Szlukovényi Katalin

Végül csak találtunk egy szerelőt, aki hajlandó volt kijönni. Lekapta a fedőlapot, kért egy porszívót a férjemtől, hogy kitakarítsa a kazán belét, én meg visszamentem dolgozni a konyhába. Egy óra múlva gyanús lett a nagy csönd. Kinéztem a fürdőszobába, hát ezek ketten még mindig ott támasztották az ajtófélfát. Az örök életről beszélgettek. A szerelő azt magyarázta, hogy a járvány meg a háború együtt biztos jele annak, hogy nyakunkon az Armageddon, és jobban tesszük, ha üstöllést megtérünk Jézushoz, biztos, ami sicher. A férjem hithű ateista, de nem mert neki nyíltan ellentmondani, mert tartott tőle, hogy a fickó berág, és otthagyja nekünk a kazánt félig kibelezve. Kénytelen voltam közbeszólni, hogy az irodalomtörténet a középkor óta tele van apokaliptikus jelekkel, nekem elhiheti, ma délután is ezt tanítom, indulás előtt viszont le kell zuhanyoznom, úgyhogy lesz szíves visszacsavarozni a fedőlapot. És mosolyogtam, kedvesen, nőből. Ez valamit átpöccintett a fickóban, mert két perc alatt befejezte a munkát. Búcsúzásnál még fölvetette, hogy érdemes volna kicserélni az elektronikát, plusz harmincötezerért megcsinálja, de valahogy nem szavaztunk neki bizalmat.

Maradt tehát az akadozó meleg víz és a pöccintgetések. Igazából az egész kazánt le kellene cserélni, szerelőt is azért találunk olyan nehezen, mert ez egy ősrégi típus, de valami EU-s jogszabály miatt újonnan már csak zárt égésterű kazánt lehet beszerelni, az állítólag másfél millió forint. Hát mikor lesz nekünk másfél millió forintunk két egyetemi fizetésből?

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

Tovább

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2023