Gellén-Miklós Gábor

Tovább

Tovább

Tovább

Nagyon szerette apám azt a gyárat, egyetlen munkahelyét, egész életében ott dolgozott, minden melós haver volt, de inkább ivócimbora. Ők voltak a gyerekkorom hősei, otthon rengetegszer hallottam az egymásra aggatott vicces neveket: Sumák és Figaró, Brácsás és Matuska. Apámnak a Dzsoni nevet adták az öntők, de hívták Jokernek is. Így lettünk az öcsémmel a „Kisjoker”-ek.

Tovább

Aki abban a nagyváradi kis panzióban porcukor-puhaságú csókokkal szórta tele Szindbád ajkait, miközben a hajós egy másik lányra gondolt, akit a pályaudvaron látott, éppen csak egy pillanatra, furcsa kis kalapot viselt, a tetején színes művirágokkal, és nagy barna szemével szomorúan bámult egy távolodó vonat után. Hát lehet nem beleszeretni ebbe a lányba?, gondolta akkor Szindbád, miközben a szép patikusné a vastag szőnyegre heveredett, mely a panzió szobácskájának padlatát díszítette. Örökre magával maradok, mondta a szép patikusné. Vajon ki lehetett az a lány?, gondolta Szindbád. Elhagyom a férjemet, szöktessen meg, mondta a szép patikusné. És mi lehet a neve, gondolta Szindbád, biztosan Flóra. Csak egy Flóra tud ilyen barnán nézni a világba. Ilyen kívánatosan. Tele ígérettel.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2022