Lajos bácsi nemzetiszín sállal a nyakában vigyorog a reptéri kijáratnál. Amerikás magyar rokonom pont úgy néz ki, ahogy azt a levelei alapján képzelni lehet. Tagbaszakadt, fürge, arca pirospozsgás a baseballsapka alatt. Az augusztusi levegő fojtogatóan párás Los Angelesben, én mégis tavasznak érzem. Ez itt a szabad világ, amit eddig csak nagybátyám ajándékai alapján ismertem. Néha jön postán csomag, a pilótadzsekim, vagy a Converse tornacipőm is onnan van. Az osztályban elég jól lehetett menőzni ezekkel kisebb koromban, szóval én ismeretlenül is bírtam az öreget. Szüleim már nem voltak elragadtatva tőle, apám azt mesélte, annak idején ő a felfordulásból csak annyit érzékelt, az utcán fegyveresek járkálnak, egész nap lövések zaja hallatszott, félve bújtak a lakásban. Bezzeg bátyja, a Lajos, nyakig benne volt az eseményekben, napokig nem jött haza, aztán disszidált, mikor keresni kezdték a rendőrök. A fater azt is hozzátette, milyen jó lett volna, ha az idősebb testvérével együtt nő fel, meg elszaladni könnyű, ittmaradni volt a nehéz. Idén nyárra sikerült összehozni, hogy kijöjjek Kaliforniába nyelvet tanulni, világot látni. Igazából egy írót keresek, úgy tudom, errefelé él.

Autójával kora délután állt meg a parkolóban a szirt tetején. Piknikező családokat látott mindenfelé, a szülők hordozható alumínium grillsütőket raktak le a földre, sörösdobozok sziszegtek, sirályok köröztek a lehulló falatokra várva. Néha ivott egyet, olykor kiszállt, hogy a bokrok között eressze le a felesleget. Aztán tovább folytatta a nézelődést a kocsiban. Amikor kezdett sötétedni, mindenki elindult haza, csak ő maradt ott egyedül. Eszébe jutott, annak idején ők még igazi tüzet raktak, szalonnát húztak a faragott nyársra. A gyerekek azóta felnőttek, és talán még valamit örökölnek is utána. Az összes pénzem abba a házba öltem, ráment minden szabadidőm, az egész élet. Egyikük se köszöntött fel. Úgy döntött, erre rátölt. Egy születésnapi ünnepség, belép a hívatlan vendég, feldöntött borospohár, két férfi verekszik, tépett ing, ököl csattan, női sírás. Most már túl késő mindent elölről kezdeni.

Itt fekszik előttem, elnyúlva az ágyon, mellei majd szétszakítják a batikolt pólót. Duzzadt ajka ráncos, mint egy izgató giliszta, a mosoly alól villan a hófehér fogsor. A legenda szerint az egyik fagyireklámban is ő szerepel, a jégkrémet mélyen bevéve a szájába. Mindenesetre a hasonlóság valóban kísérteties. Csigásan omló hajával hozza a tavaszt a szürke kórterembe. A harsogó, fiatal lánytest alatt megreccsen az ágykeret, pattogzik a zománc. Bakancsos lábát keresztbe teszi a takarón, a miniszoknya alól nagy szemű neccharisnya kandikál, néhol el is szakadt a háló. A lepedő foltos az előző lakóktól, a padló kockaköve, melyet néha a többiekkel mi vagyunk kénytelenek felmosni, gyanúsan ragad. A sárga függöny elhúzva, felette fűtéscső.

A tünékeny világ a hobbim. Kezemben apró üveg, valami azt súgja, talán egy hetedik érzék, ez itt most olyan hely, ahol ritka aromákat is találni a hétköznapi illatok mellett. Veszélyes sport, elég egy apró tévedés, máris megvan a baj, mondhatni alulról szagolod az ibolyát. Az újságok számtalanszor megírták, valaki mellényúlt, és késve érkezett a segítség. Amerre csak ellátni, a ködös mezőt kavicsok borítják. Lehagyok egy kutyás nénit, bátran a meredek útra lépek. Titokban jöttem, mert szeretem a magányt, és nem utolsósorban így nem kell osztozni senkivel. Itt ma bizony kapás lesz.

(A láthatlan ember) szomszédaink költöznek, jön a gyerek, kicsi a fészek. mi ugyan kettővel nyomjuk ugyanekkorában, de ez most zárójel. angliában jellegzetes lakótípus a kétszintes ház, alul nappali, lépcső vezet felfelé, ahol az alvásra szolgáló helyiségek találhatóak. ma nagy a mozgás, sok a bérlőjelölt, akik jellemzően tíz-tizenöt percet tartózkodnak bent, mire végeznek, a következő már kint vár. megkérnek, álljak át a kocsival, el tudjanak férni az érdeklődők. persze nekem mint korán fekvő szomszédnak megvannak a saját szempontjaim, kilenckor hajtom fejem a párnára, hajnalban indulok dolgozni.

az első fecske fiatal pár, vélhetően ezek sokáig fenn lesznek, ezért a gyerekeim kiküldöm, hangoskodjanak, lehetőleg az errefelé egzotikusnak ható magyar nyelven. dobálják nyugodtan a műanyag játékokat, és szaladgálással keltsenek minél nagyobb zavart. meg is van az eredmény, hallom, ahogy elmenetben a nő odasúg a férfinak, „jó lenne, csak ezek a rémes kölkök”. egy-egy fagylalttal jutalmazom a két csemetét. repetázhatnak is.