Fedinec Csilla – Font Márta –Szakál Imre – Varga Beáta: Ukrajna története: régiók, identitás, államiság
Trianon és a japán diplomácia
Habsburg Ottó és a rendszerváltozások
Zab Tamás Lóránd: Pártállami mítoszépítés

Elit és szubelit a Kádár-korszakban – közelítések
Miniszter a frontvonalban – Zsindely Ferenc naplója
Jennifer Teege – Nikola Sellmair: Nagyapám engem agyonlőtt volna
Kovács Szabolcs: A nagysármási zsidók meggyilkolása

Ezerkilencszáznyolcvankilenc. Magyarország a jelenkorban
Demmel József: Szörnyeteg Felső-Magyarországon?
Apor Péter: Forradalom a hátsó udvarban
Vámos Péter: Magyar–kínai kapcsolatok 1949–1989

Habsburg Ottó és az államhatalom
Tóth Imre: Két Anschluss között
Ügynökhistóriák a Lajtán innen és túl
Vakvágány

Közismert reakciós – írta 1960 táján egy lelkészről a belső elhárítás ügynöke. A saját püspöke. Nyugati útjain túlzottan barátkozó, puha, titkokat fecseg ki – ezt viszont róla írta egy másik III/III-as besúgó. Szintén püspök. Ilyen döbbenetes dokumentumokon kívül sok emberi drámát is bemutat a Magyarországi Evangélikus Egyház tényfeltáró bizottságának Háló főcímű könyvsorozata, amelynek a harmadik kötete jelent meg nemrég. A könyvsorozatot Dokumentumok és tanulmányok a Magyarországi Evangélikus Egyház és az állambiztonság kapcsolatáról 1945–1990 alcímmel a Luther Kiadó adja ki, a Bevezetés című első kötet 2010-ben, az Egyházvezetők 1. és 2. kötete 2014-ben és 2020-ban jelent meg.

Mitrovits Miklós: Tiltott kapcsolat – A magyar–lengyel ellenzéki együttműködés 1976–1989, Jaffa Kiadó, Budapest 2020, 308 oldal, 3999 Ft

A magyar-lengyel ellenzéki együttműködés sok részlete már régóta ismert, egyebek közt az érintettek visszaemlékezéseiből, de a történész szerző módszeresen végigelemzi a folyamatot. Lengyelországban sokkal nagyobb hagyománya és társadalmi bázisa volt a földalatti mozgalomnak. Az 1956-ban még nagy reményekkel fogadott Gomułka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkára hamar szakított saját bátortalan reformpolitikájával, és képtelen volt elfogadható életszínvonalat teremteni. Nem erőltették a téeszesítést, de az egyéni gazdák tömegeit nem engedték fejlődni, ami állandó élelmiszerhiányhoz vezetett. Viszont ezáltal nem is depolitizálódott annyira a társadalom, mint nálunk. Magyarországon a sokak által aranykornak tekintett 1970-es években egy szűk értelmiségi csoport próbált szervezkedni, és ehhez kezdettől inspirációt keresett a lengyel ellenzéki irodalomban, amelyet nagyon hamar elkezdtek lefordítani és olvasni.

Peterecz Zoltán: Jeremiah Smith és a magyar nép­szövetségi kölcsön, 1924–1926
„Ruszin voltam, vagyok, leszek”
„Kijevi csirke” – (Geo)politika a mai Ukrajnában
Harsányi László: A fényből a sötétbe – Az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület évtizedei 1909–1950

Újratervezések – Magyarország a jelenkorban

Kommunista kiskirályok

Pete László: Itáliától Olaszországig

Andreides Gábor: Egy megbízható elvtárs

Szigorúan titkos

Vakvágány

Bencsik Péter–Mitrovits Miklós: „A Szovjetunióval örök időkre és soha máshogy!”

Borvendég Zsuzsanna: A Cég megnyertjei – a megnyertek cégei

Szentirmay László: POLVAX – Egy politikai klub a Kádár- és az Orbán-korban. Ir-ma Szamizdat Kiadó, Budapest 2018, 272 oldal, ár nélkül

Szentirmay László feltérképezte a politikai hátteret. A KISZ-en belüli lázongásokról és a KISZ-től függetlenedni próbáló törekvésekről több egykori részvevő, ma ismert társadalomkutató beszélt. Megismerhetjük a meglepően nagy besúgóhálózatot (és a tartótiszteket is!), amelynek tagjai megdöbbentő gátlástalansággal ártottak diáktársaiknak. Egyáltalán nem csak megzsaroltak, kényszerhelyzetben lévők tették ezt. Mások viszont láthatóan kerülni próbálták, hogy érdemi információt adjanak, vagy eleve elutasították a belügyes közeledést. A tanárok között is volt ügynök, mások beosztásuknál fogva számítottak társadalmi kapcsolatnak, de ott is ki buzgó volt, ki inkább kibújni igyekezett.

Honukban otthontalanok
Rainer M. János: Századosok
Maxim Leo: Volt egyszer egy NDK
Papp István: Fehér Lajos

Palasik Mária: Parlamentarizmustól a diktatúráig (1944–1949). Országgyűlés Hivatala, Budapest, 2017, 464 oldal, árjelzés nélkül (7235 Ft)

Ez a kötet a magyar országgyűlések történetéről szóló sorozat újabb darabja, és bár az Országgyűlés Hivatala a kiadó, ami miatt politikai megrendelésre gyanakodhatnánk, Püski Leventének a Horthy-korszak parlamentjéről írt kitűnő könyve után ez is azt mutatja: nincs szó erről, komoly tudományos művet vehet kézbe az olvasó. A könyv három rövid, csonka parlamenti ciklust dolgoz fel. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés után 1945 őszén muszáj volt választást tartani, mert ezt Moszkva megígérte, de azt erőltette, hogy a pártok versengés nélkül, közös listával induljanak. Vagyis már ekkor kitalálták volna a későbbi népfrontot, de sikertelenül. Így egy darabig még valódi többpártrendszer működött, azzal a sajátossággal, hogy a többséget birtokló, de a kormányzásban korlátozott Kisgazdapárt időnként saját kormánya ellenzékének szerepét is eljátszotta. Például interpellációkkal, amelyekre a kommunista miniszterek többnyire olyan arrogáns semmitmondással válaszoltak, amilyeneket 70 évvel később, a mai országgyűlésben is hallani időnként. Később, főleg 1947 elejétől aztán a kisgazdáktól kizárt képviselők voltak az igazi ellenzékiek, amíg politikailag, majd személyükben is el nem lehetetlenítették őket a kezdettől kommunista kézben lévő politikai rendőrség segítségével.