe ismert vagy kevésbé ismert civilek kerülnek. Amennyiben a játékosok komolyan veszik a kihívást, tényleg eddzenek, elvileg egyfajta megmérettetés is lehetne az esemény, még akkor is, ha az én ízlésem szerint sokkal nemesebb lenne a tájékozódásifutás vagy a magasugrás. Valami olyan, ami nem jár véres-taknyos orral, tévelygéssel, esetleg eszméletvesztéssel. De az erdőben kocogás, tudom én, nem kereskedelmitévé-kompatibilis, mindenképpen szükség van a méltóság kockáztatására.

Tovább

(Koncz Zsuzsa: Jelbeszéd, 2.0, YouTube, premier október 18.)

A napokban publikált egy új dalt Bródy János és Koncz Zsuzsa, a Jelbeszéd című sláger ötvenedik (!) évfordulójára. A rocktörténeti jubileum, a magyar közösségi tudathoz tartozó dal és a párdarabaja maga is esemény, végig lehetne gondolni, mi és hogyan változott a könnyűnek mondott zene meg a politika viszonyában, milyen spontán kölcsönhatások működtek, és vajon a mai Krúbi-befogadók tudják-e, milyen alapról indul a lázadó, örök ellenzéki retorika.

Tovább

Tovább

Tovább

(Pub Choir in the USA: 3,300 strangers singing The Best [Tina Turner], Kocsmai éneklés az USA-ban, 3300 idegen énekli Tina Turner slágerét, YouTube, szept 25.)   

Énekelnek a Pub Choir felvételein ezek a jókedvű, őszinte emberek, és a magyar néző szíve szakad meg, hol vagyunk mi ettől, hogy akár több ezer jól szituált felnőtt odaálljon a kamera elé, legyen ereje, ideje egy hobbira, valamire, ami az iskolai mestereit jelentette egykoron, most meg a szabadság metaforája, és hogy ezt a kettőt együtt lehet, talán ott harsog mellette az iskola egykori kórusvezetője is, mert Chert, Pink Floydot, Bee Geest, Tina Turnert vagy David Bowie-t dalolni jó, benne van a kor, az élet, a lendület, a kitörés. Nyilván ugyanilyen csodás lenne Bródyt, Dést, 30Y-t vagy Kollár-Klemenczet üvölteni, de hát itt más szelek fújnak.

Tovább

(Valami bűzlik az akku-hulladékok körül: több selejtet termel az ipar, mint amit fel tud dolgozni, Átlátszó.hu, szept. 7.; Felháborodott alsózsolcaiak a tervezett akkufeldolgozó lakossági tájékoztatóján, Borsod24.hu, szept. 2.)

Milyen érzéki a magyar nyelv, én legalábbis örülök, hogy az akkumulátorban is „cellák” vannak. Mert így nem kell semmit magyarázni, minden a helyén. Az Átlátszó Valami bűzlik… című riportja olyan, mint egy kegyelemdöfés, ömlenek a szikár tények, ott a sok kínai, koreai felirat, jelek, kódok, a jászsági koreai gyár azonosítói, tudható minden, az is, hogy piti büntetésekkel megússzák, ahogy azt is megúszták, hogy magyar emberek százai lettek a munkakörülmények miatt rákosak, mentek el évtizedekkel hamarabb, nem látták a gyereküket felnőni, az unokát pancsolni.

Tovább

Németh László mozdonyvezető utolsó szolgálata, Hárman a pályán vlog, YouTube, augusztus 1.

De mi is lehetne a valóság éberebb tükre, mint egy félkatonai szervezet, ahol a szolgálattevők mindezek ellenére szeretik és becsülik, amit csinálnak, és minden pórusuk tiltakozik, amikor látják, szánt szándékkal úgy állítják össze a menetrendet, hogy ne lehessen elérni a csatlakozást – hogy az adott kor elvtársai bezárhassák a viszonylatot… Mostanában mentek a lecsóba a Dél-Alföld utolsó szárnyvonalai. Az ember, aki milliárdokat költetett el arra, hogy egy nyomorult megye felvegye a nevébe, „Csanád”, most Csanád összes járatát bezárta, vagy be fogja zárni.

Tovább

(Így készült a megrendezett Balaton Sound riportunk, 444.hu)

Az ÉS az utolsó nyomtatott kulturális hetilap e hazában, és mivel a print már csak ilyen, nyomdába megy, esélyem se volt lapulni. Már forogtak a nyomdagépek, amikor megjelent a 444.hu önleleplező riportra, az Így készült a megrendezett Balatond Sound riportunk című. Ebből kiderül, hogy a korábbi montázs kamu, fake-videó, megvezetés. A humoruknál lévő fiatalokat megkérték, játsszák el, hogy inzultálnak egy magyar újságírót, elegük van a libsikből. A filmet hárman készítették, de Ács Dániel az arca, ő a hitele a fake gesztusnak. 

Tovább
Élet és Irodalom 2024