Unreal és horrormadár
(Keresztesi Botond F. P. S. Future/Past/Sunday című kiállítása az ENA Viewing Space-ben megtekinthető március 25-ig.)
A Budafoki úti lakóház légudvarában, az egyszerre külső és belső – falakkal körülzárt, de az ég felé nyitott – kiállítótérben különös harmóniába rendeződött a művész táblaképfestészeti és murális munkáinak kombinációja: a három akril-vászon festmény az összes falat betöltő színes spray és diszperzit környezetben alapvetően a Doomhoz, a Wolfensteinhoz vagy a Call of Dutyhoz hasonló FPS, azaz First Person Shooter stílusú videójátékok szimulációs terébe helyezi a látogatót. Ennek az általánosan ismert rövidítésnek kezdőbetűivel megegyező kiállítás cím mégis – a művész tárlatai során nem először – más tartalmat takar, egy adott kettősség jön tehát létre. A digitális világ emblematikus elemeiből inspirált térben kapnak helyet a mindennapi életből kiragadott attribútumok, mint az edzőcipő vagy az okostelefon, melyek ábrázolt vizualitása szimultán gyökerezik az egyetemes művészettörténetben és a graffiti műfajában.
A test, amiben élünk
(Verebics Ágnes Testkiterjesztés című kiállítása megtekinthető febr. 28-ig a Resident Art Budapest Galériában.)
Jelenlegi kiállítása Testkiterjesztés címmel a Resident Art Budapest galériában tekinthető meg, ahol egy nagy számú és változatos anyag került bemutatásra. A tárlat az egyetemes, évszázadok óta felbukkanó, korunkban kiemelt fontosságú témára, a test, a fizikai létezés, különösen a test-kép témájára adott reflexió, azon belül is a feminista olvasatot magával húzó női testet ábrázolja. Ez pedig adott, hiszen az alkotó, mondhatni megszállottja saját testének és arcának, így mint általában, most is önmagát „használja” modellként a festményein, melyeken a szépségipart célzó nyílt utalások is megjelennek.
Városi napsütés
(Az Urban Positive című kiállítás megtekinthető a Latarka Galériában november 30-ig)
Az augusztusi Magán Metropoliszok című tárlat tulajdonképpeni folytatásaként idén másodszor látható a város fogalma köré tematizált csoportos kiállítás a Latarka Galériában. Igaz, folytatás helyett talán az ellensúly lenne jobb kifejezés, hiszen míg a nyári tárlaton szereplő munkák és művészek főként a város kietlenségét, a benne lakozó fizikai és mentális veszélyeket, az emberek tömeges jelenlétének nyomasztó hangulatát és az ebből következő, menekülő magányt, valamint a fogyasztói társadalom túlzásainak baljós hatását, ilyenformán az urbánus élet kritikáját fogalmazták meg, most megérkezett a felmentő alakulat Urban Positive címmel. Ezúttal is több, szám szerint négy művész munkáiból válogat a kiállítás, eltérő egyéniségeket, szemléleteket és anyaghasználatot felsorakoztatva a várost és az urbánus létet mint pozitívumok forrását hangsúlyozó koncepció frontvonalába.
Budapest–Párizs retúr
(A Párizs–Budapest 1880–1960 Képzőművészeti kapcsolatok a két város között című kiállítás november 26-ig tekinthető meg a Virág Judit Galériában.)
Egy szelet Nyugat-Európa
(A Leopold Bloom Képzőművészeti Díj 2017 döntőseinek kiállítása megtekinthető az Új Budapest Galériában nov. 12-ig.)
Építészet időrendben
(A Hátrahagyott utópiák című kiállítás megtekinthető a Budapest Galériában okt. 29-ig.)
A Rossz az Jó, és a Csúf is
(Pintér Gábor Égig Érő Küszöb című kiállítása a Deák Erika Galériában megtekinthető okt. 14-ig.)
Színház az egész lakás
(Ember Sári Hosszúélet című kiállítása a Molnár Ani Galériában megtekinthető szeptember 29-ig.)
Un toro en Budapest
(Lalo Sánchez Del Valle Turning the inside out című kiállítása megtekinthető a Cervantes Intézetben szeptember 9-ig.)
Letűnt korok jelene
(A természet bűvöletében – Szinyei Merse Pál című kiállítás a kecskeméti Bozsó Gyűjteményben aug. 20-ig tekinthető meg.)
Együtt egyedül
(A Magán metropoliszok című kiállítás megtekinthető a Latarka Galériában aug. 23-ig.)
Vissza a múltba
(A Dürer – Fénybe metszett vonalak című kiállítás megtekinthető szeptember 20-ig a Bibliamúzeumban)
Formázható valóság
(A Shaping realities című kiállítás a Deák Erika Galériában aug. 30-ig látható.)
Ikarosz legendája
(Kondor Béla gyűjteményes kiállítása a Várkert Bazár Testőrpalotájában megtekinthető július 2-ig.)
Polkorrekt
(Az Útfélen című csoportos kiállítás megtekinthető az Inda Galériában június 30-ig.)
Cím nélküliek
(A mindennapiság formái című csoportos kiállítás megtekinthető a Latarka Galériában május 25-ig.)
Összegzésképpen: noha vágytam rá, hogy az első bekezdésben említett konceptuális művészet műremekeivel találkozzam, be kell vallanom, hogy a kiállítás, mint gondolatébresztés, számomra nem feltétlenül ért célba, az élmény nem igazán tett különbséget a tegnapom és a holnapom között. Nem kérem én ingyen a feloldozást, nem arról van szó, hogy didaktikus munkákkal kellene a nagyérdemű igényeit kiszolgálni, de a jelen kiállítótérben elhelyezett műalkotásoknak legalább fele pontosan olyan, ami nem fogja a társadalom nem szakmabeli részét közelebb vinni a kortárs képzőművészethez.
Csendes-ülős vircsaft
(A Tájképzetek/Landschaftvisionen című kiállítás megtekinthető az Osztrák Kulturális Fórum kiállítóterében május 5-ig.)
Ez a kiállítás egy hónapon belül már a második szívet-szemet gyönyörködtető osztrák–magyar képzőművészeti együttállás – a Budapest Galéria márciusban megrendezett A látszat csal című csoportos tárlata után, melyről szintúgy volt alkalmam írni (Füst és tükrök, ÉS, 2017/12., márc. 24.). Hogy ezeknek az eseményeknek vajon az egykoron közös uralkodónk tiszteletére rendezett Mária Terézia emlékév ad-e keretet, vagy sem, felesleges taglalni, mert a hangulat a monarchiát kevéssé idézi. De miért is idézné, arra ott vannak az egyéb programok és az antikvitások. Akármi is lett légyen a kiindulópont, megérte – itt valami titokzatosan posztmodern van készülőben.
E kertemben...
(Székely Beáta kiállítása megtekinthető április 21-ig az Ari Kupsus Galériában.)
Székely Beáta festészete szép. Madaras festményei nem giccsek, vagy csak akkor, ha az isteni Vermeer, Johannes Fabritius vagy a flamand Van Dyck festészete is az, ugyanis a művész képei jól láthatóan ennek az aprólékos, érzékeny mégis perfekcionista barokk festészetnek a stilisztikáját követik. Ezzel együtt megidézik az európai akadémizmust és klasszicizmust is, no nem téma szempontjából, hanem formailag, a sötét (fekete) háttérből kibontott világos, plasztikusan megfestett figura hagyományára alapozva – mely tulajdonság egyébként az említett barokk festészet jellemző, drámai eszközét ismétli.
Füst és tükrök
(A látszal csal című csoportos kiállítás megtekinthető a Budapest Galériában április 16-ig.)



