Kedden, amikor ezt a cikket írom, hatvanöt kilométer hosszú orosz hadoszlop tart északról Kijev felé. A Kreml újabb, eszközökben egyre kevéssé válogató kísérletet tesz arra, hogy elfoglalja az ukrán fővárost, vagy ha nem sikerül, elfogja Ukrajna legitim elnökét és politikai környezetét, azt remélve ettől, hogy az ukránok ellenállása megtörik, és a háborúnak gyorsan vége szakad. Nem tudom, nem tudhatom, hogy pénteken, amikor megjelenik ez a cikk, mi lesz a helyzet. Tartja-e még magát Kijev, vagy az óriási túlerő következtében már elesett? Bármi lesz a helyzet, az ukránok megmutatták, hogy készek az egyenlőtlen küzdelemben hősiesen ellenállni, mert ők másképp akarnak élni, mint ahogy a putyini Oroszország él.

Donald Trump választási kampánykörútjának egyik állomásán, a nevadai Elko városának repülőterén jelentette be október 21-én, hogy az Egyesült Államok kész felmondani az 1987 decemberében megkötött INF-szerződést, amely az amerikai és szovjet rövid és közepes hatótávolságú szárazföldi indítású rakéták megsemmisítéséről rendelkezett. Sokak szerint ez volt az a megállapodás, amelyhez leginkább köthető – és nem csak szimbolikus értelemben – a hidegháború lezárulta. S ez volt az a szerződés, amely nemcsak korlátokat szabott a fegyverkezési versenynek, de két fegyvertípust fel is számolt, megnyitva ezzel az utat a hadászati nukleáris fegyverek fokozatos leszerelése előtt.