(Mark Rothko, Kunsthistorisches Museum)

A KHM teremtette kontextust lehet kritikusnak, és üdvösnek tekinteni, de az is igaz, hogy végül Rothko művei, mint az  már oly sok kiállításon megtörtént, úgymond átveszik a hatalmat: álmékodásra, néma, rémült csendre kényszerítenek, s mindegy, hogy melyikünk milyen műveltséggel, előítélettel, tudással, vagy tudatlansággal érkezett a kiállításra. Több múzeumban  volt alkalmam  látni, amint a legkülönbözőbb embertársaink egyként sajátjukként tekintettek az abszolut absztrakció műveire, ahogyan a Beckett  színművek előadását  követően, a nézők közti kulturális különbségek is eltűnőben lehetnek.  Amikor tehát a demokratikus kultúra kérdéséről beszélünk, kérdezzük egymást, vitatjuk meg álláspontjaink, akkor érdemes felidéznünk Rothko munkásságát is.

(Nyomotokban. Inspiráló erők az orosz és a magyar kortárs művészetben, Mikve Galéria. Megtekinthető április 23-ig.)

(A Köztes lét túloldalán – Hajas Tibor művészete és a tibeti misztériumok című kiállítás a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban megtekinthető április 14-ig.)

(A Műcsarnok Különter[m]ek című tárlata március 24-ig látható.)

(Rajk Látvány – Filmszobrok és akcionista frottázsok, Rajk László kiállítása, Fuga, március 3-ig.)

(Roskó Gábor A cselekvésig vezető út című kiállítása az Óbudai Társaskörben március 3-ig látható.)

Roskó Gábor álmos, nyugodt helyen, az Óbudai Társaskörben megrendezett kiállításának plakátján ő maga látható Leninként, jobbkezében zsebórát tart, a ballal egy könyv-, kézirathalomra támaszkodik, kinéz a képből, igencsak figyel. Gondosan megtervezett konceptuális fotográfia ez, alant a cím: A cselekvésig vezető út. Leninnek elég sok problémát okozott a forradalmi cselekvés elmélete és gyakorlata,  ám, hogy Roskót mindez miért foglalkoztatja, azaz mit jelent a plakát, s ha van jelentése, akkor az milyen összefüggésben áll a pincegalériában látható két művel: azt  nem sikerült megfejtenem. Őszintén szólva, ez a a termékeny félhomály feltétlen jobb, mintha egy kellően didaktikus, jól lefordítható, világos  konstrukció állna előttünk, s pontosan tudhatnánk, hogy Roskó miért játssza Iljicset, miért figyel feszülten, s mi a baja az idővel.

A magyar miniszterelnököt jeruzsálemi találkozójukon az izraeli főrabbi megkérte, adja támogatását, hogy izraeli szakértők kutassák fel a Horthy-korszakban hozott „törvényekkel” zsidóvá tett, 1944-ben a nyilasok által Dunába lőtt magyar állampolgárok földi maradványait. Az első közlemények szerint a magyar állampolgárok által megölt magyar honfitársaink  temetésére Izraelben került volna sor,  utóbb mindössze a zsidó szertartásról esett szó.

Akármint is: Szenes Hanna története segíthet abban, hogy megértsük, miért a kortárs magyar társadalom egészét érintő emlékezetpolitikai, morális kérdéseket felvető, abszurd ötlet ez.

(Rónai Éva Szeresd felebarátodat című kiállítása a Józsefvárosi Galériában február 4-ig látható.)

(Az i?meretlen Görgei. Magyar Nemzeti Múzeum, megtekinthető június 23-ig.)

(A Lépték című kiállítás az Új Budapest Galériában február 17-ig látható.)

(Csak tiszta forrásból. Hagyomány és absztrakció Korniss Dezső művészetében – Magyar Nemzeti Galéria, április 7-ig)

(A 1971. Párhuzamos különidők című ki­ál­lí­tás a Kiscelli Múzeumban február 28‑ig látható.)

A nemzet, tehát a nép, az ethnosz, horribile dictu a faj egymással koronként eltérő módon kapcsolatban álló, átfedésben lévő társadalmi fogalmak és intézmények, amelyek mögött nem szükségszerű, hogy vitán felüli evidenciákállnak. A nagy hőstörténetek, elbeszélések, közösségi nosztalgiák, félreismerhetetlen nemzeti tájak állandóságát mindig kikezdi a történeti idő. Ellenben mindezek – mint a kortárs magyar társadalomtudományban is szerepet játszó, többek közt Fei­schmidt Margittal Kolozsvárról közös könyvet író Rogers Brubaker A csoportok nélküli etnicitás kérdését taglalva kifejti – esetenként alakuló relációk, processzusok, kulturális idiómák, intézményesült gyakorlatok és fogalmi, diszkurzív keretek. Nem magától értetődőnek tűnő adottságok tehát, hanem újra és újra felfedezett, újraírt, kronotoposzonként másképp értett és másként működő kapcsolatok, azaz kulturális invenciók, amelyek egymással versengve formálnak jogot a nemzeti egyetemesség képviseletére, de soha nem állnak magukban. Eltekintve a homogén nemzet és kultúra rémálmát rettenetesen megvalósító diktatúráktól, mindig vitákat és kooperációkat, praktikus és normatív kategóriák közti diskurzusokat jelentenek. A homogén nemzet etnikai esszencializmusa sem más, mint az elit által felülről diktált nacionalista konstrukció, amely a biopolitika kizárólagosságával és megfellebbezhetetlen retorikájával teremti meg vitán felül álló hatalmát, egy olyan elképzelt és hívő közösség nevében, amely a kisvilágokban már nincs, s oly egyszerűen, mint hívei szeretnék, nem is volt soha.

(Böröcz András Talált és kitalált tárgyak című kiállítása a Műcsarnokban január 20-ig látható.)

(A kiállítás a Tér-Kép Galériában látható december 8-ig.)

(Aj Vei-vei Marseille-ben)

(Wolsky András és Cseke Szilárd Váratlan – véletlen című kiállítása a Rugógyár Galériában december 8-ig látható.)