Konjunktúraremények – válságrealitás
Válság, válságkezelés és reformok
Adósságválság felé?
Elmélkedések a válságról
Az Európai Bizottság 2009. január 19-én közzétett soron kívüli prognózisa az Európai Unió gazdaságáról sokkal pesszimistább, mint a tavaly őszi volt. Emiatt a Magyarországra vonatkozó számok is sokkal kedvezőtlenebbek, többé-kevésbé összhangban vannak a borúlátóbb hazai elemzői várakozásokkal. A gazdasági kilátások átértékelése a magyar költségvetésben is kiigazítást tesz szükségessé. A gyorsan változó világgazdasági környezetben felértékelődik a rugalmas gazdaságpolitikai reagálás.
Válságnapló, 2008. december
Az USA másodrendű jelzálogpiacán 2007 augusztusában kezdődött pénzügyi válság mindinkább globálissá vált, és átterjedt a reálgazdasági szférára. A pénzügyi válság természetéről szerzett ismeretek bővülésével a gazdasági előrejelzések egyre pesszimistábbak, a korábban vártnál mélyebb és elhúzódóbb recessziót várnak. A kormány és a Magyar Nemzeti Bank által sikeresen kezelt 2008. novemberi likviditási és árfolyamválság, a romló makrogazdasági mutatók (csökkenő export és ipari termelés, növekvő munkanélküliség stb.) és a hitelek emelkedő terhei ellenére a magyar politikai elit, a gazdasági szereplők és a társadalom nagyobbik része mintha nem lenne tisztában a globális pénzügyi válság várható hazai következményeivel.
Miért került Magyarország a célkeresztbe?
A globális pénzügyi válság Magyarországot sok vonatkozásban hátrányosabban érintette mind a makrogazdasági mutatószámok alapján indokolhatóhoz, mind a többi új EU-tagállamhoz képest. A különbség oka a Magyarország iránti külföldi befektetői bizalom gyengülése. A válságkezelésben a magyar gazdaságpolitika mozgástere a nemzetközi összehasonlításban magas adósságállomány miatt meglehetősen szűk: olyan, máshol esetleg bevált megoldások nem alkalmazhatók, amelyek növelik az államháztartás hiányát és azon keresztül az államadósságot. Ezért a kilábaláshoz is nagyobb áldozatokra lesz szükség.
A hitelválság és Magyarország
Az Egyesült Államokban 2007 augusztusában kezdődött pénzügyi válság mind több régióra és országra terjed át, azaz mindinkább globálissá válik, és egyre erőteljesebben érinti a reálgazdasági szférát. A válság Magyarországra a korábban feltételezettnél nagyobb mértékben, bár elsősorban közvetett módon, azaz a pénzügyi szférában a bankrendszer forráshiány- és az államháztartási hiány finanszírozási költségeinek emelkedésén, a forint euróhoz viszonyított árfolyamának gyengülésén, a reálszférában pedig a külső kereslet növekedési ütemének lassulásán keresztül hat.
Dráguló élelmiszerek: új globális kihívás?
A gabonafélék (azon belül is különösen a politikailag érzékeny rizs és búza) világpiaci ára 2005 és 2007 között közel 60 százalékkal emelkedett, 2008-ban várhatóan további 36 százalékkal nő (azaz három év alatt megkétszereződik), ami némi időbeli késéssel és esetenként tompítva más élelmiszerek (hús) árában is megjelenik. Az áremelkedés elsősorban reálgazdasági okokra vezethető vissza, a spekuláció szerepe csekély. Az élelmiszerár-robbanás az égbe szökött kőolajárakkal párosulva nagyszámú fejlődő országban váltott ki társadalmi és politikai feszültségeket, amelyek tömegessé válása és terjedése újabb globális veszélyforrás lehet. A kiterjedt szabad földterületekkel rendelkező országok számára az élelmiszer gazdasági fegyverré válhat.
Kétszáz dolláros kőolajár felé?
Az utóbbi időben a kőolaj hordónkénti ára típustól függően elérte a 120-125 dollárt, sok piaci szereplő további áremelkedést vár. A kőolaj jelenlegi magas világpiaci árát rövid és hosszú távon ható gazdasági (kereslet, kínálat, készletek, tartalék termelési kapacitások stb.) és nem gazdasági (politikai események, spekuláció stb.) tényezők alakítják. A jelek szerint a további áremelkedést a világpiaci kereslet növekedésének lanyhulása állíthatja meg.
Válság és állami szerepvállalás
Az USA másodlagos jelzálogpiacán 2007 késő nyarán kezdődött pénzügyi válság és következményei, valamint a világpiaci nyers- és fűtőanyagár-emelkedések drámai erővel hozták felszínre a piaci mechanizmusok kiterjesztésén alapuló globális pénzügyi rendszer, sőt tágabb értelemben az egész globális gazdaság árnyoldalait. A válságkezelésben mind nemzetgazdasági, mind nemzetközi szinten erősödik az állami beavatkozás. A jelek szerint az állami szerepvállalás túlmutat a válságkezelésen, tágabb értelemben a pénzügyi szférán, és mindinkább szűkíti a neoliberális gazdaságpolitika mozgásterét.
Mekkora válság?
Az amerikai másodlagos jelzálogpiacon 2007 nyarán kirobbant válság a pénzügyi piac más területeire is átterjedt, és a reálgazdasági szférát is fenyegeti. Ezzel párhuzamosan a magas energia- és élelmiszerárak és más tényezők hatására az inflációs nyomás is erősödőben van. A jegybanki szerepkört betöltő amerikai Fed azzal a célkonfliktussal szembesült, hogy ha a recesszió ellen hadakozik, akkor az infláció gyorsulását kockáztatja, míg az inflációval szembeni fellépés a gazdasági visszaesés valószínűségét fokozhatja. A Fed utóbbi hónapokban tett lépései a recesszió elkerülését célozzák. A pénzügyi válság, illetve az amerikai gazdaság növekedés-lassulásának vagy visszaesésének hatása alól a világ többi része sem vonhatja ki magát.
A vagyonosodással kapcsolatos nemzetközi tapasztalatok
A megállapodott piacgazdaságokban a vagyonosodást kampányszerűen nem vizsgálják. A személyi jövedelemadó-törvények mögött az a feltételezés vagy gazdaságfilozófia, illetve követelmény húzódik meg, hogy mindenki fizet, illetve mindenkinek fizetnie kell az adótörvényekben meghatározott jövedelmei után személyi jövedelemadót. Az adófizetési kötelezettség teljesítéséről, az adózatlan jövedelmek felderítéséről és megadóztatásáról természetesen az adótörvények és a büntetőtörvények is gondoskodnak. A vagyonosodás vizsgálata a felzárkózó gazdaságokban (volt szocialista és fejlődő országok) jellemző, a piacgazdaságba való átmenet során végrehajtott privatizáció során keletkezett nagy vagyonokkal, illetve a korrupcióval összefüggésben.
A lex Mol gazdasági kérdőjelei
Mint ismert, a nyáron az osztrák OMV megkísérelte a Mol Nyrt. feletti irányítás megszerzését. Az osztrák felvásárlási kísérletet a magyar vállalat menedzsmentje ellenségesnek tekintette és gazdasági-versenyjogi érvek alapján elutasította, miközben saját részvényvásárlással kívánta az OMV mozgásterét szűkíteni. Az Országgyűlés októberben az ellenzék támogatásával elfogadta a lex Mol néven elhíresült törvényt, amelynek célja az ország energiaellátása szempontjából jelentős vállalatok számára a felvásárlással szembeni védekezés megteremtése. Ennek a közösségi jogszabályokkal való konformitását még vizsgálni fogják. Ez az írás stratégiai megközelítésben, az ellátásbiztonság szempontjából elemzi az utóbbi hetek fejleményeit.1
