2.0 Anyám, aki még nem volt az anyám, mással sem töltötte az idejét, csak futott. Aznap lehagyott mindenkit rövidtávú sprintben. Nyakába akasztották a műarany medált, meghallgatta a himnuszt, és kipirult arccal sprintelt tovább. Anyám, aki haza is futhatott volna, másfelé vette az irányt, maga sem tudta miért, vitte a lába, fújtatott a tüdeje, ritmikusan mozogtak az izmai, és anyám, mint Forest Gump, akiről még nem vetítettek akkoriban filmet, egyszerűen nem tudott megállni.

A repülő felhasítja az eget, ahogy téged a bizonytalanság. Viszed magaddal apád fátyolos tekintetét, anyád sűrű sóhajait. Nézed fentről a megapoliszt, gyöngyházszínű sziget, fényes, tükrös tornyai csiklandozzák a repülő hasát, ahogy téged a kíváncsiság, amikor végre megérkezel. De a kíváncsiságot gyorsan felváltja a gyomorgörcs, amikor a kócos szemöldökű, szeplős egyenruhás elé érsz, ellenőrzésre.

– Kirándulni? – néz rád a vízumod fölött.