Dorombol a szamovár, lobog a gyertya lángja lenn (fenn), a Vár titkos, huzatos kazamatáiban. Nehezebb éjeken, gyalulatlan asztalánál ott ül a földalatti mozgalom miniszterelnöke. Figyesz v podpolje.  Szamizdatot ír: Mi, magyarok tudjuk, hogyan dolgozik Gyuri bácsi. A Brezsnyev-doktrína levegőjében falanxban vonulnak a szivárványos miniszterelnökök. Mária kezéből Brüsszel lábai elé akarják tenni Magyarországot. Azt akarják, hogy felejtsük el ezeréves történelmünket. Mi, magyarok nem engedjük ezt. Ezer évünk egy hatalmas államszervezési kultúrát szült. Mögöttünk a fejlődés, a jobblét évtizede, mi vagyunk Európa motorja.  Mi, büszke végvári vitézek üzleti ügyekkel nem foglalkozunk. Hiszen minden magyar gyermek őrhely.  Mi döntjük el, kivel, hogyan akarunk élni. Most áprilisban is.

Ez az írás a magyar diplomatákról, a diplomáciai karról szól, nem a külpolitikáról. Sokat tapasztalt ember tűnődése a szakma zilált maradványai fölött.

Megéltük, hogy a fülkeforradalomból falkauralom, majd falkauradalom kerekedett. Vajon hogyan és miért viseli ezt el az Európai Unió? Másrészt meddig számol még úgy a Fidesz örökös vezetője, hogy az EU-tagság jó bolt neki?  E kérdések már itt vannak velünk. Válasz még nincs rájuk, de lesz. Az pedig országunk jövőjét határozhatja meg. Ezen írás adalék a lassan meginduló közös gondolkodáshoz.

Halljuk, ahogyan a kórus a szigorú pálca alatt váltig fújja a nemzet elsődlegességének refrénjét. Ez visszhangzik itt a négy folyó vidékén, és eljut távolabbra is, át a Kárpátok hágóin, a déli kerítésen és a Nyugatra szegezett, szűk lőréseken.