A jelek szerint a magyar kormány mindent megtesz azért, hogy az államháztartás hiánya jövőre is a GDP három százaléka alatt maradjon, így elkerülje az európai uniós támogatások felfüggesztését, illetve elérje a túlzottdeficit-eljárás megszüntetését. Hiteles, az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát szolgáló kormányzati intézkedések ezen túlmenően az IMF/EU-hitelmegállapodás feltételeit is megteremthetnék. Ehhez gyökeres gazdaságpolitikai fordulatra van szükség, amelynek viszont semmi jele. A kormányzati gazdaságpolitikai rögtönzésekkel egyelőre elkerülhetők a közvetlen csúcsfeszültségek, ennek ára viszont Magyarország további politikai elszigetelődése, gazdasági és társadalmi lemaradása, sőt periferizálódása.

A kormány ellentmondásos, nehezen követhető kommunikációt folytat a Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Unióval kötendő, 2011 novembere óta napirenden lévő hitelmegállapodásról. A lényeget érintő következtetések levonása szempontjából célravezetőbb a kormányzati érdekek, valamint a külső és a belső gazdasági helyzet elemzése. A hitel­megállapodás feltétele a jelenlegi nem szokványos gazdaságpolitika feladása, amelyre a kormány nem hajlandó. A megállapodást a külső körülmények romlása kényszerítheti ki, de a mainál sokkal súlyosabb gazdasági helyzetben. A kormány rendelkezik annyi pénzügyi forrással, hogy a 2013. évi választásokig ne kelljen megkötni a számára politikai presztízsveszteséget okozó megállapodást. Ez azonban költséges és kockázatos, a gazdasági szereplőkre nagy terheket rovó stratégia.

Az Európai Unióhoz történt csatlakozással Magyarország vállalta, hogy magára nézve kötelezőnek tartja a közösségi vívmányokat, azaz mind a közösségi joganyag átvételét és alkalmazását, mind pedig a nem jogszabályi formát öltő napi gyakorlatok, közös elvek, értékek, szokások, íratlan szabályok stb. képviseletét. A 2010-ben hivatalba lépett Fidesz–KDNP-kormány a jogállamiság kikezdésével sorozatban sérti meg a közösségi vívmányokat. Magyarország európai integrációhoz való hozzájárulását a jelek szerint a lehető legalacsonyabb szinten kívánja tartani, miközben arra törekszik, hogy minél több európai uniós forrást szerezzen meg a piacgazdaság elveit sutba dobó nem szokványos gazdaságpolitika finanszírozására. 

Bár a jelenlegi konzervatív, valamint a korábban hivatalban volt szocialista kormány egyaránt el kívánta kerülni a göröghöz, az írhez és a portugálhoz hasonló pénzügyi mentőcsomagot, 2012 júniusában Mariano Rajoy néppárti miniszterelnök mégis kénytelen volt az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap segítségét kérni a spanyol bankrendszer összeomlásának elkerüléséhez. Görögországtól és Portugáliától eltérően, viszont Írországhoz hasonlóan, Spanyolország gazdasági nehézségeinek oka nem a felelőtlen államháztartási politika, hanem a magánszféra eladósodása. Ez utóbbi fenntarthatóságát a 2007 nyarán az USA másodrendű jelzálogpiacáról indult, majd hamarosan globálissá vált pénzügyi és gazdasági válság kérdőjelezte meg. A magánszektor eladósodásában kiemelkedő szerepe volt a Gazdasági és Monetáris Unió működési sajátosságainak, amelyek hatásait felerősítette a spanyol régiók túlköltekezése.

A 2012. május 6-i parlamenti választáson a görög szavazók megvonták bizalmukat a konzervatív Új Demokrácia és a szocialista PASOK koalíciós kormányától. A választás egyben az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap által az államháztartás rendbetétele érdekében szükségesnek tartott, a két párt által képviselt megszorítások elutasításaként is felfogható. Minderre a görög gazdaság zsugorodásának ötödik évében került sor. A nagy pártokkal szembeni tiltakozó szavazatok sok kisebb párt között oszlottak meg. Mivel a parlamentbe bekerült pártok nem tudtak kormányt alakítani, június 17-én új választások lesznek. Addig fennmarad a bizonytalanság. Görögország kiválása a Gazdasági és Monetáris Unióból (GMU) öngyilkosság lenne, de következményei az EU-t is súlyosan érintenék.

François Hollande francia köztársasági elnökké választásában nem elhanyagolható szerepet játszott a válságkezelésben alkalmazott nemzetközi mainstream megoldásokkal szembemenő baloldali gazdasági programja, amelynek központi eleme a megszorításokkal szembeni fellépés és a gazdasági növekedés ösztönzése. Az ígéretek megvalósításában belpolitikai korlátokkal nem kell számolnia. Vannak viszont külső korlátok: a nemzetközi pénz- és tőkepiacok ítélete és a Németországhoz fűződő viszony. A német kormány szerint a szuverén adósságválság megoldásának kulcsa a költségvetési szigor. A választási ígéretek ellenére a többi EU-tagállamhoz hasonlóan Franciaország sem kerülheti el azokat a sokszor fájdalmas szerkezeti reformokat, amelyek elengedhetetlenek a versenyképesség javításához és a hosszú távú gazdasági növekedés feltételeinek megteremtéséhez. Mindez elválaszthatatlan a Németországgal való stratégiai együttműködéstől. 

Németország a globális pénzügyi és gazdasági válságból megerősödve került ki. Befolyása meghatározó az Európai Unióban, illetve azon belül a Gazdasági és Monetáris Unióban (GMU). Németország akarata érvényesül az Európai Unióban elfogadott, az államháztartási fegyelem erősítésére, válságmegelőzésre stb. hivatott jogszabályokban és egyéb európai uniós intézkedésekben, politikákban. A Németországban bevált megoldások azonban közvetlenül nem, vagy csak jelentős súrlódási veszteségek mellett alkalmazhatók másutt, következetes végigvitelük az EU-ban szélsőséges esetben recesszióhoz vezetne. Az eddigi német kormányzati cselekvésből és megnyilatkozásokból kitűnik, hogy Németország milyen európai uniós szintű válságkezelési intézkedésekkel nem ért egyet. Nem vehetők ki viszont tisztán egy, az EU-ra, illetve a GMU-ra vonatkozó jövőkép körvonalai.

A miniszterelnökként Silvio Berlusconit 2011. november 16-án felváltó Mario Monti professzor, volt európai uniós biztos és kormánya megakadályozta az olasz állam fizetésképtelenségét, ezáltal megelőzte a Gazdasági és Monetáris Unió válságának mélyülését, sőt az egész világgazdaság nagyobb zavarait is. Mario Monti szakértői kormányának (amelyben a pénzügyminiszteri funkciót is ellátja) eddigi intézkedései a válsághelyzetben szinte már rutinszerű, megszorításokon alapuló fiskális konszolidáción túlmenően az olasz gazdaság gyökeres megreformálását célozzák. A miniszterelnök a megszorítások ellenére egyelőre élvezi a parlamenti pártok és a közvélemény támogatását. Kérdés, hogy a 2013 tavaszán esedékes parlamenti választásokig hátralévő idő elegendő lesz-e az összes szükséges változtatás végrehajtására. Ettől függetlenül Olaszország nemzetközi tekintélye és befolyása erősödött.

Az Európai Bizottság és az Európai Parlament a jelek szerint erős nyomást gyakorol, hogy a magyar kormány érvényesítse az Unió alapelveit és értékeit, hozza összhangba korábban elfogadott törvényeit az európai uniós jogszabályokkal, és fenntartható módon szorítsa a GDP három százaléka alá az államháztartási hiányt. Ezeket a követelményeket kell teljesíteni ahhoz, hogy elkezdődjenek a tárgyalások a Nemzetközi Valutaalappal, amelyhez a kormány 2011 novemberében fordult hitelkérelemmel, és amely ezen a téren szorosan együttműködik az Európai Bizottsággal és az Európai Központi Bankkal. Bár az EU feltételei egyértelműek, az eddig tett intézkedések és kommunikáció alapján a kormány szándékai találgatásokra adhatnak okot.

A kormány 2010. májusi hivatalba lépése óta a magyar gazdaságpolitika prioritásai többször változtak. Az egyik hosszabb ideje érvényes prioritás a gazdasági önrendelkezés és önállóság visszanyerése (többek között a Nemzetközi Valutaalap további hiteleinek visszautasítása formájában) és az államadósság elleni harc. Az utóbbi hónapok kormányzati intézkedései nyomán a magyar gazdaság külső függősége nem gyengült, hanem erősödött, bár formái módosultak. A világgazdasági recesszió lecsengésével a magyar gazdaság bizonyos mutatói javultak ugyan, a gazdasági helyzet mégsem jobb, mint a kormányváltáskor.

A 2011. március 11-i földrengés, az azt követő szökőár és ezzel összefüggésben a fukusimai nukleáris erőmű megrongálódása rövid távon nemcsak a japán gazdaságot érinti kedvezőtlenül, hanem az utóbbi évtizedekben kibontakozott globalizáció következtében az egész világgazdaságot is. A Japánra és a nemzetközi gazdaságra gyakorolt hosszabb távú hatások még nagy hibahatárokon belül jelezhetők előre. A számszerűsítés korlátai ellenére megalapozottan vélelmezhető, hogy jelenlegi ismereteink szerint (ha nem lesz nukleáris tragédia, aminek bekövetkeztére gondolni is borzalmas) ennek a természeti katasztrófának a következményei sokkal számottevőbbek lesznek, mint a legtöbb hasonló korábbi eseményé.

Nagyszámú jel szerint a március elején bejelentett Széll Kálmán-terv külföldi visszhangja kedvezőbb volt, mint a hazai. Ebben szerepe lehetett annak, hogy tanulva a múlt kommunikációs hibáiból a kormány korábban és sokkal részletesebben tájékoztatta a külföldi gazdasági szereplőket, azok közül is a Magyarország külső adósságának és államadósságának finanszírozásában kiemelkedő szerepet játszó befektetőket, mint a hazaiakat. Az eddig nyilvánosságra hozott információk és más jelek arra engednek következtetni, hogy a kormánynak van elképzelése a régóta szükséges szerkezeti reformokról, de azokat nem kívánja megszorításokként beállítani. Politikai és kommunikációs okokból a kormány reformprogramjának részleteit fokozatosan kívánja a magyar lakosság és a gazdasági szereplők tudomására hozni.