► Alex Schulman: Az állomás. For­dította Papolczy Péter. Athe­naeum Kiadó, Budapest, 2023, 256 oldal, 4499 Ft

Schulman a skandináv krimi hagyományaira és eszköztárára építve beszél a saját magunk teremtette kilátástalanságokról, azokról a csapdákról, amelyekbe a véletlenek segítségével lépünk bele, de amelyeket már régen előkészített nekünk a sors vagy a rossz döntéseink. A feloldozáshoz, vagy csak az egyszerű nyugalomhoz a tisztánlátás visszaszerzésével juthatunk el: amikor végre valóban megpillantjuk önmagunkat. Torzítások és elfojtások nélkül.

► Sigríður Hagalín Björnsdóttir: Tüzek. Fordította Patat Bence. Cser Kiadó, Budapest, 2023, 295 oldal, 4995 Ft

A népszerű izlandi írónő, Sigrídur Hagalín Björnsdóttir harmadik regényében visszatér a katasztrófa témájához, amely első művének, A szigetnek oly nagy figyelmet hozott. A nagy társadalmi vitát kiváltó disztópiában az események láncreakcióját az indítja el, hogy az ország egyik napról a másikra teljesen elszigetelődik a világ többi részétől. A feszes, szinte szűkszavú regény pontosan írja le azokat a folyamatokat, amelyek az önfenntartásra berendezkedő társadalmat végül dehumanizálják, hogy végül csak a véres farkastörvények maradjanak. A Szent szó című második regényében egy rendhagyó családtörténetbe csomagolja a szintén vitára ingerlő tételét a jövőnkről: mi lenne, ha az olvasás elhagyásával szabadítaná fel magát az írás felfedezésével rabsorsra kerülő emberiség? Amíg A sziget egy különös és megmagyarázhatatlan katasztrófa következményeivel foglalkozik, a Tüzek aprólékosan és kissé vontatottan építi fel a kataklizmához vezető folyamatokat. Kettőt is.

Tove Ditlevsen: Gyerekkor. Fordította Kertész Judit. Park Könyvkiadó, Budapest, 2023, 129 oldal, 4999 Ft

Memoárként vagy a manapság divatossá vált autofikcióként olvasható a Gyerekkor, a Koppenhága-trilógia első része? A főszereplő és a szerző névazonossága, számos életrajzi egyezés az emlékiratok, a Márai-féle vallomások felé tolja a szöveget, a vívódások és szorongások belső térképének költői és igen szuggesztív ábrázolása viszont elemeli ettől. Főként – és ezek a kötet legerősebb, legemlékezetesebb részei – amikor a gyermekkorról beszél, amit hol koporsóhoz, hol „használt, molyrágta, szakadt és lyukas szőnyeghez” hasonlít, vagy igen meggyőzően érvel amellett, hogy ez az időszak úgy beleivódik az emberbe, mint a szag, és olyan sajátos is, mint az ujjlenyomat.

► Paolo Cognetti: A magányos farkas boldogsága. Fordította Nádor Zsófia. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2023, 174 oldal, 3999 Ft

Cognetti a hegyek lírikusa. Ahogy Bodor a kiaknázó mesélője. Utóbbi a hegyek révén teremt egy olykor túlstilizált világot, amelynek hangulata, zártsága mégis valóságosabb lesz a valóságosnál, néha még a térképen is oda kerül, ahova álmodta. Cognetti két regényében sem csupán a cselekmény helyszíne a hegy, a Nyugati-Alpok ismert vonulata, hanem fontos szereplő, akár a végzet a görög drámákban: olykor észrevétlenül, olykor pedig kíméletlen erővel határozza meg és alakítja az oda vetődő vagy ott élő parányi alakok sorsát.

► Petra Rautiainen: Hamuba rajzolt föld. Fordította Patat Bence. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2022, 349 oldal, 4599 Ft

A történet egyik szálában a fiatal Väinö Remes naplóját olvassuk, aki egy német vezetésű fogolytáborba érkezik meg 1944 februárjában az északi Inariba. A múltja már ekkor sem makulátlan, hiszen egy büntetőtáborból helyezték át ide, és a Nagy-Finnországgal kapcsolatos ideái nem állnak messze a nácik hasonló elképzeléseitől, ám ő elvileg mégis tolmácsként és a finn katonai hatóság embereként vesz részt a tábor életében. Ám nagyon hamar rá kell döbbennie, hogy az efféle eszmék végül szükségszerűen vezetnek el az emberséggel és a méltósággal való feloldhatatlan konfliktushoz. A másik történetszál 1947-ben kezdődik, mikor az újságíróként dolgozó fotóriporter, Inari Lindqvist a felperzselt Lappföldön kezdi keresni eltűnt férjét, és a nyomozás során egyre több sérelemre és nehezen elfeledhető traumára bukkan.

► Claire-Louise Bennett: Tó. Fordította Lázár Júlia. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2022, 127 oldal, 3499 Ft

Bennett sűrű prózája olykor sokkal inkább tűnik hosszabb vagy rövidebb lére engedett szabadversnek, hiszen a történések helyét az aprólékosan kidolgozott nyelv, a szétszálazott impressziók, az ironikus önreflexió, a csapongó tekintet által befogott képek veszik át. Ez a legerősebb része a kötetnek, az élményt viszont jelentősen csorbítja, hogy legtöbbször nem világos a szövegek szervezőelve, hacsak nem a puszta szeszélyt, a költői szabadságot tekintjük annak. Emiatt viszont nagyon sok minden tűnik esetlegesnek ebben a prózai világban, bármi követhet bármit, a szövegeket bárhol el lehetne metszeni vagy újraindítani, és akár egész bekezdéseket is tetszőlegesen helyezhetünk ide-oda az egyes novellákban vagy akár az egész kötetben. Ám még ennél is bosszantóbb a túlerőltetett részletesség, amely gyakran jelentéktelen gondolatfutamokba torkoll. „Megmozdultam, de nem csuktam be az ajtót, mert – már emlékszem – az asztalnál ülve – az asztalnál ültem – ültem és bámultam kifelé –, most világos számomra, hogyan is volt”. Olvasó legyen a talpán, aki erre csettinteni tud.

► Jennifer E. Smith: Greta James, az elsüllyeszthetetlen. Fordította Ka­to­na Ágnes. 21. Század Kiadó, Bu­da­pest, 2022, 304 oldal, 4990 Ft

Bár a szerző mindent elkövet, hogy elmélyítse valahogy az amúgy számos lehetőséget tartogató cselekményt, ez a szándék sorra zátonyra fut. Részint amiatt, hogy bárminemű fokozás vagy építkezés helyett a szereplői újra és újra átrágják magukat a két vékonyka konfliktus lényegén, mintha csak egy vég nélküli kibeszélő műsort néznénk a tévében. Az ismétlés kedvelt eszköze az amerikai írónőnek, hiszen többször elsüti azt a poént, hogy Greta bárkának nevezi a hajót, és azt is elég sokszor halljuk, hogy az édesanyja mennyire büszke lenne rá, ha épp most látná. Erre, mármint a folytonos ismétlésre a szerző is reflektál, de ettől a probléma nem szűnik: az eszköztelenség mindvégig fájó marad.

► Lawrence Osborne: Bocsánatos bűn. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2022, 315 oldal, 3999 Ft

A nagy Gatsby mintájára szerveződő élvhajhász és dekadens hétvége minden ízében kiemeli és leválasztja környezetéről az unatkozó európaiakat, akik tombolva és lázasan merülnek el vétkeikben: drogok, homoszexualitás és házasságtörés, a luxus minden lehetséges formája. Akik jó okkal tartanak a kövületek bányászatából tengődő arabok gyűlöletétől. Szerencsére az angol szerző kikerüli az osztályharcos képlet és a xenofóbia közhelyesebb csapdáit, ügyesen árnyal, így eléri, hogy semmi se legyen fekete-fehér. Alig akad szereplő, aki makulátlan lenne, akit saját bocsánatos bűne ne húzna a romlás felé. A gázolás egyértelmű fordulópontot hoz, olyan, mint a hosszú kijózanodás végső pontja. A pillanat, amikor az önvizsgálat már elkerülhetetlen. Ugyanakkor jótékony, mert ezzel kezdetét veheti a bűnhődés.

► Elin Cullhed: Eufória. Fordította Papolczy Péter. Európa Könyv­ki­adó, Budapest, 2022, 381 oldal, 4399 Ft

Az Eufória nem túl mozgalmas regény, bár szépen leköveti az életrajz fontos állomásait. Már elkészült a fő mű, Az üvegbúra, de a megjelenése még számos kérdést vet fel (például azt, hogy a saját nevén publikálja-e, mert az önéletrajzi elemek miatt tart az anyja reakcióitól); világra jön Nicholas, a második gyermek; Assia Wevill személyében megjelenik a csábító; megírja legjobb verseit, s közben darabokra hull az élete. Sokkal fontosabbak a belső történések, az állandó rezonancia az őt kizökkentő eseményekre, a gyötrő kérdések megfogalmazása – rengeteg kérdésé.   

Tárcatár 2016 – a búcsú

TEMATIKUS PRÓZA-ÖSSZEÁLLÍTÁS

1992-ben, 24 éve indult az Élet és Irodalom tárcatára, Széky János vezette akkor a prózarovatot (utána tizenöt évig Dérczy Péter). A hagyomány szerint minden évben három új szerzőt kérünk fel, hogy – Szív Ernő mellett – egy éven át, havi rendszerességgel írjon a „vonal alá”. 2016-ban Takács Zsuzsa költői, személyes, gyönyörű és elragadó humorú tárcákat írt, és a nagyszerű költő végre prózaíróként is megmutatta magát. Papp Sándor Zsigmond  sejtelmes, remekül komponált családikrízis-sorozata egy nagyobb egységet sejtet, épp úgy, ahogy Vörös István szinte regénnyé sűrűsödő,  fegyelmezett, mégis megrázó nemzetisors-eseményei is. Szívből köszönjük nekik, hogy velünk voltak!

2017-ben három másik szerzővel folytatjuk.  

Szöllősi Mátyás: Váltóáram. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2016. 312 oldal,3290 Ft

 A Váltóáram ugyanis novellafüzér, az összekötőanyagot az Orion főcsillagának, a Betelgeuse-nak a katasztrófája adja: az égitest felrobban, és a hozzánk eljutó fehér fény majdhogynem nappallá változtatja az éjszakákat, mert a kísérteties fehér fény, az esti égbolt pacája mindenre és mindenkire rávetül, így vagy úgy, de a hatása alá von. A kötet első két novellája ezt a hátteret építi fel, így nem is nagyon kerülhet máshová. Csakhogy az ötlet nem futja ki a lehetőségeit.