Miután teljesítette a csatlakozás szigorú feltételeit, Észtország 2010. január elsején a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) tagja lett. Ez azért igen figyelemreméltó teljesítmény, mert a 2007 nyarán az USA-ban kezdődött, majd globálissá vált pénzügyi és gazdasági válság kevés országot érintett olyan súlyosan, mint Észtországot (a másik két balti köztársasággal együtt). Utólag visszatekintve nem a válságot megelőző rendkívül dinamikus növekedés és felzárkózás minősíthető gazdasági csodának, hanem inkább a válságkezelés és a válságból való kilábalás, amit az euróbevezetés szolgálatába állítottak. A valutaövezet jövőjével kapcsolatos bizonytalanságok ellenére a világgazdaságra nyitott Észtország számára a GMU-tagság egyrészt pótlólagos biztonságot ad esetleges külső sokkokkal szemben, másrészt hozzájárul a gazdasági növekedés gyorsításához.

A Moody\'s Investors Service 2010. december elején két fokozattal, a befektetésre ajánlott kategória utolsó csoportjába, annak alsó határára minősítette le Magyarország deviza- és forintadósságának besorolását, méghozzá negatív kilátások fenntartásával. A leminősítésre adott reakciók arra engednek következtetni, hogy a kormány nem vette komolyan a figyelmeztetést. A meglepő magabiztosság oka az lehet, hogy a kormány úgy véli, a magánnyugdíjpénztárak államosítása nyomán tartalékokra tesz szert a következő két év esetleges gazdasági turbulenciáinak kivédésére. Reformok nélkül ugyanakkor a hosszú távú kilátások nagyon rosszak.

Az önkormányzati választások után elhárult az utolsó politikai akadály is a kormány részletes gazdaságpolitikai, azon belül költségvetési elképzeléseinek közzététele elől. A kabinet eddigi intézkedései és jövőre vonatkozó bejelentései olyan, jelentős mértékben piacellenes gazdaságpolitikára engednek következtetni, amelyet a hatalom megtartását célzó politika vezérel, és amely a nemzetközi kötelezettségeket csak az elkerülhetetlenül szükséges mértékben veszi figyelembe. Ugyanakkor - eltekintve attól, hogy rossz irányba tereli a közgondolkodást - ez a gazdaságpolitika rövid távon sikeres lehet, bár kockázatai számottevőek, hosszabb távon viszont megnehezíti, sőt ellehetetlenítheti a gazdasági-társadalmi modernizálódást és a fejlett országok mögötti felzárkózást.

 

A 2007 nyarán kezdődött globális pénzügyi és gazdasági válság alkalmat adott a Nemzetközi Valutaalap számára tevékenységének megreformálására. Az IMF konstruktív szerepet játszott a krízis kezelé­sében, az általa nyújtott hitelek megakadályozták több ország likviditási és adósságválságának elmélyülését, illetve más országokra való átterjedését. Jelenleg tevékenységének súlypontját az IMF a válságmegelőzésre helyezi. Az ennek jegyében felajánlott új, biztonsági hitelkeret igénybevételének visszautasítása a magyar kormány részéről indokolatlan lemondás egy külső pénzügyi védelmi eszközről akkor, amikor a világgazdasági feltételek rosszabbra fordulása nem zárható ki.

A magyar kormány szembefordulása a Nemzetközi Valutaalappal - ami nem csekély mértékben támaszkodott a hazai és nemzetközi bankellenes közhangulatra, és támogató, valamint ellenző reagálásokat egyaránt kiváltott külföldön - a kormányfő szerint a nagyobb mozgástér megteremtését szolgálja a fiskális politikában. A megtett és a nyilvánosságra került tervezett kormányzati intézkedések, továbbá a gazdasági szemlélet és a gazdaságpolitikai prioritások alapján az államháztartás rendbehozatalának terheit a kormány az üzleti szférára kívánja hárítani, hogy elkerülje a háztartásokat érintő megszorításokat. Ez a gazdaságpolitika rövid távon működhet, de hosszabb távon a terheket mégis a lakosság fogja viselni.

A miniszterelnök július 22-i parlamenti beszédében bejelentette, hogy a jelenlegi hitelkeret októberi lejárta után Magyarország - a korábbi elképzelésektől eltérően - nem kíván a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) újabb, biztonsági tartalékként szolgáló hitelszerződést kötni. Bár Magyarország közvetlenül nincs ráutalva az újabb hitelre, ezzel a döntéssel a kormány különösen a nemzetközi gazdasági klíma romlásakor fontossá váló védőhálóról mond le, ezáltal számottevő kockázatot vállal az államháztartás és a külső adósság finanszírozásában. Ilyen körülmények között a gazdasági és pénzügyi önrendelkezés vagy függetlenség erősítése vagy visszanyerése sokkal szigorúbb feltételeket támaszt a gazdaságpolitikával szemben, mint akkor, ha van hitelmegállapodás.

A múlt hét végén megszakadtak a kormány, illetve az IMF és az Európai Bizottság képviselői közötti, a 2008 őszén Magyarországnak megítélt 20 milliárd eurós hitelkeret esedékes részének folyósítási feltételeiről szóló tárgyalások, mert a nemzetközi szervezetek nem találták megfelelőnek a kormány fiskális-politikai elképzeléseit. Ennek nyomán az államháztartási deficit és az államadósság finanszírozása drágul, mert az országkockázati felárak emelkednek, ami a kamatlábak növekedésében csapódik le. A forint euróval szembeni gyengülése többek között a devizahitel-adósok terheit fokozza. A kicsi, nyitott, a jelentős államadósság miatt igencsak sebezhető Magyarország nem mehet szembe a nemzetközi szervezetek, pénz- és tőkepiacok elvárásaival, különösen nem a jelenlegi, a szuverén adósságválsággal kapcsolatos félelmekkel átitatott nemzetközi hangulatban.

A globális pénzügyi és gazdasági válság miatt a fejlett országok többségében az államháztartási hiány és az államadósság olyan nagyságrendet ért el, amely újabb, ezúttal a közpénzügyeket érintő krízissel fenyeget. Ugyanakkor az államháztartási hiánynak és az államadósságnak az újabb válság elkerülése végett történő lefaragása megakaszthatja a nemrégiben kezdődött fellendülést, sőt a körülmények kedvezőtlen összjátéka esetén újabb gazdasági visszaesést okozhat.

A Görögországot fenyegető államadósság-válság 2010 áprilisában újabb szakaszába lépett, miután a nemzetközi pénz- és tőkepiacok nem tartották hitelesnek a görög kormány addigi intézkedéseit, illetve megelégelték az EU vezetésének tétovázását és Görögországgal szembeni egységes fellépésének hiányát. A görög állampapírpiaccal és államadóssággal kapcsolatos csúcsfeszültségeket az EU az IMF bevonásával és mind jelentősebb pénzügyi mentőcsomagokkal próbálta enyhíteni. Mára a piacok megnyugodtak, de a görög államadósság hosszabb távú finanszírozhatósága körüli kérdőjelek megmaradtak.

A választások után hivatalba lépő kormány viszonylag kedvező kül- és belgazdasági feltételek között valósíthatja meg gazdasági programját. A választások nyertese, a Fidesz vezetése eddig keveset árult el gazdasági elképzeléseiről. Politikusainak és szakértőinek nyilvánosságra került nézetei ellentmondásosak és sok bizonytalanságot tükröznek a gazdaságpolitika várható irányáról. Ez az írás az új kormány gazdaságpolitikájának mozgásterét méri fel.

A kül- és belgazdasági egyensúlyviszonyok szempontjából Görögország a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) egyik leggyengébb láncszeme. A globális pénzügyi és gazdasági válság felszínre hozta és súlyosbította a görög gazdaság, azon belül az államháztartás hiányosságait, ami döntően a régóta esedékes reformok elmaradásának a következménye. A GMU Görögországot a globális válság számos kedvezőtlen hatásától megvédte, de lehetőségei igencsak korlátozottak a görög államot fenyegető fizetésképtelenségének elkerülése terén - amit jórészt csak magának köszönhet. A bizonytalanságot fokozza, hogy az EU és a nagy tagállamok vezető politikusai eddig nem alakítottak ki konzisztens közös álláspontot a görög válság kezeléséről.

A parlamenti választáshoz közeledve mindinkább a pártok és a közvélemény érdeklődésének középpontjába kerül a gazdaság, pontosabban annak állapota. A kormány a válságkezelésben és a hosszú távú gazdasági növekedés feltételeinek megalapozásában elért eredményeket hangsúlyozza, az ellenzék ezeket vehemensen tagadja. E cikk a gazdasági racionalitás alapján elemzi a magyar gazdaság jelenlegi helyzetét és perspektíváit, nem tagadva, hogy ennek a megközelítésnek is megvannak a korlátai.

A költségvetés parlamenti vitájával, illetve elfogadásával összefüggésben a Fideszhez közel álló közszereplők 29 fős csoportja először a kormány törvénytervezetének elutasítására bocsátott ki felhívást, majd annak megszavazása után a jövő évi költségvetés trükkjeiről tett közzé jelentést. Ez a cikk a szóban forgó dokumentumok kapcsán az ez évi költségvetést és végrehajtásának kockázatait elemzi. Következtetése az, hogy a 2010-es költségvetési hiány nagysága leginkább politikai akarat kérdése, az új kormány döntéseitől függ.

Kína a globális pénzügyi és gazdasági válság nyertese: GDP-je növekedett, sőt az utóbbi hónapokban dinamikája gyorsult, ami mérsékelte a világgazdaság visszaesését. A kínai növekedésben kiemelkedő szerepet játszottak állami fiskális és monetáris ösztönzők, amelyek alakításában a kínai vezetés nagymértékben figyelembe vett globális követelményeket is. Ugyanakkor az impozáns növekedést fokozódó pénzügyi egyensúlyhiányok kísérik, amelyek elmélyülése a világgazdasági növekedés szempontjából is lényeges kockázat.

A 2009. október 2-i népszavazáson az ír szavazók meggyőző, kétharmados többséggel jóváhagyták az Európai Unió új, a Nizzai szerződést felváltó alapszerződését, a Lisszaboni szerződést. Ezzel azonban nem hárult el minden akadály a hatályba lépés előtt, mert a cseh köztársasági elnök késleltetheti, illetve akár meg is gátolhatja azt. A szerződés várhatóan javítja az Európai Unió működését.

Az utóbbi hetekben megszaporodtak a világgazdaságról szóló kedvező hírek. Néhány vezető fejlett és felzárkózó ázsiai ország makrogazdasági mutatói javultak, üzleti bizalmi indexei optimistábbakká váltak. A nemzetközi szervezetek hosszú idő óta nem lefelé, hanem felfelé korrigálták gazdasági növekedési előrejelzéseiket. Az optimizmus azonban még korai, a bizakodásra okot adó tényezők meglehetősen törékenyek, többségük hatása átmeneti, fenntarthatóságuk kérdéses, a tartós fellendülés valószínűleg még várat magára.

A globális pénzügyi és gazdasági válság mélyrehatóan érinti a magyar gazdasági növekedés leglényegesebb hajtóerejének számító, külföldi tulajdonban lévő vagy külföldi részesedésű vállalatok működési felté­teleit, illetve a külföldi mű­kö­dő ­tőke további beáramlását. A válság - illetve a munkaerő utóbbi években végbement drágulása - kétségessé teszi a munkaerő alacsony költségszintjén alapuló eddigi modell fenntarthatóságát.

Az utóbbi hetek gazdasági hírei ellentmondásosak. A nemzetközi szervezetek gazdasági prognózisai a korábbinál pesszimistábbak voltak, miközben a rövid távú trendeket kifejező mutatószámok a globális gazdasági környezet némi javulására utaltak. A hazai szakértők véleménye is megoszlik a kilátásokról. Hiba lenne a pozitív nemzetközi fejleményeket túlértékelni, legfeljebb a visszaesés lassulásáról vagy megállásáról lehet szó, a fellendülésre még várni kell. A válságkezelés jegyében hozott és a jövőben meghozandó intézkedések következményterhesen érintik Magyarország hosszú távú gazdasági növekedését.