► Gelencsér Gábor: Közelkép. Portrék, témák, formák a magyar film történetéből. Gondolat Kiadó, Budapest, 2022, 434 oldal, 4200 Ft

Gelencsér Gábor eddig többnyire időrendben, egyenként, filmenként, rendezőnként, korszakonként, „hosszában” elemezte a magyar filmtörténetet, kitűnően. Most azonban keresztmetszeteket ad róla témánként, motívumonként. Nemcsak a magyar filmtörténet iránt érdeklődő olvasók figyelmébe ajánlom ezt a magas színvonalú tanulmánykötetet, hanem a XX-XXI. század nagy történelmi kérdései iránt érdeklődőkébe is.

Edith Bruck: Az elveszett kenyér. Fordította Lukácsi Margit. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2022, 155 oldal, 3499 Ft

Nem itt van a helye annak, hogy felsoroljam Edith Bruck többi, magyarul is megjelent művét (a Ki látott engem? volt az első, a legismertebb), nagy tekintélyét Olaszországban és a világban, amiről az is tanúskodik, hogy legutóbb a pápa meglátogatta római otthonában.  A holokauszt egyik legjelentősebb, még élő tanújaként és megörökítőjeként tartják számon mindenütt. Rám ezúttal az volt katartikus hatással, hogy tömören, egy karcsú kisregényben össze lehet foglalni mindent, ami lényeges, abból a szempontból, hogy mit jelent a nyelv, az írás nyelvének megtalálása. És ez az otthonra találás is.

Szekfü András: Így filmeztünk 3. Jancsó és köre. MMA Kiadó, Bu­da­pest, 2021, 476 oldal, 5600 Ft

Szekfü András Így filmeztünk sorozatának harmadik, szintén kiváló darabját tartom a kezemben, melynek megjelenését a kiadó, méltó módon a Mester 100. születésnapjára időzítette. Az első kettőről – melyek Szekfünek egy-egy korszak rendezőivel és filmes szakembereivel készült interjúit tartalmazta – írtam e hasábokon. Most azonban még nehezebb dolgom van. Csak Jancsó és köre a könyv témája, azaz Jancsóval különböző időpontokban készült három részletes interjút, és a munkatársaival készülteket tartalmazza, és függelékként egyet, melyet nem Szekfü készített, hanem Gary Vanishian, Rómában, 2015-ben, Giovanna Gagliardo-val, aki Jancsó olaszországi éveiben élettársa, és ott készült filmjeinek forgatókönyvírója volt. Milyen sokszínű, és nehezen összefoglalható a könyv tartalma, a témái!

Zalán Vince: Kalandozások
Kelecsényi László: A popsipecsételő
Pápai Zsolt: Hollywoodi Reneszánsz
Végkiárusítás

Radó István: Egy filmdramaturg emlékei. A bevezető tanulmányt írta, a visszaemlékezés szövegét válogatta és szerkesztette Buza Péter. MMA Kiadó, Budapest, 2020, 187 oldal, 3800 Ft

   A szórakoztató történetek írójának nem volt olyan könnyű élete, amilyet ez az elbeszélői hang sejtet. Radó riporterként, újságíróként kezdte pályáját. Amikor filmfeliratozóra volt szükség, filmemberré vált. A Tanácsköztársaság idején a mozis direktórium vezetője lett. Ezután természetesen letartóztatták. 1922-ben folytathatta pályáját. Egy másik „szórakoztató” epizód az életéből, melyet éppoly könnyed hangon mesél el, mint a fentieket: 1941-től 1942-ig internáltként élt Nagykanizsán. Itt a „tizennégy kicsi négernek” még viszonylag tűrhető élete volt egy humánus táborparancsnok jóvoltából, Radó például irodai munkát végzett. Azért nevezték magukat így, mert az volt a „bűnük”, hogy az 1939-es zsidótörvény után stróman neve szerepelt a filmek stáblistáján, melyekben dolgoztak. Később a koalíciós időkben és azután sem ismerték el, nem jutott jelentős pozícióhoz a filmszakmában, mint Buza Péter alapos bevezető tanulmányából kiderül. (1972-ben halt meg.

Szekfü András: Így filmeztünk 2. Válogatás fél évszázad magyar filmtörténeti interjúiból. MMA Kiadó, Budapest, 2019, 487 oldal, 5600 Ft

Szekfü András nagyon jól kérdez. Mindent tud a szóba kerülő filmtörténeti adalékokról, politikai körülményekről, irodalmi művekről, de nem sugall semmit, nem vitatkozik, nem cáfol, nem érvel. Nem ő szembesíti egymással az interjúalanyokat közvetlenül, minden interjúban külön-külön, hanem maguk a szereplők által felidézett emlékek állnak össze komplex képpé az olvasóban. A példánál maradva: hogyan idézi fel a Tízezer nap történetét Kósa, Sára és Nemeskürty?

Győrffy Iván: Képpé vált gondolat. Kortárs magyar és világfilmek. Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 393 oldal, 3400 Ft

Győrffy Iván nagy figyelmet szentel a magyar filmeknek. Külön blokkba rendezte a történelmi-társadalmi drámákról (Nemes-Jeles László, Mészáros Márta, Fekete Ibolya, Török Ferenc, Vranik Roland), a bűnügyi filmekről és az igazságszolgáltatásról szóló, (Gigor Attila, Gárdos Éva, Szász János, Sopsits Árpád, Pálfi Görgy, Mundruczó Kornél műfaji filmjei), a határesetekről (Hajdú Szabolcs) és a vígjátékokról szóló, a kritika és az esszé határain mozgó írásait. Ám bármelyikről legyen is szó, mindig felvázolja a rendező pályaívét, a mű filmtörténeti előzményeit, valamelyik irányzathoz tartozását (vagy éppen az utóbbitól való függetlenségét, mint például Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmje esetében).

Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás. Paradigmaváltás a kortárs magyar dokumentumfilmben. Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 263 oldal, 3200 Ft

Összefoglalja az egyetemes filmtörténet fő tendenciáit és elméleti alapjait (Paul Rotha és John Grierson, a brit filmiskola megteremtőinek elvein alapul a klasszikusként elfogadott dokumentumfilm: valóságos embereket, való dolgokat ábrázolni, társadalomkritikai célból), és arra a kérdésre keresi a választ, hogyan áll ma a magyar film ebben az átalakulásban. Ennek minden összetevőjére itt nem térhetek ki: a magyar film korábbi elszigeteltségére, a kommunikációs lehetőségek bővülésére, az intézményes feltételrendszerre, a forgalmazásra, arra, hogy ha a film a felvilágosítás helyett „a szórakozás határain” belülre kerül, akkor ezzel a mozi helyett a tévében, még inkább a közösségi televíziókban találja meg a helyét.

Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe I. Szer­zői­filmes Könyvtár 6. Francia Új Hul­lám Kiadó, Budapest, 2018, 163 oldal, 2978 Ft

Godard rendkívüli kalandozásra hívja az olvasót a film birodalmába. Az első utazás „a remény birtokában” történik, ami máris meglepő ahhoz képest, hogy első része a Kifulladásig (Godard 1960) és a Bukott angyal (Otto Preminger 1945) című film noir elemzését tartalmazza, második része pedig A kis katona (Godard 1960) és az M - egy város keresi a gyilkost (Fritz Lang 1931) összevetését. („A kis katona egy elég fasiszta mozi” – írja Godard, provokatív módon.)  Godard soha nem kerülte meg a legkényesebb politikai kérdéseket sem, más filmjeiben a szélsőbalos, maoista kérdésfelvetést sem.

Szekfü András: Így filmeztünk. Válogatás fél évszázad magyar filmtörténeti interjúiból. MMA Kiadó, Budapest, 2018, 323 oldal, 4800 Ft

Hogyan készült a Valahol Európában? Mi volt a szerepe a film elkészítésében Balázs Bélának (szinte semmi) és Hont Ferencnek? (Ő ragaszkodott a Marseillaise dallamához.) Miért, milyen körülmények között tiltották be az Ének a búzamezőkről (Szőts István) bemutatását? És az Úttörők (Makk Károly) forgatásának a befejezését? Miért éppen Bán Frigyest kérték fel a Talpalatnyi föld megrendezésére? (Szinte véletlenül.) Mikor lett sikere a Budapesti tavasznak? (A jó nyugati sajtót követően, miután a locarnói fesztiválon bemutatták.) Csak nagyon kis részét említettem meg a legendáknak, melyeket a könyv sorra szertefoszlat.

A vászon és a dívány találkozása. Tanulmányok filmről, pszichoanalízisről. Fecskó-Pirisi Edina–Lénárd Kata–Papp-Zipernovszky Orsolya (szerk.). Oriold és Társai Kiadó, Budapest 2018, 512 oldal, 6500 Ft

A könyv egy 2006-tól kétévenként Pécsett zajló konferencia-sorozat előadásait tartalmazza, melyeken pszichológusok, pszichiáterek, filmesztéták és filmtörténészek egyaránt részt vettek. Erős Ferenc vezette a pécsi egyetem pszichológiai doktori iskolájának azt az elméleti pszichoanalízis programját, melyből ez a kezdeményezés kiindult. A témának, a pszichoanalízis és a film kapcsolatának hihetetlenül sokféle megközelítése lehetséges – erről győz meg a kötet.

Egymáshoz szólunk. Hosszú hallgatás után. Szerkesztette Előd Nóra. Oriold és Társai Kiadó, Budapest, 2018, 225 oldal, 2900 Ft

A túlélők és megmentőik megalakították az Ariadné-csoportot. Később bekapcsolódtak ebbe gyerekeik, unokáik is. Mivel a mentők szükségképpen idősebbek voltak az áldozatnak szántaknál, közülük egyre kevesebben élnek. Csoportos beszélgetések során dolgozzák fel a történteket. Ennek a pszichoterápiának igen nagy a gyógyító ereje a trauma feldolgozásában. Van, aki így tud először beszélni a régen elfojtott emlékekről, így tud köszönetet mondani az életmentőknek, bocsánatot kérni az eddigi hallgatásért. Éppen ilyen fontos, sőt ma egyre fontosabbá váló feladata a csoportnak, hogy egyszerű tagjai és képzett drámapedagógusai rendszeresen járnak iskolákba, gyerekközösségekbe, hogy beszéljenek személyes élményeikről, a történelemről, a zsidó identitásról.

Talán mindenütt voltam. Huszárik Zoltán. Szerkesztette Pintér Judit. Gelencsér Gábor tanulmányával. DVD-melléklettel (Mohi Sándor: In memoriam Huszárik Zoltán). MMA Kiadó, Budapest, 2018, 282 oldal, 4800 Ft

Gelencsér Gábor bevezető tanulmányában kiemeli az életműre jellemző ellentmondásokat, és az iróniát középpontba helyezve részletesen elemzi Huszárik minden filmjét. A rendező „Szürrealista és realista. Népies és urbánus. Progresszív és konzervatív. Formabontó és hagyománykövető”. Rövidfilmjei alapján az avantgárd-kísérleti filmesek közé sorolják, ám a Szindbád a fősodor kanonikus filmje. Ugyanakkor a két egészestés film, a Szindbád és a Csontváry nem szakít a rövidfilmek képi stílusával és montázstechnikájával.

Muszatics Péter: Bécs, Bu­da­pest, Hollywood. Ausztria-Ma­gyar­ország hatása az amerikai filmre. Kossuth Kiadó, Budapest, 2018, 175 oldal, 2990 Ft

A szerző nagy érdemének tartom, hogy a kelet-európai hatások parttalan témáján belül tud koncentrálni, és az információözönből kiválasztott szeletet jól analizálja. A mozi elterjedése előtt az operett volt a legnagyobb hatású, legnépszerűbb műfaj. Erős volt benne Max Reinhardt berlini színházának, Bécs színházi, zenei örökségének és a párizsi bulvárnak a hatása. A könyv írója Lehár Ferenc operettjét, a Víg özvegyet (1905), annak amerikai némafilm-feldolgozását (Erich von Stroheim, 1925) és szintén amerikai hangosfilm-változatát (Ernst Lubitsch, 1934) elemzi. Közös bennük a human touch, az emberi érintés titkának középpontba helyezése és az a törekvés, hogy művüket mindenki megértse. Mégis, a művek mennyire különböznek!

Gervai András: Állami álomgyár. Film, politika, társadalom. Uránia Ismeretterjesztő Alapítvány–L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2017, 348 oldal, 3450 Ft

Érdekes így összegyűjtve olvasni a korábban már megjelent írásokat, melyeket újabb interjúk és a stúdiókról, alapítványokról, a filmgyárak végnapjairól készült dokumentumok egészítenek ki (az utóbbi e kötet számára készült), azaz bepillantást nyerünk abba is, mi történt a magyar filmben a rendszerváltás után. A film és a politika, a film és a hatalom viszonya: sok-sok szempontból megvilágítva.

Barabás Klára: A történelem körhintáján
Barkóczi Janka: Ezerszemű filmhíradó
Pócsik Andrea: Átkelések
Pataki Éva–Mészáros Márta–Törőcsik Mari: Aurora borealis – Északi fény

Előd Nóra: Hétszínvirág. Nyolc évtized magántörténelem. Syllabux Kiadó, Budapest, 2017, 290 oldal, 3990 Ft

Előd Nóra orosz nyelvtanár és műfordító volt. Később talált rá a drámapedagógiára mint hivatásra. Könyvében szakmai tapasztalatairól is beszámol, csakúgy, mint a politikaiakról, egy rendkívüli élet rendkívüli élményeiről. Csak egy példa arra, mit látott közelről: apja legjobb barátja Geiger Imre volt. Anyja később Geigernek, a Standard gyár vezérigazgatójának titkárnőjeként dolgozott. Geiger Imrét 1950-ben, a Standard–perben kivégezték. Előd Nóra családjának tagjai 1945 után őszinte, „hívő”, elkötelezett kommunisták lettek, azután 1954-ben Nagy Imre-pártiak, és konfliktusba kerültek az őket körülvevő világgal. Kiábrándultak és 1956-ban szembefordultak a rendszerrel. Egyik sógora Gáli József, az 1957-ben halálra ítélt és éveket börtönben töltött drámaíró, akiért Gobbi Hilda és Major Tamás interpellált a Parlamentben, a másiknak a gyerekét 1961-ben Hruscsov feleségének közbenjárására engedték ki szülei után Párizsba. Előd Nóra férje Szabó Miklós történész volt, aki később, a Kádár-korszakban a demokratikus ellenzék egyik prominens képviselője, a „repülő egyetem” kezdeményezője és tanára, majd az SZDSZ egyik alapítója és parlamenti képviselője lett.

Kármentő Éva: Muszter. Kis magyar család- és filmtörténet a vágóasztal mellől. Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2017, 316 oldal, 3900 Ft

Az író máig beszéli el életét, részletesen ír munkájáról, magánéletéről, kulturális élményeiről. Könyvének legkiemelkedőbb fejezetei az ötvenes évekről és az 1956-ról szólók, de korábbi élményei is megelevenednek: családtagjainak történetén keresztül, fényképek és levelek, dokumentumok segítségével a gyerekként átélt holokauszt. Milyen volt csillagos házban élni, milyen volt munkaszolgálatosként hazavágyni (mint az édesapja), vagy partizánként zsidókat menteni (Illés Sanyi története)

Pörös Géza: Krzysztof Zanussi vi­lá­ga. Utazások, találkozások, meg­vi­lágosodások. Kossuth Ki­adó, Budapest, 2016, 438 oldal, 3800 Ft

A rendező etikai értelemben dualista: kétkedő lelkekkel népesítette be a filmvásznat, akik a van világa és a kell imperatívusza között vergődnek. A magát katolikusnak valló, keresztény érzületű rendező Szent Ágoston nyomán dualista, janzenista, s a pascali értelemben vett egyetemesség is hatott rá.

Külön kiemelendő, hogy a könyv szerzője pontosan világítja meg a filmtörténeti háttér mellett a filozófiait is.  Eddig főleg abban a kontextusban láttuk és értelmeztük Zanussi életművét, hogy „a lengyel iskolának” a nemzeti történelmet (a múltat, a második világháborút) romantikus, vagy deheroizáló módon bemutató irányzata (Andrzej Wajda, Andrzej Munk, Jerzy Kawaleowicz) után a morális nyugtalanság korszakában a szocialista jelen társadalmi, politikai, életvitelbeli kérdései kerültek előtérbe. Most bepillantást nyerhetünk ennek világnézeti gyökereibe is.

Varga Balázs: Filmrendszerváltások

Varga Zoltán: A magyar animációs film: intézmény- és formatörténeti közelítések

Törőcsik Mari

Ne kérdezd, ki voltam...