Október 6-án látott napvilágot az EU Bírósága („EUB”) ítélete az ún. lex CEU ügyében (C-66/18.).  Mint már nem először, a magyar kormánynak a jogállami problémákkal kapcsolatos álláspontját az uniós bírói hatóság ismét elvetette.  A döntés súlyát növeli az a körülmény, hogy az ítélet nagytanácsban született.  A jogeset végeredménye annyira nyilvánvaló, hogy senkit nem is lephetett meg a döntés. Érthetően itthon és külföldön egyaránt élénk visszhangot váltott ki.  A sajtó tárgyalta az ügy politikai hátterét, és taglalta a lehetséges politikai következményeket.  Kevés figyelem jutott azonban magára az ítéletre.

A globális ökológiai válság korszakváltások halmaza, amelyben összegződnek az egyéni, társadalmi, civilizációs és planetáris problémák.  Az alábbiakban állást foglalunk abban a vitában, amely Felcsuti Péternek nemrég a tárgyban közzétett írása nyomán bontakozott ki (Globális felmelegedés – Bizonyosságok és bizonytalanságok, ÉS, 2019/28. július 12.).

A magyarországi parlamenti választásokon győztes párt vezetője már 2010-ben kinyilvánította, hogy szerinte a felsőoktatásnak önfenntartónak kell lennie. Bár az elképzelés általános elképedést váltott ki, megvalósításának most mégis tanúi vagyunk, például amikor látjuk, ahogy az állam kivonul a Corvinus Egyetemről. Az állami költségvetéstől való leváláshoz a Corvinus esetében a kormány vagyont ajánl fel, amelynek értéke magasnak látszik, de hogy valójában mennyit ér, azt majd a tényleges működés során látjuk meg. Mivel a többi magyar felsőoktatási intézmény ilyen juttatásra nem számíthat, a Corvinus privatizálása nem lehet modellértékű. Figyelembe véve azonban azt, hogy a magyar közgazdászképzés legfőbb letéteményeséről van szó, sorsának alakulása önmagában nézve is közügy.