Az ÉS június 2-i, a Páratlan oldalon olvasható – kápé aláírású – bejegyzése hiányolja a pályázati kiírással kapcsolatos szakmai megnyilvánulásokat. Joggal teszi, bár június 2-án a Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete (RÉKE) alapos szakmai állásfoglalást hozott nyilvánosságra, és az ICOMOS is foglalkozik a témával.

Gyakorló építészek általában örömmel üdvözölnek minden tervpályázati lehetőséget. Különösen manapság, amikor az országos jelentőségű feladatok megoldását kiemelt állami beruházásként, az építészek közötti verseny megkerülésével, egyéni alkuk során rendelik meg. (Lásd a Budai Vár újabb díszleteit.) Másrészt pedig új építésznemzedék toporog tudása és újszerű látásmódja, sőt megélhetése érvényesítéséért.

Fentiek szerint a pályázati lehetőséget üdvözlöm! Örülök annak is, hogy a kiíró szerint tényleges funkciót szándékoznak megvalósítani a romtemplom megőrzése érdekében. Azt már kétlem, hogy a turizmus fejlesztése lenne a kulturális értékmentés és a műemlékvédelem legfőbb mozgatója. Különösen azon a módon, amit a kiírás sugall, sőt előír, vagyis a visszaépítés (a várak esetében már bemutatott, zömében kicsinyes, parvenü) módszerével. A kiíró szándéka tetten érhető a zsűri összetételében is. A zsűritagok zöme a visszaépítések (Visegrád, Diósgyőr) ismert építésze vagy a kiírás által sugallt megoldás híve. A pálya erősen egyfelé lejt, mintha a pályázat alibi lenne egy meglévő terv realizálásához.

Mégis arra biztatom építész kollégáimat, hogy tegyenek erőfeszítést a kérdés megoldására, akár a sugallttól eltérő ellenterv elkészítésével is.