Siflis András expresszív világa nem csendesült, de mostani ecsetrajzai, tus- és akvarellmunkái egy új képi rendszer ígéretét sejtetik. Felépül egy szinte távol-keleti rajzkultúra idézeteként az ecsettel húzott csorgatott váz, mely mögé – nyilván az előmunkálatok során  – finom felületek kerülnek.  A váz hol darabosabb, hol lágyabb, de egyfajta tériséget is jelez, ugyanakkor az expresszív szerkezet sem változik.

Világmodellek és mikrostruktúrák jelennek meg, drámák és csendek. Siflis mindig a gesztuson keresztül, a megcsinálás módját nem titkolva juttatja el nézőjét a felismeréshez; a kép, grafika folyton leképez, ugyanakkor a képzeletet is szárnyalni engedi. Mivel Siflis műveiben ritkán találunk konkrét formai elemet – bár egy időszakában felbukkantak stencilek, figuramotívumok –, mégis asszociációs módon hol harcban, háborúban, hol békés tájon, nádak közt felsejlő tó partján érezzük magunkat. Hol bozót, hol pázsit.

A finom líra találkozik itt a kemény, markáns tassizmussal. A grafikai és festői elemek a színek érzéki  megjelenésével kapnak új értelmezést. A fekete-fehér rajzok közé egy vöröses vagy barnás folt kerül, a vonalstruktúrák színátmenetekkel válnak hol erősebb, hol halványabb szerkezeti elemmé.

 Az ecset pontos mérőműszer, vonalat, színt, rendszert adagol Siflis András képeihez.

Ha a festészetben szereplő függönyöket, vásznakat, ablaktáblákat kell magunk elé idéznünk, számos példa kínálkozik felsorolásul. Vermeer ablaktáblái, Hammershøi fényben úszó, finom függöny védte ablakkeretei, Andrew Wyeth rebbenő függönyvásznai a vadonbeli ablakokon.

S persze Tornyai hevesen megfestett műteremablakának függönye-kerete ötlik fel előttünk.

 Zoltai Bea érdeklődése az ablakok, függönyök iránt hasonló, s mégis más keletű. Ő ezeknek a fényekben vibráló látványoknak a szürreá­lis geometriáját vizsgálja.

 A Kitekintés című sorozatának masszív formarendjéből, a függönyök hurkáinak plaszticitásából halad a fény által kirajzolt szabad felületek mintázatáig, majd jut el az áttetszőséget mutató (kint és bent egyszeriségét jelző) függöny- és ablakkeret-megoldásig. Képkivágása sohasem interieurszerű, rendkívül korlátozott a kompozíciós tér, nem akar szobabelsőt festeni. A szűk látvány érdekli, s annak homokszerű vagy kékes­szürke színvilága.

 Néha elragadja a barokkos anyagszerűség (Délutáni fények), máskor az áttetszőséget a függöny–fény–külvilág hármasa és annak filteres volta jeleníti meg.

Zoltai Bea érzékenyen és érzékien kezeli választott tárgyát, az ablakok, redőnyök, függönyök fény borította rejtélyes világát.

Edgar Degas szerint a festmény a valóságra nyitott ablak, csak jól kell kitárni az ablakszárnyakat.
Elfogadva a mester tézisét magam egy jó ideje a valóságon túli valóságra, az álmokra koncentrálva nyitogatom a zsalugátert. Nem kizárólag saját álmokat, inkább kollektív révüléseket és személyes víziókat vegyítek képi formává. Mostanság újra felbukkannak a figurák – az álomalakok –, akik nélkül oly üres lenne a képtér és a valóság álomszerű tere.
Álomsorozataim újabb darabjaiba azonban belépett – kép a képben – az ablak kerete. Tehát a valóságba nyitó ablak – azaz a kép – a képben ablakként jelenik meg. Korlátozó, geometrizáló, talán fegyelmező elem. Zömmel fehér kontúr, néha átszíneződik (a valóságos álom beszűrődése a keret képi területére).
Az ablak(keret) megtöri s így új ritmusúvá alakítja a látomásos képmezőt. Kintre és bentire osztja, illuzórikus, perspektívát mutató látszatérré változtat egyes részleteket. Az álomformák gomolygása évszakokká, sírkamrákká vagy éppen vidám műtermi sarokká változik az ablakkeret megjelenésével. Olyanná, mint... s akkor itt lehet behelyettesíteni, asszociálni.
Korábbi munkáimon a víz hömpölygött térből térbe, szobáról szobára. Most álmaim keretek között áramlanak tova. Minden mozog – a keret szilárdan áll.

(Szabó Ádám War games című kiállítása a Paksi Képtárban 2017. január 15-ig tekinthető meg.)

(Forgács Péter és László-Kiss Dezső, illetve Bán Mariann kiállítása a Fúgában december 13-ig látható.)

(A két kiállítás november 6-ig látható a B32 és a  Trezor Galériában.)

(Vásárhelyi Antal Madách-illusztrációi a Galéria IX-ben augusztus  3-ig láthatóak.)

Gaál József: Mersits. Mersits Piroska rajzait bemutató album Gaál József tanulmányával, EX-BB Kiadói Kft., Budapest, 2016. 147 oldal, ármegjelölés nélkül

(Gaál József festőművész, Olajos György grafikusművész és Toldi Miklós szobrászművész közös kiállítása április 22-ig látható a B32 Galériában.)

(Kováts Albert kiállítása a Faur Zsófi Galériában április 11-ig látható.)

(Alicia Gaskon és Forgó Árpád kiállítása március 31-ig tekinthető meg a Platán Galériában.)

(Wächter Dénes kiállítása a Godot Galériában február 27-ig látható.)

(Pál Csaba kiállítása az Erlin Galériában szeptember 29-ig látható.)

(Győrffy László kiállítása a Várfok Galériában október 3-ig látható.)

(A Szlovén kapcsolat – Mesterek és mestereik című kiállítás a Műcsarnokban szeptember 27-ig látható.)

(Megmentett műkincsek – a Magyar Képzőművészeti Egyetem restaurátor tanszékének diplomamunka-bemutatója a Magyar Nemzeti Múzeumban. Megtekinthető október 15-ig)

Stekovics Gáspár: Képpel/írott/táj. Colorcom Kiadó, Budapest, 2015. 186 oldal, ármegjelölés nélkül

(Daniela Jauregui Orbita lotteria című kiállítása a Galéria IX-ben július 19-ig látható.)

(Rózsa Luca és Gaál József közös tárlata a Város Boltja Galériában április 7-ig)