Emésztőgép
Szóval, nem vagyok egészen biztos abban, hogy mi a helyes szorongás forrása és formája. Talán majd a vezetőnk elárulja. Ő legalább valóságos, sőt néha maga a valóság. Ami megnyugtató tud lenni. Még félmeztelen emberektől körülvéve is. Érkeznek a családok, plédjeikkel és hűtőtáskáikkal. Most az átlagosnál kevésbé feszélyez a testük, ez már az ősleves hatása lehet. Azt találom a legfurcsábbnak, hogy hiába veszik le a pólójukat, mintha mégse lennének csupaszok, mármint nem fejeznek ki semmit, amit meg tudnék érteni. Ami feltűnő: a tetoválások nagy száma. Ez mondjuk nem specifikus, mostanában a legtöbb test meg van jelölve, a környék szellemét legfeljebb az mutatja, hogy a Pesten divatos handpoke megoldások helyett itt még mindig a geometrikus absztrakt a gyakoribb.
Poszthumán disztópia
► Charles Burns: Fekete lyuk. Fordította Gregor Lilla, SZIF képregények, Szépirodalmi Figyelő Alapítvány, Budapest, 2022, 368 oldal, 8200 Ft
A történet középpontjában egy rejtélyes, szexuális úton terjedő betegség áll, melynek áldozatai – főként tinédzserek – a legkülönbözőbb poszthumán mutációkat tapasztalják. Emiatt el kell hagyniuk az „egészséges” közösséget, hogy egy közeli erdős térségben bujkálva folytassanak páriaéletet. A betegségmetaforikával összekapcsolt átváltozás motívuma David Cronenberg éppen a nyolcvanas-kilencvenes években csúcsra járatott testhorror életművével rokonítja a Fekete lyukat.
Kibergonzó
Warren Ellis: Transmetropolitan – A teljes gyűjtemény 1. Fordította: Holló-Vaskó Péter, Fumax Kiadó, Budapest, 2020, 488 oldal, 11 995 Ft
A Darick Robertsonnal rajzolóval közösen létrehozott Transmetropolitan 1997 és 2002 között jelent meg, majd 2015-től három gyűjteményes-kötetben is kiadták, melynek első darabját tavaly hozta ki magyarul a Fumax Kiadó. A történet főhőse a vidéki elvonultságból a huszonharmadik századi metropoliszba visszatérő gonzo-újságíró. Spider Jerusalem, aki Hunter S. Thompson cyberpunk változataként politoxikomán őrjöngésben forgatja fel a közéletet. Ugyanakkor nem (csak) anarchisztikus individualizmust képvisel: a „punk” energiákhoz újságírói éthosz és emancipatorikus társadalomvízió társul. A karakter belső feszültsége épp abból adódik, ahogy az önromboló nihilizmus és az idealista médiamártír szerepe közt ingadozik.
Hangköltészeti adatbázis
Szkárosi Endre: Égzsák. Szár Channel. Régi és új hangköltemények. AmbrooBook, Győr, 2020, 117 oldal, 4990 Ft
Szkárosi Endre régi motorosnak számít ebben a diskurzusban, ő és még egy maroknyi alkotó (Ladik Katalin, Szilágyi Ákos stb.) már a hetvenes évek óta próbálják emlékeztetni az irodalmi közéletet a líra másállapotaira, az írott szövegen túli horizontokra. A vizuális-, hangköltészeti és a legkülönbözőbb performatív gyakorlatokat változó módon árazza be a mindenkori közeg, illetve az egyes életművek kontextusa is számos ponton eltér, de fontos hangsúlyozni, hogy ezek a kérdések túlmutatnak a neoavantgárd halotti kultuszán és kanonizációs küzdelmein. A kortárs költészet a kultúra digitális fordulatára saját monomediális rögzültségeinek megkérdőjelezésével (is) reagál, a líra hagyományos termelését és befogadását a szociális média és a slam-mozgalom előretörése nagyban átalakította, illetve azt még megjósolni se tudjuk, hogy a karanténvilág traumája mennyiben fogja újraszabni közvetlenség és közvetettség esztétikai viszonyait.
Kalandozások Balatoncsakrán
Nemes Zorro kárpátaljai művész számára mindig kérdéses maradt, hogy testének sejtjei milyen eredetűek. Izzadtságát, ürülékét és vérét állandóan kurkászta és tapogatta, a gimnáziumi biológia-szakkörből elcsent mikroszkóppal tanulmányozta, de az így megfigyelt alakzatokat és átélt felismeréseket nem tudta összefüggésbe hozni szüleivel. Próbált mintákat szerezni anyjától is, de ezek a kísérletek legtöbbször csúfos kudarcba fulladtak, hiszen a vizeletet kanalazó fiatalember tudományos szorongása nem talált megértésre a keresztény szellemben nevelt Nemesnénél. A biológiai anyag önazonosságának problémája, illetve a vérségi vonalak kuszasága kétségbe ejtette Zorrót, aki a gyötrő kérdések elől már korán a művészetbe menekült, de ahelyett, hogy megnyugodott volna, újabb feloldhatatlan paradoxonokba ütközött. A képmások létrehozása eleinte lekötötte figyelmét, aztán megijedt a kísérteties hasonlóságtól, amikor a festmény egyszerre volt az, ami, és mégse. Korai realista korszakáról ezért nem tud szinte semmit a művészettörténet, hiszen összes képét apró darabokra vágta és megette. Én leszek a hamisság élő máglyája, gondolta, anyagcserémmel égetem fel a perverz teremtést.
Költői egészségtan
Ketten egy új könyvről - Marno János: Hideghullám. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2015. 185 oldal, 2990 Ft
Kísértetfotók és röntgenképek
(Bánki Ákos: Lélekvirág, Veszprém, Blog Kortárs Galéria, január 31-ig)
„Az ész kereke hasztalan forog”
Marno János: Kezünk idegen formákba kezd. Esszék, levelek. Válogatta és a szövegeket gondozta Markója Csilla
