Donald Trump elnökjelölt-aspiráns és szakmai stábja mintha semmit nem tanult volna a 2018-ban megindított trumpista vámháború kedvezőtlen tapasztalataiból. Trump már belengette a tízszázalékos, minden országra kiterjedő vámtarifa egyoldalú kivetését – Kína esetében elképesztő módon hatvan (!) százalékról beszél –, amennyiben újra ő lesz az elnök. A terv óriási nyugtalanságot idézett elő. Lehet-e az USA strukturális kereskedelmi egyensúlyának hiányát vámpolitikával kezelni? Ha Trump diadalmaskodik novemberben, és második vámháborút hirdet, mire számíthatnak, hogyan alkalmazkodhatnak a világ Amerikával kereskedő országai?

Súlyos büntetőjogi perei ellenére Donald Trump nyerési esélyei napról napra javulnak a 2024-es elnökválasztáson. Az amerikai baloldalon ezzel egyenes arányban pánikszerűvé fokozódik a félelem, hogy az exelnök korábban is tapasztalt autokratikus impulzusai diktatúrába sodorják a demokrácia egykori mintaállamát. Valóban egzisztenciális veszélyben van az amerikai demokrácia, vagy inkább választási kampányszempontok turbózzák fel a kérdést?

A többségi uralomtól félve az alapító atyák annak idején kemény biztosítékokat építettek be az Egyesült Államok alkotmányába. Akkor minek tulajdonítható, hogy ma egyre inkább a szélsőséges politikai kisebbségek aránytalan befolyása, a kisebbség zsarnoksága veszélyezteti a demokráciát és a politikai rendszer normális működését a nyugati világ leghatalmasabb országában? Van-e kiút a fokozódó politikai diszfunkcióból?

Florida sikeres republikánus kormányzója hivatalosan is ringbe szállt a 2024-es republikánus elnökjelöltségért, hogy „Amerika nagy visszatérésének az élére álljon”. DeSantist olykor Mini-Trumpnak hívják, mert a „trumpizmus dráma nélkül” jegyében jórészt az ellentmondásos exelnök illiberális elveit forgatja vissza, de „előre tekintve, nem hátra”. Friss felmérések szerint a magasabb sebességbe kapcsolt előválasztási csatákban korántsem áll jól a kormányzó szénája Trumppal szemben. Van-e esélye a visszapattanásra és a republikánus elnökjelöltség megszerzésére? 

Az utóbbi időben sokan kongatják a vészharangot a dollárhegemónia fölött. Tartania kell-e Washingtonnak a számára előnnyel járó globális kulcsvaluta trónfosztásától? Milyen erők hatnak a dollár pozíciójának gyöngülése és a jelenleginél többpólusú nemzetközi valutarendszer kialakulása irányában?

Az amerikai bankrendszer újra válságon megy át. Némely szakértők félelmükben már a tizenöt évvel ezelőtti pénzügyi káoszt és annak futótűzszerű, globális tovaterjedését vizionálják. Beszélhetünk rendszerszintű kockázatról? Vagy csupán részleges, átmeneti krízisről, amelyet az amerikai hatóságok ellenőrizni és lokalizálni tudnak Amerikára? Kik a felelősek a kialakult helyzetért? Hogyan tovább, Wall Street?

Trump elnök az America First nacionalista jelszó alatt a nemzetközi kereskedelempolitikában úgy viselkedett, mint elefánt a porcelánboltban, vámháborúival és a globális kereskedelmi kormányzás meggyöngítésével méretes károkat okozott. A magát anti-Trumpként meghatározó Joe Bidentől világszerte elvárták elődje merkantilista hibáinak rendbehozatalát és a szabályokon nyugvó szabadkereskedelemhez való visszatérést. Sikerült-e Bidennek eleget tenni a várakozásoknak elnöksége első felében? Vagy lehet, hogy Biden még Trumpnál is protekcionistább?

A várakozásokkal ellentétben november 8-án az amerikai választókat nem csak a pénztárcájuk érdekelte. Fontos volt számukra a demokrácia hanyatló állapota, de még a kultúraháborús kérdések is. Anti-Trump-referendum volt, elmaradt a republikánus vörös hullám, amitől a baloldalon annyira féltek. A republikánusok – pici fölénnyel ugyan – megszerezték az ellenőrzést a kulcsfontosságú alsóházban. Milyen hatással lesz ez Biden elnöki ciklusának hátralévő részére? Lehet-e polgárháború a Republikánus Pártban a vártnál sokkal gyöngébb szereplés miatt? Még inkább polarizált és cselekvésképtelen lesz Washington? Lesznek-e külpolitikai következmények? Veszélybe kerülhet-e a kétpárti konszenzus Ukrajna ügyében? 

Amerika a világtermelésben képviselt súlyához képest aránytalanul nagy szerepet játszik a világ pénzügyeiben a kulcsvalutának számító dollár révén. Washington számára monetáris és geopolitikai hatalom forrása a dollár, amely az egymást átfedő világválságok következtében újabban erőt erőre halmoz, még az aranyat is elhomályosítja. Miért lett ilyen bombaerős a zöldhasú? Jó-e mindez Amerikának és a világnak?