Torma Tamás

(Budapest100 idén Óbudán)

De mi most kijjebb megyünk, egészen a külső Bécsi útig. Már elhagytuk a plázaközpontot, amikor a balra a Laborc utca elindul felfelé, a Táborhegy oldalába. A túloldalon benzinkút, a domboldalban – egykori katolikus és zsidó temetők helyén - tűnik fel egy markáns betonépület, amely mint fekvő téglatestekből betonba öntött erőgép lépcsőzik a Bécsi út felé. Ötven év alatt a körülötte nőtt fák már inkább eltakarják, ennek ellenére ez a magyar modern vagy brutalista építészet egyik leglátványosabb emléke az építészettörténetben Radelkis – Ericsson néven emlegetett irodaház.
 

Tovább

Tovább

(A zsámbéki romtemplom újraépítése)

Ha a kiírók között ott az önkormányzat, akkor nyilván a terület az övék... De kié a templom? Pontosabban a templomrom, hiszen környékével együtt ez sokkal több mint egy középkori rom, festői rom, a középkori magyar templomépítészet legszebb romja, ami szinte szoborrá nemesedett, ahogy ül a tájban. Ha valakik (nevezzük most ezeket a magyarokat eufemisztikusan turistáknak) eljönnek Zsámbékra, nem egy kiépült egyházi és látogatóközpont kedvéért jönnek, hanem azért az egész látványért, kisugárzásért, meghitt egyszerűségért, ahogy a romegyüttes egyre nőve, a zöldbe nőve uralja a domb oldalát.

Tovább

(Építkezések a szomszédban)

Tovább

(A diósgyőri várrekonstrukció)

A fideszes önkormányzat aztán kicsúszott a határidőkből, az új ellenzéki vezetés pedig megörökölte úgymond a „problémát”. A beruházók még beépítettek 12-13 milliárd forintot, a kormánytámogatások lassan elapadtak, az idei évben pedig a konzorcium hirtelen levonult az építkezésről, mert kiderült, újabb milliárdok kellenének két torony magasításhoz: a mai falmagok nem bírnák el a további szinteket. Szóval Diósgyőr áll, kegyelempénzre vár, nem lett belőle se tágasabb múzeum, se új szálloda, lett viszont egy torzó, félrement félbehagyottságában a várprogram-beruházások, mondhatnánk, állatorvosi lova.

Tovább

(Teknős Tanösvény, a dunakeszi Auchan mellett, Paradigma Ariadné Építészműhely)

És tényleg nehéz elhinni, de a vásárlás templomától pár méterre egy út vezet a – szinte – érintetlen természetbe. Megszűnnek a bevásárlókocsi- és autózajok, és egy 900 méteres nyomvonalon lápjáróval, talajkamrával, madárfészekkel, tojásrakóval és kilátóval fogad magába a láp. Gyorsan megy: néhányszor tíz lépés a befelé vezető pallósoron, és már csak fák és a liános ősdzsungel vesz körül minket. (…) A nem grandiózus és nem is túl nagy láp ki tud léptetni a megszokott tér- és idő-koordinátáinkból. Ebbe visz az új tanösvény, és van valami sejtelmes abban, hogy megszűnik a kinti idő.

Tovább

A Salgótarjáni utcai temető

Mauzóleumok, síremlékek, kő fejfák a túlnőtt fák és a természet közép-európai dzsungelében. És egyik ámulatból lehet esni a másikba, ahogy a mauzóleumok romlásukban is a valahai gazdagságot hirdetik, ahogy a hatalmas kavarodásban a zsidó szimbólumok és a magyar népi motívumkincs elemei keverednek, ahogy a hagyományos kősírok között újabb és újabb műalkotás sírok bukkannak elő.

Tovább

A felújított Drechsler palota az Andrássy úton

Látszik tehát, hogy a hely tele van történelemmel. Felújítva pedig ötcsillagos szálloda lett, nem kifejezetten köztér, tehát leginkább a homlokzatával, a külső látványával és a belső fotóinak látványával ismerkedhetünk újra – de ez így volt az elmúlt húsz évben is, amikor bezárva romlott a szemünk előtt.

Tovább

(Ötvenéves a debreceni toronyház.)

Szóval a láthatatlan múlt köröz többféleképpen is a háztörténeten túlról – és azon belül. A ház és a város közös ötven évéről szóló könyvben megszólalnak a tervezők, régi és új lakók, urbanisták és építészek, a kiszolgáló egységek használói, és ez a házaknak épp arról a valódi életéről ad képet, ami soha nem jelenhet meg a friss épületekről szóló építészkritikákban.

Tovább

(A Görögkatolikus Múzeum és Szent Atanáz Vendégház Nyíregyházán)

Volt már szó fényről, formákról és színekről, csupa reáliáról, de ez az épület finoman felülemelkedik ezeken, több mint a sikeres részletek összessége. Mitől lesz vonzó és szerethető? Minden, az építkezéseken oly gyakori kompromisszum, a finanszírozásban gyakori szűkösségek ellenére mégis mitől termel bennem valami könnyed jóérzést?

Tovább

A Jövő Laboratóriuma – ezt a címet adta Lesley Lokko, az idei (a 18. építészeti) biennálé ghánai-skót építész és író kurátora. Egy ghánai sebész és egy skót anya lányaként született Dundee-ban, Ghánában és Skóciában nőtt fel, az Egyesült Államokban és Londonban lett építész. Aktív szószólója a kulturális és faji identitással kapcsolatos témáknak, így nem meglepő, ha Afrikát állította a középpontba. És nem a nyugati értelemben megszokott klisék alapján (a nagy kulturális beruházások, a vályogépítés technikái), így ez a Biennálé tényleg más: mint valami újra felfedező jóvátétel, amiben ez a kontinens most nemcsak a gyarmatosítóitól akar megszabadulni, de annak szellemi muníciójától is.

Tovább

 (Újabb lombkoronaházak Noszvajon és országszerte)

Az egri Arkt Építész Stúdió lábakra állított, 40 négyzetméteres wellnessfaházai, ha nem hoztak is forradalmat, de előrelépést igen. Az első lombkoronaházak sikere után újabb treehouse-ok készültek – így jött létre például az a kilátószerű torony, ami már szakított a kabinjelleggel –, de Noszvajon másfajta tiny house-ok is vannak már, például egy másik cég fejlesztése a Mini (tényleg mini, összvissz18 m²-es), meg a Sárga és a Fekete Rigó. Országosra nyitva a képzeletbeli fókuszunkat: egyre több a hasonló, mini nyaralóház, kabinház, tiny house.

Tovább

(A Lánchíd pesti hídfőjénél átépítik a volt Atrium Hyatt, ma Sofitel Hotelt.)

A város sorsa az állandó átalakulás, ami állandó megújulás, de nem feltétlenül a „szépülés”. Fogasabb kérdés, hogy ki és mennyire dumálhat bele egy ilyen kiemelt helyszínen átalakuló, ennyire nyilvános, de mégiscsak kapitalista magánberuházás terveibe. És hol van ilyenkor az állam? A jogi környezet ezúttal is rendezett, a kulturális értékkezelés nem, a látványkisajátításban érvényesül a szabad verseny, máshol nem.

Tovább

(Budapesti toronyhorizontok)

Észak felől haladva az Árpád híd pesti hídfőjénél kiemelkedik a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 73 méteres paneltornya (az újabbakkal már kisebb szigetet is alkotva), délebbre a SOTE 88 méteres Elméleti tömbje a Nagyvárad térnél, de a város nem sikolt fel fájdalmában: ezek is a toronypanoráma részei lettek. Hogy megbontanának valami harmóniát? Mi lenne a harmónia, talán egyforma házak, egyforma magassággal? A Bazilika vagy a Parlament is messze túllőtt korának magasságérzületén, aztán az idő belenemesítette őket a városszövetbe. Sőt.

Tovább

(A Deák téren és a Ferenciek terén felújított metróállomások)

Itt mi elsősorban átutazók vagyunk, nem az építészeti extrákat figyeljük (bár a négyes metró Duna-parti Gellért és Vámház téri állomásán a mélység szülte az ütős építészeti látványt, a látszóbeton gerendák 35 méteres, szövevényes – és mint kiderült, egy csontszövet mintázatát követő – rendszerét). Ezek a föld alatti terek nem andalgásra születtek, átszállás, jobbról balra vagy balról jobbra, tessék haladni. A közlekedési építészet elsősorban technológiai és nem szépészeti kérdés – és talán az az igazán jó, ha észre sem veszem, csak gördülékenyen használhatom.

Tovább

(A Zöldike Tagbölcsőde Budatétényben és a Mocorgó Óvoda Kőbányán)

Egy mai óvodában sokkal fontosabbá váltak az egyéb terek. Nyilván sokaknak nosztalgikusak az óvodás éveik – de ma már Ma van. Az emlékek báját mára szerencsére az új épületek funkcionálisabb felszabadultsága is erősíti. És az új idők környezettudatosabb új dalait a kicsik is szinte természetes észrevétlenséggel szívhatják magukba, ha ebben segít az építészet és az építész is.

Tovább

(2022-es építészeti díjak: díjazottak és nem díjazottak)

December van, így év végén két különböző és különbözőképpen jelentős építészeti-szakmai díjat is odaítéltek. Egyik az Építészfórum Média Építészeti Díja (MÉD), ami már évek óta közönségesemény, mert a döntőjében újságírók ítélnek, ráadásul közönség előtt. A másik Budapest Építészeti Nívódíja (BÉN), amit a Főpolgármesteri Hivatal 2017-től a Budapest Építészeti Kamarával közösen ír ki – zsűrijében a szakmával, tehát építészekkel. A nyerteseket bemutatta a napi és online sajtó, de aki évek óta kíséri ezeknek a nyerteseknek a sorát, könnyen megérezheti a tendenciákat is mögötte.

Tovább

(A budai Széna tér felújítása)

A Széna tér tehát több száz éve létezik, most legújabb formáját vette fel. Sokkal elvarázsoltabb most sem lett, a beszorítottság alapparaméterei nem változtak, de nem ezért járunk erre. Kitisztítva azért áramvonalasabb és levegősebb, de a hangsúly az előbbin van: ez a térfelújítás nem andalgásra született. Egy célorientált kereszteződés, átmenőhely, ahol tessék haladni. Terei azért átláthatóbbak, megnyúlt a Fazekas utca felé is, ahová átvezették a kerékpárutat.

Tovább

(Vályog 3D-ben, Debrecen, Afrika)

Debrecenben azért más a helyzet, mivel itt egy sokkal vitathatóbb értékű 1970-es szocmodern épületet kell majd lebontani, de az egyik kommentelő azért nem állta meg megemlíteni, hogy nem lenne-e ergonómabb annak legalább a tartószerkezetét megtartani (lásd ökológiai lábnyom). A hivatkozás itt is az, hogy statikailag ez lehetetlen – persze ha tudjuk, hogy a megrendelő a kormányzatilag jól kistafírozott MCC, az ő anyagi kapacitásaik kívül esnek a válságracionalitás keretein – sőt a MOL-részvényekkel a kőolajos extraprofitból még jobban gazdagodnak is.

Tovább

(Gótikustemplom-túrák a Felvidéken)

A fantasztikus freskók fennmaradása a reformációnak köszönhető, hiszen az evangélikusok, reformátusok a falfestményeket lemeszelve tüntették el – és tartották meg a jövőnek. És hol van ez a Gótikus út (Gotická cesta)? A történelmi Gömör-Kishont vármegye fennsíkjain és dombjai között, az északról délre folyó patakok völgyei mellett. Legnyugatibb a Rima-vidék Rimaszombattól északra, aztán jön Jolsva és környéke a Murány-patak környékével, de az igazi adu a Sajó völgyében a Dobsinától Pelsőcig húzódó csetneki körút. Csetneken – egy halódó kisváros közepén – akkora templom áll tele freskóval, mint a Mátyás-templom. De nem: nagyobb.

Tovább
Élet és Irodalom 2024