Apám még mindig az anyámat szidja. Vetek egy segélykérő pillantást a csajára, hátha ő rászól, de Klárát nagyon lefoglalja, hogy lemetssze a királyrákokról az ehetetlen részt. Én nem szólhatok. „A ne beszélj így az anyámról” mondat hallatán apámnak egy pillanat alatt kivörösödik az arca, kidüllednek a szemei, és ordítva folytatja tovább a mondandóját. Olyan, mint egy rádió, amit nem lehet kikapcsolni: ha ez ember megpróbálja, csak egyre hangosabb és vulgárisabb lesz az adás.